Vége az 1. hétnek

Úgy tűnik nálunk kimaradt az óvodai beszoktatás, legalábbis azt a 3 percet, amit hétfőn reggel ott töltöttem Benivel, azt nem nevezném beszoktatásnak. Ment minden mint a karikacsapás, hiába, a bölcsis múlt... Szerdán már ott is ebédelt, hétfőn pedig már ott is alszik. Minden nap azt mondták, hogy minden rendben volt vele, szépen játszott bent is és az udvaron is, nem volt rossz kedvű. Tízóraira nem nagyon eszik, amit nem csodálok, mert itthon reggelizik rendesen és 1 órán belül kéne ott is enni, érthető hogy nem éhes. A gyümölcsökből viszont eszik, az ebédet is megette, kivéve amikor spenót volt, de abból is hajlandó volt egy kanállal enni, nem ízlett neki, úgyhogy kiette belőle a tojást meg a krumplit. Nagyon büszke vagyok rá, hogy ilyen ügyesen alkalmazkodott az új helyzethez, főleg hogy már ezer éve azt mondogattuk neki, hogy úgyis ott lesz Ignác, így nem lesz egyedül. Végül úgy alakult, hogy Ignác lebetegedett és kedden már nem is ment, úgyhogy gyakorlatilag Beni is úgy szokott be, hogy nem ismert senkit. Az óvónénikkel úgy beszél, mintha ezer éve ismerné őket,  a nevükön szólítja őket, barátságos és nagyon közvetlen velük.

Első nap az óvodában

Reggel felébresztettük Benit, szerencsére nem vette zokon, hogy kb. 1,5 órával előbb kellett kelnie, mint ahogy megszokta ez alatt a majdnem 2 hét szünet alatt. Ment az egész család az oviba, mert az autóm már 1 hete nem működőképes, így Apa fuvarozott minket. Az oviba csak én mentem be Benussal. Felmentünk a teremhez, köszöntünk az óvónéninek, átvettük a váltócipőt. Az óvónéni kézenfogta Benit, mondta hogy köszönjön el és bemennek. Beni szépen elköszönt és besétált az óvónénivel. Kicsit még leskelődtem, kb. 1 percig nézelődött a teremben, aztán láttam hogy már valami játékos doboznál guggol és játszik. 2,5 óra múlva mentem érte, Beni bölcsis barátjának (ill. most már ovis) az anyukája vitt el minket, így nem kellett buszoznom. Mikor odaértünk, jókedvűen szaladgáltak az udvaron, nagyon megörültem hogy ez a látvány fogadott. Az óvónő azt mondta, hogy nem volt semmi probléma. Beni a végén ügyesen odament az óvónénikhez és elköszönt tőlük. Én meg közben összefutottam a gyerekkori óvónénimmel, aki meglepődött hogy már anyukaként futunk össze az óvodában. Lesétáltunk Gábor papáékhoz, aki hazavitt minket, így hazafele sem buszoztunk.

Barnusról is írok pár sort. 

Kb. 1 hete a felső két kettes foga is kibújt, úgyhogy most már 6 fogú. 

Még mindig nem tud vagy nem akar darabos ételt enni, egyelőre csak kiflit, kekszet, piskótát, puffasztott kukoricát rágcsál. Érdekes a sütiknél nem probléma neki a darabosság, azt bármikor elfogadja. Fagyi is jöhet neki bármikor és a rolettit is gyorsan befalja. Úgy néz ki édesszájú. Az evése rosszabb mint volt. Már a gyümölcsös bébiétel sem kell neki, csak ha egy fél bébiételt összekeverek egy vaníliás pudinggal vagy krémtúróval, akkor eszi meg, de sokszor így is csak küzdelmek árán. A házikoszt továbbra sem kell neki, a zöldséges bébiételt még mindig csak Sinlaccal eszi meg. Nagy haladás, hogy legalább már issza a vizet, ha keveset is (30-50 ml / nap). Tápszerből egyre kevesebbet eszik. Ha este megeszi az egész adag vacsoráját, akkor a tápszerből van hogy csak 50 ml-t eszik.

Kutyamániás, ha meglát egyet az utcán, nagyon izgatott lesz, oda akar menni egyből és mély hangon vavázik.

Ugyanígy megörül a labdának is. Hangosan kiabálja, hogy dadda.

Nagy kedvence még a hinta, ezt is már mondja, ill. a hinta-palinta dallamára énekli, hogy hinta-hinta. Érdekes a vavát amilyen mély hangon mondja, ezt annyira kis vékony hangon énekelgeti.

Hangosan pápázik és integet hozzá.

Mindig mutatja a lámpát, rámutat és mondja, hogy ott van (ó).

Az egyszerűbb szavakat elismétli, dédi, dádá, tata, papa, mama, baba, cica, halló, anya.

Pár alkalommal előfordult, hogy nehezebb szavakat utánzott, de ezeket egyelőre még nem tudja megismételni, ilyen pl. a gyönyörű, a de jó vagy a röf-röf.

Egyre ügyesebben járkál a bútorok mellett, kezd átkapaszkodni egyik helyről a másikra és tologatja már a járássegítőjét. Kézenfogva nem megy még, de nem is bánom, amúgy sem járkálnánk vele így, majd megtanul szépen egyedül menni.