Cumi

Ádám nem volt már nagy cumis, de alváshoz mindig kellett neki egy textilpelus meg a cumija. Kb. 5 napja határozottan elutasította, nélküle aludt egy nagyon jót egész éjjel. Azóta sem kell neki se éjjel se a délutáni alvásnál, mint aki sohasem cumizott életében.

Most épp hasmenése van, délután vagy 5 nadrágot elintézett. A kedve amúgy nagyon jó, de az étvágya most borzalmas. Kanállal nem fogad el semmit, úgyhogy most tápszeren él, ill. pár falatka szilárd ételt elfogad, de látszik hogy valami nem stimmel vele. Beni pár napja mászott ki a hányós-hasmenéses betegségből. 

Gyógyulóban

Ádinak a múltkori eset utáni nap már nem volt különösebb baja. Az orra azóta is folyik, de az úgyis így lesz egész télen. Most már én is kezdem kiheverni a dolgot, már nem rettegek minden alvásánál hogy mikor ismétlődik meg ez az egész. A lényeg hogy most jól van és itthon rosszalkodik.

Hidegrázás

Tegnap este 6 körül Ádám belázasodott, nem volt neki magas, 38, de csak feküdt mozdulatlanul és majd elaludt (délután nem tudott a saját köhögésétől), úgyhogy kapott lázcsillapító kúpot, fürdött, evett valamennyi tápszert és 7-kor már aludt.

Fél 9-kor ordított egy hangosat, felrohantam és nagyon durván rázkódott, mintha valamilyen rohama lett volna. Iszonyatosan megijedtem, ilyet még nem láttam, kikaptam az ágyból, ordítottam Gergőnek (ő kiugrott a kádból), ő is látta hogy nagyon ijesztőnen néz ki, mondtam hogy hívjon azonnal mentőt. Közben levittem Ádit, kirohantam vele az udvarra, hirtelen ez jutott eszembe hogy friss levegő kell neki, de nem hagyta abba ezt a rázkódást kb. 2 percig és csak lógott mindene, nem tudta tartani magát. Aztán bevittem, lefektettem a földre és láttam hogy elszürkül az arca és a szája szinte már fekete. Akkor mondta Geri a mentősnek hogy ne kérdezősködjenek hogy milyen típusú a rángás, hanem jöjjenek nagyon sürgősen, mert eszméletlennek tűnik a gyerek. Én a sokktól azt sem láttam hogy lélegzik -e, de Geri közben mondta hogy ő látja hogy lélegzik. Aztán valahogy abba maradt ez a remegés, elkezdett csukott szemmel nyöszörögni, aztán pedig ordítani. Ennek nagyon örültünk, hogy életjelet mutat és a színe is jobb lett.

Kb. 10 perc alatt ki is értek a mentősök, megvizsgálták és mindent rendben találtak. Azt mondták hogy valószínű ez egy nagyon erős hidegrázás volt. Én még ilyenről nem is hallottam hogy ennyire rázkódhat, vacoghat valaki, azért is ilyedtünk meg ennyire, mert azt hittem hogy epilepszia vagy lázgörcs vagy nem tudom milyen roham. Borzalmas volt, ahogy csak rázkódik Ádi csukott szemmel és lóg keze lába, feje, nincs benne semmi élet és nem reagál semmire. De ezek szerint van olyan hogyha hirtelen felszökik a láz, az ezt eredményezi. Mondták hogy adjunk neki még egy lázcsillapítót és megnyugattak hogy minden rendben lesz, ha még egyszer előfordul, nem kell megijedni, csak takarjuk be. Hát mit mondjak, nem nyugtatott meg, nagyon féltünk egész éjjel. Ott "aludtam" a földön a szobájában és végig azt hallgattam nincs -e gond. Viszonylag nyugodtan aludt, fél 6 körül meg jókedvűen magyarázgatott, akkor megkapta a tápszerét, majd visszaaludt, fél 10-kor keltettük, azóta nincs láza. Elég nyűgös, de az máskor is előfordul. Apa elvitte most a tüdőgondozóba, hogy megnézzék ott is, meglátjuk mit mondanak.