Beni pénteken rájött, hogy a bölcsi nem csak játék és mese, ide bizony minden nap jönni kell, ráadásul Anya nélkül. Amikor beértünk hatalmas sírásba kezdett, én próbáltam vígasztalni, de nem sikerült. Végül otthagytam sírva. A délelőttöt nagyrészt a dadusok ölében töltötte, és sokat sírdogált. Evésnél már nem akart állandóan felállni az asztaltól, szépen végigülte az étkezéseket, de nem evett semmit.
Hétfőn szintén sírva (na jó, ordítva) hagytam ott, de a bölcsis nénik javaslatára nem vígasztalgattam, hanem határozottan elköszöntem tőle, majd kimentem. Azt mondják, hogy ilyenkor hiába nyugtatgatom, annál jobban felhergeli magát, minél jobban látja rajtam hogy én sem szívesen hagyom ott. Ez a módszer bevált, mert pár perc után már semmi baja nem volt, teljesen nyugodtan játszott. Az evés tekintetében is haladtunk egy kis lépést előre, hajlandó volt felvenni az előkéjét és már turkált az ételben, talán pár falatot evett is. Ebéd után következett a délutáni alvás, amitől nagyon féltem, szinte biztos voltam benne, hogy ez nem fog menni. Végig a telefonomat néztem, hogy mikor hívnak, hogy menjek érte, mert nem hagyja aludni az egész bölcsit. Ám nem így lett. Fél 4-re mentem érte, vidáman játszott, mikor meglátott megörült nekem, köszönt, odarohant, megölelt és elkezdte mesélni az élményeit. Kiderült, hogy amint lefektették, magához szorította a kis takaróját és egyből ügyesen elaludt. El sem akartam hinni, az én kisfiam, kempingágyon, zajban, világosban ...
Ma reggel a védőnőnél volt jelenésünk, Beninek már ott nem volt túl jó kedve, végig rajtam csüngött, úgy bújt hozzám mint még soha. Nem szereti azt a helyet, mert ott kapta az összes oltását. Meghallgattuk Barnus szívhangját is, ennek nagyon megörült. Azt mondja, "hallottam Barnust nevetni".
Aztán mentünk a bölcsibe, ahol ismét nagy volt a sírás. Gondolom ez még így lesz egy ideig, de előbb-utóbb csak megszokja.
Beni egyre több mondókát tud, és mostmár magától végig is mondja őket.
Pl. tegnap miután lefektettük, szokás szerint még magyarázott egy kicsit. Egyszer csak megszólal a bébiőrben: "Gyerekek-gyerekek, szeretik a perecet, sósat-sósat, ropogósat"
Előtte mondtam neki hogy számoljunk egy kicsit: 1,2,3,4. Gondoltam elismétli a számokat, de azt mondta: "te kis nyuszi hová mégy, nem megyek messzire, csak a világ végére"
Ikeában a pénztárnál álltunk, Beni mondta, hogy "fizetek". Kérdeztük hogy mivel fizetsz Beni? Azt mondja "a pénzemmel".
Reggel mondta, hogy "Apa elment dolgozóba Toyotával, keres pénzt".
Ikeában:
Ikeában:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése