Négyesben

Kezdjük megszokni, hogy most már négyen vagyunk itthon. Barnusnak még nem alakult ki napirendje, de az esti fürdetéseket próbáljuk mindig ugyanakkor lebonyolítani, pontosabban próbáljuk Beni napirendjéhez alakítani. Fél 7-kor vacsizunk, 7-fél 8 körül felmegyünk és megfürdetjük Barnust. Beni közben fönt játszik, illetve nézi a fürdetést. Utána én elkezdem etetni Barnust, közben nagy nehezen rábeszéljük Benit, hogy menjen fürdeni. Nem a fürdés ellen van kifogáasa, csak tudja, hogy utána aludni kell, azt meg mostanában nem nagyon akar. Apával megfürdenek, aztán irány az ágy, ahol még mindent kitalál, hogy mit hozzon neki Apa, de ezzel igazából csak az időt akarja húzni, viszont a sírás elkerülése végett Apa mindent bead neki az ágyba, amit kér, pl. tegnap egy hatalmas tűzoltóautót. Ha szerencsénk van nem sír, ha nincs, akkor kicsit pityereg, de mivel csak pár percig, ezért otthagyjuk. Utána vagy elalszik egyből, vagy még mesél magának, ill. játszik a sötétben, és nemsoká elalszik. 

Közben én azon kűzdök, hogy próbáljak valami mennyiséget belediktálni Barnusba, aki fürdés után általában elalszik evés közben. Mikor beletörődök, hogy nem tudok neki többet adni, lejövünk és örülünk, hogy mindkét gyerek alszik, nekünk meg van egy kis szabadidőnk. Mire ebbe beleéljük magunkat, Barnus elkezd nyöszörögni, mi meg próbáljuk kitalálni, hogy mi baja van szegénynek. Visszamegyünk hátha még éhes, de nem, megnézzük a pelust, de tiszta, kicsit kivesszük, majd miután megnyugszik visszatesszük. Utána még pár percenként fel-fel sír egy kicsit, de egy idő után végül elalszik. Mivel keveset eszik, ezért hamarosan ébred. Éjjel most háromszor is felkelt (kicsit több mint 3 óránként), és mindig az volt, hogy a fele mennyiséget sem ette meg, mint nappal, és úgy elaludt, hogy nem tudtam vele mit kezdeni. Gondolom ha többet enne, akkor többet is aludna. Előző éjjel csak egyszer kelt fel hajnal 1-kor, ez jól hangzik, de az, hogy hajnal 4-ig nem aludt vissza, az már annyira nem. Akkor inkább ébredjen háromszor, viszont aludjon vissza egyből, nyugodtan.

Beninél minden evésnél írtam, hogy mikor eszik és mennyit. Ő jobb alvó volt, ilyenkor már csak egyszer kelt éjszaka, és volt, hogy 7 órát aludt egyben. Ez így utólag annyira hihetetlennek tűnik. Mondjuk ő cumizott, és volt, hogy azzal vissza lehetett altatni, és így még nyertünk pár órát a következő evésig.
Barnusnál lusta vagyok méregetni, hogy mennyit eszik, eddig egy nap volt, hogy minden evésnél mértem, így kiderült, hogy a korának és a súlyának megfelelő mennyiséget eszik. Ennek a nagy része tápszer, mert a tejem sehogy se akar beindulni, sőt, inkább csökken, de kűzdök a végsőkig.

Pár Beni duma:

A bölcsibe mindig bevisz valami játékot, mi próbáljuk lebeszélni, de sosem sikerül. Ma pl.: "Apa, én beviszem ezt a tűzoltót." Most erre mit mondjak kisfiam? "Ne mondjál semmit Apa!" = Mondhatsz amit akarsz, úgyis beviszem.

"Bemegyek a vízbe, nem szabad fröcskölni,... de én fröcskölök"

"Apa, egyszer lemegyünk a Balatonra? És bemegyünk a vízbe és fröcskölünk is."

Reggeli közben: "Tömöm a pufi fejemet."

Beni hang nélkül alszik éjjel, így úgy gondoltuk, hogy nem kel fel a gyereksírásra, de lehet, hogy mégis, csak nem szól nekünk: "Képzeld Anya, engem felébresztett a kistestvérem, és nem tudtam aludni,... aztán aludtam."

Azt még nem is írtam, hogy Beninek már vagy egy hónapja hasmenése van, ill. hol elmúlik hol nem. Már adtunk neki hasfogót, az valamennyit segít, de amint nem adjuk, újra előjön. Ma küldünk kaki-mintát az ÁNTSZ-be, hátha kiderül valami, hogy mitől lehet. A gyerekorvos tejcukor érzékenységre gyanakszik. Hát nagyon remélem, hogy nem az lesz, mert Beni nem egy jó evő, viszont amit szívesen eszik, az mindt tejtermék. Nem tudom mit csinálnánk ha ezeket nem ehetné, meg mit adnának neki a bölcsibe,... Na mindegy, ráérünk ezen aggódni, ha kiderül, hogy tényleg ez a baja. Mindenesetre már nagyon aggasztó a dolog. A bölcsiből is rendszeresen úgy hozzuk haza, hogy már váltóruha van rajta, mert az eredetit teljesen összekakilta. Az a baj, hogy szegénykém pukizik egyet, és kirobban belőle.

Így a szobatisztasággal sem tudunk semmit haladni, ráadásul az a múltkori eset annyira megviselte (amikor nem volt rajta pelus és a szőnyegre kakilt), hogy azóta még szinte fürdésnél sem akarja levenni a pelust. Van, hogy pisilnie kell, elkezdi fogdosni a kukiját, és keservesen sír, hogy adjunk rá pelenkát. Hiába mondjuk neki, hogy pisiljen a fürdővízbe vagy a wc-be, bilibe, csak sír, hogy ő a pelenkába akar. De legalább azt tudjuk, hogy vissza tudja tartani ha akarja.

Egy tegnap esti video:

Vacsi utáni mókázás from Csontos Benedek on Vimeo.

Baby Einstein

Baby Einstein from Csontos Benedek on Vimeo.

Tej és miegymás

Na ez az ami sajnos nincs sok. Iszom a szoptatós teát, szedem a homeopátiás bogyót, rendesen eszem-iszom, fejek a kórházi elektromos mellszívóval, szoptatom Barnit, de mégsem elég a tej. Nagyon úgy tűnik, hogy én ilyen alkat vagyok, mert már Beninél is kevés volt, de most sajnos még annyi sincs. Jópárszor lemértem már, hogy mennyit evett, és két mellből összesen 50 ml a rekordom, de olyan is van, hogy csak 20 ml. 

Az elmúlt két este ahelyett, hogy kidőlt volna fürdés után Barnus, úgy felélénkült, hogy 8-11-ig küzdöttünk vele mire végre elaludt, szopi, tápszer, peluscsere, büfi, még egy kis tápszer, még egy kis szopi, stb... Mindig bealudt, leraktuk a kiságyba és 5 perc múlva már sírt is újra.

Tegnap kísérlet képpen kipróbáltuk, hogy nem szoptatom, csak tápszert kap este, így kiderül, hogy mennyit eszik, és az is kiderül, hogy mennyit tudok lefejni tele ciciből. Barnus megevett 70 ml-t, én viszont csak 50 ml-t tudtam fejni, így bebizonyosodott, hogy tényleg nincs több benne, ha ő 50-et eszik, akkor nem véletlen köpi ki utána, hanem azért mert tényleg kiürült. Lefektetés után még felsírt egyszer, de aztán elaludt. Éjfélig szundizott, aztán evett, utána viszont felsírt, így Apa ment neki még póttápszert adni, ami kifolyt + mindent összepisilt, összekakilt, sírás, ruhacsere, stb... Így volt egy jó 1,5 órás ébrenlét, aztán viszont csak 5-kor ébredt legközelebb, ami után egyből visszaaludt reggel 8-ig.

Beni egyelőre nagy szeretettel közeledik felé. Ha sír, azonnal rámszól, hogy vegyem fel az ölembe, mert szomorkodik. Ha látja, hogy nincs a vállamon a textilpelus, rámteríti, hogy oda tudjam tenni Barnus fejét. Volt, hogy odament hozzá és mondta neki, hogy szeretlek Barnus. Puszilgatja és simogatja, és ilyenkor nagyon örül magának, huncutul vigyorog. A fürdetésnél, pelenkázásnál is segédkezik, ill. hozza a kis fellépőjét, hogy lássa az eseményeket. Jól eljátszik itthon, és van, hogy közben Barnusnak magyarázza a dolgait. 

Ami egyedül kicsit rossz nekem, hogy Beni nagyon apás lett, kicsit elszokott tőlem. Nekem is mondja, hogy szeret, meg azért velem is beszélget, de ha pl. meg akarom mosni a kezét vagy tölteni akarok neki teát, akkor egyből mondja, hogy Apa csinálja, persze ha ő épp nincs kéznél, akkor én is jó vagyok neki. De nem szomorúbb és nem veszi rossz néven, hogy Barnussal foglalkozom,  sőt inkább olyan mintha tudná, hogy az én dolgom Barnust ellátni, Apáé meg őt.

Féltékenység még nem volt, 1-2 alkalommal volt, hogy ha Apa felvette Barnust és akkor ő is az ölébe kéreckedett, de ilyen durvább esetek még nem történtek.

Barnus amúgy nagyon gyorsan hízik, úgyhogy jó, hogy 39 hetesen megszületett, mert a pocakban se nőtt volna meg jobban. 2900 g-al született, 2800 g volt 3 naposan itthon, 9 naposan pedig 3250 g.

Beninek továbbra is nagyon jó dumája van. Pl.:

Apa mesélt neki valamit, erre felkiált: "Júúúj Apa, ez nagyon izgalmas!"

Reggel le volt húzva a hálózsákja: "Levettem, mert melegem volt"

Öntsek teát Beni? "Igen, nagyot kérek!"

"Anya cicijéből csöpög a tejcsi."

"Kié ez a mellszívó?"

"Apa nézzük meg a Vakond Tesz-tesz városbant!"

"Tele van a szájam!"

"Ott van Thomas a gőzmozdonytanoda"

Van egy Baby Einstein című http://www.babyeinstein.com/home/ angol nyelvű oktató rajzfilmsorozat kisgyerekeknek. Különböző témákról szól 1-1 epizód, pl. vadállatok, farm, otthon, járművek, stb... Ha pl. épp a tengeri állatokról van szó, akkor mutatnak benne igazi állatokat, játékállatokat, bábokat, jelmezbe öltözött gyerekeket, stb, mindezt zenével és olyan részekkel, ahol angolul monjdák a szavakat, és a gyerekek előbb-utóbb ismételni fogják. Így van ezzel Beni is. Most épp a járműves rész a kedvence, minden délután ezt rakatja be. "Apa bekapcsolod a Baby Einstein helikoptereset?" Ebben a részben nemhogy ismétli a szavakat, hanem már előre mondja, amikor meglátja a képen, pl.: car, wagon, bicycle, tricycle, truck, train, sailboat, stroller, stb.. Aztán mondja, hogy "Apa nézd ott is van egy car (autó), meg ott is egy car", de volt már hogy mondtam neki, hogy nézd Beni, ott egy kiskocsi, és kijavított, hogy az nem kiskocsi, hanem wagon. Van benne egy ének, amit ha meghall, elkezd táncolni, tapsolni, ugrálni és énekelni, mondja, hogy "open and shut", "round and round", "push push push", "pápájépápp (ezt még nem fejtettük meg, hogy mi akar lenni, de valószínű up and down)". Igazából ezt videora kéne venni, mert leírni nem lehet, ahogy ő ezt előadja. Na majd megpróbáljuk.

Szüléstörténet

Július 16-ra voltam kiírva császárra, ezért 1 nappal előtte befeküdtem a kórházba, ahol pont teltház volt, így fél napot kellett várnunk az előtérben, ahol kb. 40 fok volt és semmi levegő. Az orvosom egy idő után mondta, hogy inkább menjek le ultrahangra, mert ott legalább van légkondi. Az ultrahangon 3200 g-ra becsülték a babát +- 10%. Aztán kora délután kaptam szobát egy szintén programcsászáros anyukával egy szobában, úgyhogy jól ki tudtam kérdezni, hogy mi hogy zajlik majd. Éjszaka semmit nem tudtam sajnos aludni, mert annyira meleg volt, hogy én ilyet még komolyan sosem éreztem. Pedig addigra már egy ventillátort is behozattam otthonról, mert délután tényleg az ájulás szintjén voltam már.

Reggel az előkészületek után fél 8 körül besétáltam a szülőszobába, ahova pár perc múlva Apa is megérkezett. Itt megkaptam a műtéthez szükséges gyógyszereket, majd mehettem is a műtőbe. Na itt már azért kezdtem izgulni, főleg a gerincbe érzéstelenítés miatt meg, hogy minden rendben lesz -e Barnussal. Végre túlestem a szurin, aztán egyszer csak mondták, hogy elkezdődött a műtét. Nagy kő esett le a szívemről, hogy nem érzem, ahogy vágnak. Tudom hülyeség, de mégis féltem ettől egy kicsit. 

Egyszer csak megláttam Apát az üvegajtó mögött, és nagyon büszke voltam rá, hogy oda mert nézni, mert ő egy sima vérvételtől is képes elájulni, most meg végignézte az eseményeket, és felvette videora, ahogy megszületik Barnus. A műtősök végig mondták, hogy mi történik, így tudtam, amikor már látják a babát. Barnus valami nagyon furcsa pozíciót vett fel (egyből mondák, hogy látszik rajta, hogy majdnem végig harántban feküdt), így elég nehezen tudták kivenni, több orvos izomból nyomta a hasamat, hogy könnyebben kijöjjön (ez meg is látszik, mert most tiszta kék-zöld-lila foltos és fáj). Ez még az érzéstelenítő mellett is elég kellemetlen volt.

Aztán egyszer csak kibújt végre és láttam ahogy elviszik rendbe tenni, és hallottam azt a gyönyörű hangos sírást. Na ekkor azért én sem bírtam ki sírás nélkül. Folyamatosan közvetítettek nekem, hogy épp mit csinálnak vele kint, majd pár perc után behozták, így meg tudtam puszilgatni és simogatni. Sírva hozták be, de amint szóltam hozzá, abbahagyta, ez nagyon jó érzés volt. 

Apa végig kamerázott, így itthon én is meg tudtam nézni, hogy mi zajlott az üvegajtó másik oldalán, amíg engem varrtak.

Mikor kész lettem, visszavittek a kórterembe, ahol még Apa is elég sokáig ott volt velem, és Barnuskát is behozták szopizni. Nagyon ügyes volt, egyből sikerült neki.

Első éjszaka nem volt velem, mert császár után ilyenkor még nem nagyon tud az ember mozogni, sőt... Barnusnak ráadásul infuzió kellett egész éjjel, mert nagyon alacsony vércukorszinttel született és helyre kellett rakni neki. Hajnalban felébredtem, erőt vettem magaom és elmentem érte az újszülött osztályra, mert már nagyon hiányzott. Onnantól végig velem volt.

Kis baleset

Tegnap délután nem adtunk Benire pelust, csak egy alsógatyát. Mondogatta is, hogy ha pisilnie kell, ráül majd a bilire. Na eddig most sem jutottunk el, mert most meg történt egy kis baleset. Okos szülők, mikor veszik le a gyerekről a pelust, mikor hasmenése van. Szegény Benus aranyosan játszott, majd jött egy puki, amivel kirobbant belőle egy nagy adag kaki. Szegény nagyon megijedt, jól belenyúlt, ott állt sírva kakis kézzel és lábbal, alatta hatalmas adag a szőnyegen, ill. a szőnyegeken, mert kettőt is elintézett. Apa lezuhanyoztatta, közben zokogva mondta, hogy odakakilt a szőnyegre, alig lehetett megnyugtatni, hogy semmi baj. Még szerencse, hogy Gyuri papának van szőnyegtisztító gépe, mert a nélkül nem boldogultunk volna.

A baleset után Beni elmesélte Barnusnak, hogy mi történt, erről egy video is készült. Hááát csúnya szó is van benne, de ha egyszer úgy hívják...

Beni elmeséli Barnusnak, hogy történt egy kis baleset a szőnyegen from Csontos Benedek on Vimeo.

Itthon

Rövid, mindössze 3 napos kórházi tartózkodás után hétfőn hazajöhettünk. Meg is lepődtem, mert császár után általában 5 napot kell bent maradni. Barnus nem veszített túl sokat a súlyából, de ez gondolom a tápszeres pótlásoknak köszönhető, meg annak, hogy nem is nagyon volt miből veszteni, olyan kis picurka. 2810 g-al hoztuk haza. Indulás előtt mondták, hogy kicsit beindult a besárgulási folyamat, de ez nem gond, csak mindenképp kapjon tápit ha nem elég a tejcsi. Ez amiatt is fontos, hogy nehogy visszatérjen a vércukorszint probléma.

Hétfőn bölcsi után találkoztak először a testvérek, Barnus épp hangosan kiabált, Beni csak nézte-nézte, majd közölte, hogy "félek tőle Apa". Azóta már megbarátkozott vele, sokszor nézegeti, hogy mit csinál vagy ha nem látja, akkor kérdezi, hogy hol van. Nagy érdeklődéssel figyeli a szoptatást és a fürdetést, közben végig kérdezget, hogy mi miért van. Egyedül az zavarja néha ha Barni nagyon sír, akkor azt hiszi, hogy valami baja van és megijed, de már ezt is megbeszéltük. Itthon ugyanúgy viselkedik, mintha nem lenne itt Barnus, szépen eljátszik mellette, de volt már olyan is, hogy nézte a mesét, és közben végig Barnusnak magyarázta, hogy mit lát, pl: "Látod Barnus, ott egy igazi tűzoltó!" 

Tegnap átjöttek Márti mamiék, a mami csak ránézett Barnusra, Beni egyből közölte vele: "Nem viheted el mami az én testvéremet!" 

Este kint vacsoráztunk a teraszon, Barnit is kivittük, mert engedélyt kaptunk a levegőztetés elkezdésére. Beninek mondtam valamit, hogy mit csináljon, erre megfogta a babakocsit, és mondta, hogy "Nem, most tologatom a kistertvéremet."

Ma a bölcsiben szóba se jött a kistesója, de ő már reggel megmondta az egyik kisfiúnak, hogy nem viheti el az ő tesóját.

Olyan jó érzés, hogy így védelmezi és ragaszkodik hozzá, remélem jó sokáig tart majd ez a lelkesedés. Biztos nálunk is eljön majd a féltékenység, de egyelőre nem zavarja Benit, hogy sokat kell Barnussal foglalkoznom. Biztos jóval nehezebb lenne ha napközben is itton lenne Beni, majd hétvégén kiderül milyen lesz 2 teljes nap négyesben.

Én is már kezdem kiheverni a műtét utáni fájdalmakat. Napról-napra jobban mozgok, bár azért még kell pár hét, hogy regenerálódjak. Már szeretnék Benivel is egy kicsit többet foglalkozni. Nagyon nehéz, hogy nem emelhetem, és még egy ölelésnél is vigyázni kell a hasamra, ráadásul Beni meg is van fázva, úgyhogy még arra is vigyázni kell, hogy nehogy elkapjam tőle. Egyrészt nem szeretnék semmit átadni a picurnak, másrészt császár után egy tüsszentés vagy köhögés maga a pokol. Még egy jót röhögni se lehet, mert az is fáj.

Pénteken lesz a varratszedés, ami tudom hogy nem fáj, de valahogy mégis rosszul vagyok a gondolattól is.

Az első éjszakánk nem volt valami jó, mert a melleim annyira bekeményedtek, hogy Barnus egyszerűen nem tudta bekapni, így nem tudott szopizni. Tápszert kapott Apától, amíg én a béna kézi mellszívóval próbáltam valamit enyhíteni a keményedésen. Sikerült annyira megpuhítani, hogy legalább már szopizni tudott a következő etetéseknél, nekem viszont annyira fájt, hogy szó szerint kiabáltam a fájdalomtól. Persze ez természetes az elején, emlékszem Benivel is így volt. Másnap jött a védőnő, aki pont úgy érkezett, hogy látta a szopizást. Megmutatott egy-két trükköt, hogy hogy tartsam, hogy tegyem mellre, stb..., és egyből sokkal könnyebb lett minden és kevésbé fájdalmas. 

A második éjszaka már jobban sikerült, kétszer kelt Barnus, szopizott, visszafektettem, aztán kb. negyed óra múlva ismét sírdogált, végül csak a tápszer segített. Így mindkét etetés 1,5 órásra nyúlt, de legalább valamennyit tudtunk aludni.

A harmadik éjszakára már egy szavam sincs. 7-kor megfürdettük Barnit, majd elkezdett szopizni. Közben Beni megfürdött Apával. Barnusnak most nem kellett tápi, mert a fürdés úgy kiütötte, hogy belealudt a szopiba. 8-ra mindkét gyerkőc ágyban volt. Beni mostanában nem akar aludni, így 5-10 percet szokott sírdogálni az ágyban, de aztán magától megnyugszik és csend van reggelig, a gyereksírásra sem kel fel szerencsére. 3/4 11-kor kelt először Barni, elkezdtem etetni, közben Apa megcsinálta a tápszert, így ő vissza is tudott feküdni. Mikor Barnus befejezte a szopit, még lecsusszant neki 50 g tápszer, ez pont elég volt neki, hogy egyből visszaaludjon. Így csak 3/4 órát voltunk ébren. Legközelebb 3/4 4-kor ébredt, majd ismét 3/4 óra után visszaaludt. Reggel Apa keltette Benit fél 8-kor, ő meg engem egy hangos ébresztő felkiáltással. Pár percre rá az apróság is ébredt, úgyhogy a fiúk együtt reggeliztek.

Megpróbáltuk, hogy nem adunk neki tápszert szopi után, de nem sikerült, fél órán belül éhes lett. Már mértem párszor, hogy mennyit szopik, de nagyon keveset. Ismét kibéreltük az atomerős kórházi mellszívót, hátha az jobban beindítja a tejemet. Emelett persze mindenféle csodaszert is szedek, mert nagyon szeretném ha elég lenne neki csak az anyatej. Sokkal kényelmesebb és olcsóbb, mint a tápszerezés. Megpróbálok mindent, hogy beinduljon rendesen, de ha nem sikerül, akkor bele kell törődnöm, hogy ilyen alkat vagyok, megfogadtam, hogy nem fogok úgy kiborulni, mint Beninél. Egyelőre ezt sikerül is betartanom.

Barnus egész éjjel nem kakilt be, viszont reggel pótolta a dolgot. Egy pelusozás alatt 4 tiszta pelust kakilt össze.

Benire tegnap délután nem adtunk pelust csak alsógatyát, és reménykedtünk hogy nem pisili össze a kanapét vagy a szőnyeget. Elméletben tudta, hogy ha majd pisilnie kell, rá kell ülni a bilire. Végül erre nem került sor, mert egészen estig nem is pisilt sehova.

Egyelőre nagyjából ennyi történt velünk, mióta itthon vagyunk. Fáradtak vagyunk meg még minden új, de én nem panaszkodom, így másodszorra sokkal jobban viselek mindent. Nem beszélve arról, hogy mekkora öröm, hogy itt van velünk ez a kis pöttömke.

Megszületett Barnus

2010.07.16-án  8:50-kor megszületett Barnus. Bátyusánál jóval kisebb súllyal (2900g), és hosszal (51cm) rendelkezik, de hasonlóság Beni születéskori pofijával nem tagadható le. A műtétnél minden rendben volt. Én a műtő melletti szobából egy ajtóüvegen keresztül szemlélhettem az eseményeket. Szerencsére a durvább dolgokat nem láttam, de amit csak tudtam rögzítettem kamerával. Én, aki a saját véremtől elájulok, megdöbbentően jól bírtam. Csak kicsit lettem rosszul, és sápadtam el. Amint kivette a doki, egyből áthozták hozzám, hogy megvizsgálják, letisztogassák, és lemérjék. Azt mondták, hogy még egy kicsit maradhatott volna. Reméljük gyorsan gyarapodni fog a súlya.

A délután folyamán két probléma jött. Az egyik, hogy Barnusnak nagyon alacsony volt a vércukor szintje, amit infúzióval pótoltak. Másnap reggelig lement három adag, és helyre tette a kismanó vérképét.

Évi se úszta meg teljesen. Este még mindig szivárgott a sebnél a vér, ami nem jelentett jót, úgyhogy visszakapta  a szorító párnát a hasára. Szerencsére reggelre ez is elmúlt.

Barnus próbálkozik a szopival, úgyhogy reméljük hamarosan beindul a tejcsi. Azért biztos, ami biztos, a barátokkal nagyobb mennyiségű alkohol elfogyasztásával megalapoztuk a tejfakasztást.

Remélem hamarosan hazaengedik őket, mert Beni az első látogatásnál nagyon nehezen viselte, hogy miért nem mehet be Barnushoz, és miért kell egy ablakon keresztül kukucskálni.

Teraszavató

A cél az volt, hogy Barnus születéséig kész legyen a terasztető. Apa és a nagypapák rengeteget dolgoztak, hogy ezt sikerüljön megvalósítani, és végül szombatra kész is lett teljesen. Úgy gondoltuk, mivel ez az utolsó hétvége Barni nélkül, gyorsan szervezünk egy teraszavató bulit. Körbetelefonáltuk a rokonságot és áthívtuk őket. Nagyon jó volt az árnyákban ücsörögni, inni-enni és csak nézni, hogy a gyerekek mennyire jól eljátszanak a kertben. Beni teljesen fel volt pörögve, egy percre nem állt meg, nem is kellett altatni este, pedig előtte délután majdnem 4 órán át aludt. 
Szegénynek már nagyon hiányzott, hogy Apa is foglalkozzon vele, mert a teraszépítés alatt, nem nagyon jutott rá idő, csak bentről nézte, ahogy a férfiak kint dolgoznak. Egyik nap hazahoztam a bölcsiből, és megkérdezte, hogy apa fent van -e a tetőn. El se akarta hinni, hogy nincs ott, hanem mindjárt jön haza vele játszani.

Íme egy összeállítás, hogy hogyan változott a terasz kb. 1,5 év alatt:

Itt pedig pár új video Beniről:

Viháncolás a babzsákban from Csontos Benedek on Vimeo.


Focista from Csontos Benedek on Vimeo.


Beszél 1 from Csontos Benedek on Vimeo.


Untitled from Csontos Benedek on Vimeo.


Beni nagyon megöleli Grétit from Csontos Benedek on Vimeo.

Kórház

Hétfőtől szerdáig kórházban voltam. Hétfőn dél körül már éreztem, hogy fáj a gyomrom, aztán nem sokkal később elkezdtem hányni. Ez még jópárszor megismétlődött, úgyhogy végül felívtam az orvosomat. Ő még szabin volt aznap, de az apjával beszéltem, aki szintén ugyanott szülész. Ő azt javasolta, hogy mindenképp menjek be hozzá hogy megnézzen, mert 37 hetesen ez már veszélyes is lehet (utólag elmondta, hogy Help.szindroma-ra gyanakodott, de azt a vizsgálatok során végül kizárták). Mondta, hogy vigyem a kórházi pakkomat, mert lehet, hogy befektetnek.

Nagy nehezen összekapartam magam és elindultunk a rendelőjébe. Megvizsgált, csinált CTG-t, majd mondta, hogy feküdjek be a kórházba, hogy megfigyelés alatt tarthassanak 24-36 órát, meg hogy kapjak infuziót, mivel nagyon nagy volt a folyadékveszteség. Inni persze egy kortyot sem tudtam, mert abban a pillanatban jött is vissza.

Bementünk, felvettek, aztán több óra elteltével végre megkaptam az infuziót és közölték, hogy nyugodtan aludjak. Aludni nem tudtam egész éjjel, de legalább már nem hánytam.

Éjfél körül megvizsgált egy ügyeletes orvos és csinált UH-t is, Barnussal minden rendben volt.

Kb. 4 körül aludhattam el, 5-kor meg bejött egy nővér, hogy "jó reggelt, vérvétel".

Másnapra egész jól lettem, ettem-ittam és bennem is maradt. Sajna mégsem engedtek haza, mondták, hogy másnap reggel már jön a saját orvosom, ő is látni akar és majd ő hazaenged. Halálra untam magam, de legalább már jól voltam. Éjszaka jobban aludtam mint itthon, gondolom az előző napi fáradtság miatt.

Szerda reggelre volt CTG időpontom, legalább nem kellett ezért külön bemenni, csak lesétálni egy emeletet. Utána a zárójelentésre vártunk órákat, majd ha már úgyis ott voltam, megbeszéltük a császár részleteit az aneszteziológussal és az orvosommal.

Most már nem kell szerencsére semmilyen vizsgálatra mennem, jövő hét csütörtökön befekszem, aznap még lesz egy vérvétel és másnap érkezik Barnus. Persze ha addig nem dönt úgy, hogy előbb ki akar bújni.

Ja, és nem tudom pontosan, hogy mi okozhatta ezt az egészet, a zárójelentésre gyomorhurutot írtak, de az se 100 %. Vagy vírus vagy valami kaja.

Szóval ezt is hozzáírhatom a "terhesség alatti problémáim" c. listához, amiből még múltkor kifelejtettem, hogy egyszer már volt hányós-hasmenéses betegségem a terhesség elején, kétszer voltam lázas, egyszer leestem a lépcsőn, nemrém meg az utcán estem el. Már csak 1 hét, vajon mi jöhet még?

Apa nagyon jól vizsgázott "Beni ellátása anya nélkül" c. tantárgyból, így teljesen nyugodt leszek, amíg én a kórházban leszek Barnival. Persze eddig sem voltak kétségeim, de azért megnyugtató, hogy ilyen jól elvoltak a fiúk. Benus a bölcsiben sírt egy kicsit, amikor Apa otthagyta, de ezt is szoknia kell, hogy nem csak én vihetem. 

Kedden pancsiztak a gyerekek egy gumimedencében és a bölcsis nénik mesélték, hogy Benike csak zokniban volt hajlandó megfürdeni. Néha olyan dolgai vannak...

Meglátogattak a kórházban is, ott eléggé meg volt szeppenve, furcsa volt neki a hely, és hogy én miért vagyok ott. De nagyon érdekelte pl., hogy mi az az infuzió és hogy működik és miért, stb... Mindig mondogatta, hogy menjünk vissza a folyadékhoz. 

Szerdán reggel a szemészeten voltak, mert már hordja egy ideje a szemüveget, de nem néz bele a lencsébe, csak alatta vagy felette kukucskál ki és így semmit nem ér azt egész, sőt, még ront is a fejtartásán. A szemészfőorvos megvizsgálta és mondta, hogy 23 év alatt még nem látott ilyet, Beninek kettős látást okoz a prizmás lencse. Most le kell szednünk a prizmát és 2-3 hétig anélkül hordatni vele, hogy kipróbáljuk így hogy néz majd bele, aztán újra visszarakják és meglátjuk mi lesz.

Beni szövegek:

"Oda bazsalj,...!" (Oda nézz!)

"Ott van a tűzoltó ember fia"

"Anya, hol találtál ilyen helikoptert?" (Mintha azt mondta volna, hogy ő már mindenhol nézte, de sehol nem látott ilyet)

"Apa ki építette ezt a házat?" (a kerti szerszámos tárolót) Mi építettük Beni. "Nagyon jó, szeretem ezt a házat"

"Mama rajzolj nekem!" Most rajzolj te Benike. "De én nem tudok rajzolni" (mindezt teljesen elszomorodva)

Félelem

Tegnap este elég nyűgös volt Beni, a fürdőkádból se nagyon akart kiszállni, de végül rábeszéltem, hogy aludhat a nagy plüss orrszarvúval, amit most szedtem elő az ágyneműtartó mélyéről. Erre belelkesedett és hajlandó volt bemenni a szobájába. Elkezdtük pelusozni az ágyán, közben már mellette feküdt az orrszarvú, Egyszer csak hatalmas sírásba kezdett. Semmivel nem lehetett megnyugtatni, csak kiabált, hogy apa, apa. Végül Apa az ölébe vette, és ott kezdett megnyugodni. Közben hüppögött valamit az oroszlánról, de nem értettük mit akar, így az összes oroszlánnak látszó plüssállatot odaadtuk neki, gondoltuk valamelyikkel aludni akar. Végül nagy nehezen kiderült, hogy azt szeretné ha kivennénk az orrszarvút az ágyából, mert megijedt tőle (ő mondta, hogy "megijedtem tőle"). Kivettük, felraktuk a szekrény tetejére, mondtuk, hogy onnan nem tud lejönni. Azonnal meg is nyugodott Benus és szépen elaludt. Ráadásul olyan korán tettük le, mint még soha, fél 8-kor, és így is ébreszteni kellett reggel a szokásos fél 8-as időpontban. 

Még alvás és vacsi előtt nyöszörgött, hogy fáj a pocakja és kérte, hogy vegyük le a ruháit, és most először hajlandó volt a pelustól is megválni. Egyszer csak szólt (a szőnyeg közepén), hogy pisilni kell. Apa rohant fel a biliért, a nagy lendületben majdnem leesett a lépcsőn. Majd szívbajt kaptam, csak egy csattanást hallottam és láttam, hogy Beni arcáról lefagy a mosoly. Végül nem lett semmi komoly, azon kívül, hogy több lábujja is belilult és nem nagyon tud ráállni. Hétvégén a dédi esett el, előtte én, ennyi esés bőven elég volt egy családban. Na végül ráült a bilire, de nem pisilt bele. Viszont legalább próbálkozott. Vacsinál aláraktam egy törölközőt, de száraz maradt. Utána kimentünk focizni a kertbe (én csak ültem, Apa meg sántított a frissen szétrúgott lábával - de a szobatisztaságért mindent...), ott végre meglocsolta Benus a füvet, és nagyon büszke volt magára. 

Ma ő volt a napos a bölcsiben, úgyhogy meg is örökítettem a web camerával, ahogy terít:

Beni a napos from Csontos Benedek on Vimeo.

Bölcsis sztárfotó: