Régóta készülök leírni ezt a bejegyzést, de eddig valahogy nem tudtam rászánni magam, hogy "világgá" kürtöljem az örömünket, ami sajnos egy probléma miatt nem felhőtlen, de legyünk optimisták!
Szóval ahogy már sokan értesültetek róla, ha minden jól alakul, júniusban egy újabb baba érkezik a családunkba, azaz a fiúknak kistestvérük születik.
A terhesség nem úgy alakul ahogy azt szeretnénk, csupa aggodalom az egész, de közben azért próbálunk örülni a kis jövevénynek, ami nem olyan könnyű ha problémák adódnak és nem 100 %, hogy minden rendben lesz.
Röviden megpróbálom leírni az elmúlt 16 hét eseményeit:
- 4 hetesen vérzés, amiből arra következtettünk hogy ebben a hónapban nem jött össze a baba.
- Fél nap elteltével elmúlik és több napig nem is jelentkezik.
- Terhességi teszt, amin olyan halvány csík jelenik meg hogy ha akarom látom, ha akarom nem.
- Több nap tesztelés, a csík nem erősödik, pedig kellene.
- 5 hetesen ultrahang, sehol semmit nem látnak, se méhen belül, se méhen kívül, ilyenkor a petezsák már látszani szokott.
- 5,5 hetesen ismétlés, szintén sehol semmi.
- Az orvos azt mondja, hogy amíg nem látszik semmi, addig méhen kívüli terhes gyanús vagyok, ill. fenyegető vetélés a diagnózis.
- Innentől pár naponta reggelente be kellett járnom a kórházba (ahol fél napokat töltöttem várakozva), vérvétellel ellenőrizték hogy megfelelően nő -e a terhességi hormon szintje, ill. ultrahangra jártam. A hormonszint megfelelően nőtt, az ultrahang nem mutatott soha semmit.
- 7 hetes voltam mire végre meglátták a petezsákot, benne icipici embrió.
- 8 hetesen ultrahang, ahol nagy megkönnyebbülésre meghallottuk végre a szívhangot. Itt megkönnyebbültünk végre.
- Közben 6 hetesen elkezdődött az émelygés, rosszullét, ami egész nap kínzott, az esték kifejezetten szörnyűek voltak, de azzal nyugtattuk magunkat, hogy ez legalább egy jel hogy a baba jól van.
- 11 hetesen ultrahang, a baba rendesen nő, mocorog, meg van mindene. Nagyon örültünk, végre beleéltük magunkat, hogy babánk lesz.
- 12 hetesen erős görcsökkel és még erősebb vérzéssel irány a kórház. A dokik elsőre azt mondták hogy ilyen mennyiségű vér valószínű attól van, hogy elfolyt a magzatvíz, de az ultrahang csodák csodájára azt mutatta, hogy a baba teljesen jól van, méretei megfelelőek és a magzatvíz is a helyén van.
- Kiderült, hogy a vérzést egy nagy vérömleny okozza, így azonnal befektettek a kórházba és nagy mennyiségű gyógyszert adtak a terhesség megtartására. Szigorú 24 órás fekvésre voltam ítélve, pontosabban hasalnom kellett, ami borzasztó kényelmetlen volt 4 napig amíg bent voltam.
- A vérzés elmúlt, így kiengedtek, de továbbra is egész nap feküdnöm kell, nem mászkálhatok, legfőképpen nem emelhetek, a gyógyszert továbbra is maximális dózisban szednem kell.
- Másnap ellenőrző ultrahang, a baba jól van, de a hematóma sajnos nőtt.
- Jött a kérdés, hogy hogy lehet ezt megoldani egy 3,5 és egy 1,5 éves gyerek mellett.
- A dédiék jöttek át minden reggel 8-ra, amikor Geri elvitte Benit az oviba és itt voltak a délutáni alvásig, amit kihúztunk fél 2-ig hogy minél tovább aludjon délután, hogy nagy eséllyel Geri hazaérjen mikor felkel, hogy ne nekem kelljen lehoznom az emeletről.
- Gerinek kell hazahozni Benit az oviból, így csak 6 órát tud dolgozni, de szerencsére megengedték neki hogy a maradék 2 órát itthonról dolgozza lefektetés után. Ő végzi az összes házimunkát, mos, tereget, főz, takarít, bevásárol, pakol, ellátja a gyerekeket, stb... szóval minden rá hárul ami az én feladatom lenne, én meg csak itt fekszem tehetetlenül. Nem egy jó érzés látni hogy meg sem áll szegény és semmi szabadideje nincs, ha meg végre lefeküdtek a gyerekek, akkor kezdhet dolgozni. Sajnos nincs mit tenni, muszály betartani az utasítást a baba érdekében.
- 3 hétig nem volt semmi probléma, majd 15 hetesen újra véreztem, jól megijedtünk hogy miért jött ez elő újra, de fél nap után elmúlt és mivel ez karácsony előtti nap volt, nem mentünk be a kórházba, mert tuti befektettek volna az ünnepekre és ott sem tudnak velem semmit kezdeni.
- Pár nap szünet után újabb vérzés, ismét ijedtség, aggodalom, csak az éltetett, hogy aznap délután ultrahangra megyünk.
- Ez volt tegnap, ahol viszonylag jó híreket kaptunk. A baba jól van, megfelelő ütemben növekszik, pont 16 hetesnek felel meg a méretei alapján, nagy megkönnyebbülés volt látni hogy mozog és dobog a szíve. Ami kevésbé jó, hogy a vérömleny csak nagyon keveset csökkent, 7x2 cm-ről 6x2 cm-re csökkent, de legalább nem nőtt, ami végülis jó, csak jobban szerettük volna ha már kisebb. Azt mondták hogy jó esetben ez felszívódik, de az enyém nagyon nagy, így csak kiürülni fog tudni és azt is lassan. A legutóbbi vérzéseimet valószínű ez az ürülés okozta és mondták hogy még sok ilyenre számítsak az elkövetkező időszakban, ne ijedjek meg amíg nem élénk piros. Könnyű azt mondani, hogy ne ijedjek meg, főleg hogy általában hasgörcs is társul hozzá.
- Addig is marad a folyamatos fekvés, amit egyre nehezebben viselek, de muszály megtennünk mindent ami tőlünk telik.
- A folyamatos aggódás mellett próbálunk örülni, de úgy igazán nem tudjuk magunkat beleélni, ahogy szeretnénk, viszont úgy sem akarunk élni hogy csak aggódunk állandóan, próbálunk optimisták is lenni néha.
- Legközelebb 18 hetesen megyünk ultrahangra, akkor talán már a nemét is megmutatja, tegnap szégyenlős volt.
