Kórházból

Sziasztok!

Beszámolok egy kicsit a kórházi napjainkról, ill. hogy hogy tervezzük a jövőt.

Jelenleg 4-en vagyunk egy 6 ágyas szobában, mindannyian koraszülött babások. Negyed 6-kor kelünk, gyors készülődés után indul a manufaktúra, mindenki nekiáll fejni. 6-ra megyünk az első látogatásra a koraszülött osztályra (pic) és visszük magunkkal a tejcsit. Egy látogatás fél óra és 3 óránként lehet menni, utoljára este 9-kor. Ebből az este 6 órás az apás látogatás és ez 1 órás, illetve hétvégén a reggel 9-es is 1 órás apás. A napunk gyakorlatilag ebből áll, fejünk, látogatunk, sterilizálunk napi 6-szor, ezzel szinte el is megy a nap, közben marad egy kis idő enni, tisztálkodni, kicsit lefeküdni.

Nehéz helyzetben vagyok, mert ebben a kórházban van lehetőség az anyukáknak addig bent feküdni, amíg ki nem kerül a pici. Ha ő lenne az 1. gyerekem, meg sem fordulna a fejemben,hogy hazamenjek, de mivel ugye van másik 2 gyerekem is, ezért nem tudom megcsinálni, hogy 2-3 hónapra beköltözök. Kb. ennyi időt kell majd itt töltenie Ádinak, ha minden problémamentes lesz. Napok óta ez jár a fejemben, hogy itt kell hagynom szegényt, 1 nap 30-szor elsírom magam már a gondolattól, hogy hamarosan hazamegyek egyedül, a kisfiam nélkül. Senkinek nem kívánom, hogy megismerje ezt a borzalmas érzést.

Bárcsak 2 felé tudnék szakadni. Benit és Barnust 11 nap után láthattam egy fél órára, azóta megint eltelt 3 nap, nagyon hiányoznak, mikor megláttam őket olyan mások voltak, mintha ezer éve nem találkoztunk volna, ennyi idő alatt is nagyon sok mindenből kimaradtam az életünkből. Hogy bírnám ki ezt hónapokig? És ők hogy bírnák teljesen nélkülem? Nekik is szükségük van az anyukájukra, így is sokkal kevesebbet fognak minket látni.

A tervek szerint a reggel 6-os látogatást kihagyom, Apával együtt keltjük a nagyokat, közös reggeli után ő viszi őket oviba, bölcsibe, mert nekem ide kell érnem fél 9-re. A tejet nem szabad otthonról hozni, itt kell lefejni a látogatás előtt. Van valami helység, ahol a bejárós anyukák eltölthetik az időt, lehet ott fejni és sterilizálni, meg mégsem a folyósón kell várakozni. Maradni fogok a 12-es etetésre is, aztán hazamegyek. A 3 órás etetést sajnos kihagyom. A nagyokat minél korábban begyűjtöm, hogy du. is legyen egy órácskám velük, aztán Apával együtt jövünk Ádámhoz fél 6-ra lefejem a tejcsit és 6-tól 3/4 7-ig bent leszünk vele együtt, majd indulás haza, fürdetni, fektetni. 9 órás látogatás szintén kimarad. Sajnos 6-ból csak 3 etetésre tudok bemenni, de ennél több egyszerűen nem megoldható 3 gyerekes anyaként.

Hétvégén annyiban lesz más a látogatás, hogy ott Apával megyünk a 9 órásra, a délit hagyjuk ki a családi ebéd miatt, én bemegyek a 3 órásra, Apa pedig csatlakozik a 6 órásra. Még szerencse hogy van családi segítség, minden nap szükség lesz rá, hogy legyen valaki a fiúkkal, amíg mi este bent leszünk Ádikánál. Így leírva egészen kivitelezhetőnek tűnik a dolog, már csak azt nem tudom császár után mikor tudok annyira mozogni, hogy egyedül bejöjjek, ill. mikor tudom már én hazahozni a nagyokat, főleg Barnus emelgetése ami az elején gondot okoz majd. Eddig még csak Budaörsön vezettem, itt lesz az ideje megtanulnom a forgalmas városban is.

A doki szombaton szedi a varratokat, szóval elvileg hétvégén megyek haza, ha kiengednek a magas gyulladási paraméteremmel. Igaz már csökkent, remélem fog is, mert már így is 2 hete antibiotikumon élek.

Ádám sajnos visszafogyott 1230 g-ra, azt mondják ez természetes, de nekem nehéz látni, hogy az amúgy is vékonyka baba egyre vékonyabb. Remélem hamarosan hízásnak indul. Tegnap próbáltak neki 10 ml-t adni, de azt kibukta, úgyhogy a mostani adagja 8 ml. Cumisüvegezni még nem tud, szondán keresztül kapja, de van hogy én tarthatom a fecskendőt, amíg lefolyik a tej. Szerencsére egyelőre van elég, 20-40-eket tudok fejni. A gond akkor lesz mikor már bejárós leszek, mert akkor este 6-kor hagyok itt utoljára tejet és abból kéne kapnia este, éjjel és hajnalban is. 12 óráig tudják hűtőben tárolni, tehát ha mindig a legrégebbit adják neki, akkor akár még elég is lehet neki reggelig, de legrosszabb esetben kiegészítik tápszerrel. Alapos kézfertőtlenítés után be lehet nyúlni az inkubátorba, lehet simogatni, olyan kis puha haja van, ha pedig az ujjamat a tenyerébe rakom, megfogja. Elég erős kisfiú, a fejét hason és háton is átfordította már a másik oldalra. A szemét is kezdi nyitogatni pár másodpercre. Picike, imádnivaló kis bébibaba. Remélem minden jól alakul és nyáron egy egészséges kis babácskát vihetünk haza.  

Ádám 3 napos

Ádám eddig szépen veszi az akadályokat. Évinek sikerült tejcsit produkálnia tegnap, amiből adtak is neki, persze még csak szondán keresztül. Az első adagja egy brutális 2 ml volt. Az ember fel se tudja fogni az mekkora mennyiség. De ezt estére meg másfél szerezték így már 3 ml-t kapott. Ma már minden etetésre 5 ml ment le a kis gyomrába, mivel úgy látták nem okozott neki problémát az emésztés.

Közben néztek neki vérképet, és úgy néz ki, hogy nem fogja megúszni, és kapni fog vért is. Ma este egy kis  kék fényes napozás sem maradhatott el, de igazából ezek nem problémák, teljesen normálisak egy ilyen pici koraszülöttnél.

Aminek a legjobban örültem, hogy levették róla a légzés segítőt és így megláthattuk a kis pofiját is végre. Állítólag azóta sokkal nyugodtabb is lett. De sokat izeg mozog azért. Volt, hogy hason fekve átfordította a fejét a másik oldalára. De a kábelekbe is jól bele tud akadni, és a lába valahogy mindig az inkubátor széléhez kerül.

Évinek nem lett jó megint a vérképe, ezért csináltak egy hasi ultrahangot biztos, ami biztos, de mindent rendben találtak. A vér eredmény az egyik doki szerint valószínűleg csak a műtét utóhatása.

Esti látogatás Anyával

Délután bementem ismét Évihez. Sokkal jobban volt már. Izgatottan várta, hogy levihessem Ádámhoz. Kaptunk egy remek verdát (tolószék), amivel erőlködés nélkül levihettem a koraszülött osztályra. Fél órát tudtuk figyelni minden kis mozdulatát, légzését, sírását (ez egyszer rövid ideig). Az osztályvezető doki egy nagyon kedves idősebb Úr. Látszik rajta, hogy ő szereti a munkáját. Elmagyarázta nagyjából a műszereket, és hogy mi miért van Ádámon. Mindenféle értéket folyamatosan figyelnek rajta, és a gépek nagyrészt csipogó hangokat adnak ki magukból, amitől mi kezdők frászt kapunk, mert rögtön azt hisszük, hogy valami nagy baj van. De én személy szerint nyugodtan jöttem el, mert tudom, hogy jó kezekben van.

Évi holnap reggel kerül vissza a terhes patológiára. Ha le tud majd jönni az aulába, akkor végre bevihetem hozzá majd a srácokat is.

Egy gyors lefektetés otthon:

Kicsit elcsúsztunk a mai nappal, mivel 7 órakor indultam el a kórházból hazafele Évi szüleihez, ahol a srácok még nagyban ettek/játszottak. Hazaévre 20 óra előtt 2 perccel még az autóban hallgattuk a Verdák rajzfilm "Route 66" című nótáját. Autóból becuccolás, levetkőzés. Még egy gyors innivaló mindkettőnek. Barnusnak tápszer készítés az ágyikóba. Kergetőzés, és fürdőbe betuszkolás. Kicsi játszás, fogmosás. Kiszállás felöltözés. Megnéztem direkt az időt megint, amikor Benire rácsuktam az ajtót. Eközben Barni már megitta a tápszerét és hang nélkül elaludt. 20:36 volt.
Nem kell félteni minket. Tudunk mi a fiúkkal, ha akarunk.

Megszületett Ádám

Március 24-én 9:21-kor megszületett Csontos Ádám. Az első felsírását a műtőn kívül is hallottam, amiről tudtam, hogy a tüdeje már szépen működik. Rögtön pisilt is egyet, biztos ami biztos. Korához képest szép mérettel rendelkezik. 1320g tömegű és 39.5 cm hosszú. Fejátmérő 27 cm, mellkas 24 cm. Ezek a 28 hetes  átlaghoz képest nagyon jó méretek. Apgar 9/9. Az első percekben egy kézi lélegeztetőt raktak rá, amíg átvitték a koraszülött osztályra, de utána ezt lekötve is tudott lélegezni, ezért jelenleg csak légzés segítő van rajta. Azt mondták, hogy minden rendben van vele, de folyamatosan figyelik, és a következő napokban több derül majd ki.

Évi is jól van, persze fáj mindene, de lábait már dél körül tudta mozgatni, és áthelyezni. Délután 4-kor fel kell majd állnia zuhanyzáshoz.

Köszönjük a biztatásokat mindenkinek!

Gergő

Ádám - március 24.

Sajnos Évi véreredménye rosszabb lett, és átlépte a határértéket. A dokik szerint már ez is egy kis csoda volt, hogy ilyen állapottal eddig el tudta húzni. Holnap azaz szombaton március 24-én megszületik Ádám. Nagyon sok helyről kapunk visszajelzéseket, és ennyien még nem drukkoltak szerintem egyik kis babának sem. Ő persze még vígan elrugdosódott anya hasában. Ezt jelzi az is, hogy az utóbbi pár napban farfekvésből visszafordult. Ez ilyen kis vízmennyiség mellett nem annyira természetes. De anyára is figyelemmel kell lenni. Egy esetleges fertőzés rá sokkal nagyobb veszéllyel járhat, ezért nem várhatnak tovább.

Barnus és a bölcsi:

Ne feledkezzünk meg a hét másik hőséről sem. Barni a héten teljesen beszokott a bölcsibe. Alig hiszem el, de egyszerűen minden akadályt szépen vett. Jól viselkedik, szépen eszik (amennyiben nem nyel félre egy két falatot, mert lusta megrágni), iszik, és az első ott alvás próbálkozásnál lenyomott egy laza 2 óra szundit. Reggelente persze voltak sírások, de ma már önállóan besétált a játszószobába. Amikor délután érte mentem huncutul elszaladt előlem, és elbújt a konyhában. Kijelenthetem, hogy nagyon jól érzi itt magát. Neki kellett a gyerek társaság. Jobban eszik a bölcsiben, mint otthon. Valószínű a többi gyerek ösztönzően hat rá.

Nagyon büszke vagyok rá, és ez nagy segítség nekünk. Enélkül nem tudom, hogy oldanánk meg, hogy Évi minden nap bejárjon Ádámhoz.

Gergő

Az előzmények - A terhesség utolsó szakasza

Sajnos a dolgok rosszra fordultak. 15-én elkezdett folyni a magzatvizem, úgyhogy bementünk a kórházba és megállapították hogy bizony megrepedt a magzatburok és elfolyik a víz. Borzalmasan megijedtünk, hiszen még csak 27 hetes voltam, a baba kb. 1 kg. Befeküdtem a SOTE 2-re, mert itt a legjobb a koraszülött intenzív osztály, ahová Ádám hamarosan bekerül majd. Gyógyszerekkel még bent tudják tartani, viszont a magzatvizem teljesen elfolyt, úgyhogy borzasztó rossz érzés a tudat, hogy nincs már ami védje, bármikor fertőzést kaphatunk. Folyamatosan kapom az antibiotikumot, minden nap vérvétel és ultrahang, ezek alapján figyelik hogy hogy van a baba, nincs e fertőzés vagy gyulladás gyanú, de sajnos ez sem garancia, hogy mindent észrevesznek, de mégis azt mondják, hogy maradjon bent. Ez is kockázatos, de az is ha most kiveszik, mert még extra koraszülöttnek számít. Nem tudják hogy meddig maradhat bent, folyamatosan figyelnek és megpróbálják eltalálni a legmegfelelőbb időpontot a császárra, a lényeg hogy minél tovább bent maradjon, de ahogy telik az idő egyre valószínűbb hogy felszáll valami fertőzés. Nem túl megnyugtató a helyzet, sőt, sosem rettegtünk így életünkben, nagyon félünk hogy mi lesz Ádámmal, csak reménykedni tudunk hogy a lehető legkevesebb komplikációval jövünk ki ebből az egészből. Bízunk benne hogy nem lesz gond a születés előtt / közben és hogy a koraszülött osztályon megerősödik majd és nem marad vissza semmi rendellenesség, nem kap el semmit, de ebbe belegondolni sem merek. Kigészítésként még annyi, persze nem ez a lényeg, de azért nem könnyít a helyzeten, hogy a kórházi körülmények undorítóak itt, minden mocskos és kényelmetlen, messze kell sétálni a wc-ig, ahhoz képest hogy feküdnöm kéne, emiatt egész nap mászkálnom kell. A kezeim már szanaszét vannak szúrkálva, nem marad egy ép vénám se, nincs orvosom, így semmi biztonságérzet. Látogatók nem jöhetnek, napi 5 percet tölt itt Geri amíg behozza a cuccaimat, addig mehetek csak ki hozzá a folyósóra. Benit és Barnust ki tudja mikor láthatom, nagyon hiányoznak.

A tegnapi hírhez:
A mai véreredmények jók lettek, ezért Ádám még bent maradhat.

Ádám

Aki még nem értesült róla, csütörtökön kórházba kerültem, mert 27 hetesen elfolyt a magzatvizem. Úgy néz ki eddig tudták bent tartani Ádámot, holnap megszületik egy alig 1 kg-os csöppség. Drukkoljon mindenki, hogy minden rendben menjen, és hogy egészségesen felépüljön, majd a kisfiunk az elkövetkező hónapok alatt.

Farsangi csoportkép

Beni tudja hova kell ülni:

2 óra Anya nélkül

Barnust ma 9-re vittem és egyből ott is hagytam a bölcsiben. Természetesen sírt, de ez elkerülhetetlen. Itthon halálra izgultam magam hogy mi lehet vele. 11-re mentem érte és azzal fogadtak hogy semmi gond nem volt vele, hamar megnyugodott. Odaszaladt hozzám, de nem kezdett el sírni, csak az ölembe ült. Tízóraizni nem akart, odaült az asztalhoz, de nem fogadta el, virsli volt amit itthon is vagy elfogad vagy nem, persze az is lehet hogy elsőre nélkülem nem szeretett volna ott enni, majd kiderül jövőhéten. Egyedül akkor volt egy kis sírás, mikor bekakilt és átpelenkázták, de ez is természetes, először pelenkázta más rajtunk kívül. Amúgy a játszószobába és a tornaszobába is végig szépen eljátszott, néha rákérdezett hogy hol vagyok, mondták neki hogy majd jövök, erre mondta hogy jó és játszott tovább.

Barnuska a bölcsiben

Úgy alakult hogy másik bölcsibe fog járni Barnus, pontosabban egy családi napközibe, ami itt van a közelünkben. 

Tegnap kezdtük, 9-re mentünk, természetesen bementem vele én is. Az elején eléggé tapadt rám, érthető, idegen hely, idegen emberek. A bölcsis nénik azonnal barátkozni próbáltak vele, egy kis idő után el-el mozdult mellőlem, elkezdett játszani a gondozónőkkel és a gyerekekkel is. Maradtunk tízóraizni, először nem akart semmit elfogadni, de aztán keksznek nem tudott ellenállni, egyből megjött a jó kedve is, az egyik kisfiúval már idétlenkedtek is. Utána amíg én töltögettem ki a papírokat, ő végig játszott, beszélgetett, válaszolt a kérdésekre. A végén kirohant a konyhába és úgy döntött mégis eszik a tízóraiból és iszik a teából. Elköszönéskor kivette a kezemből a pénzt, odament a bölcsis nénihez: "Tessék Zsuzsi néni". Kb. 1,5 órát voltunk ott, nekem is nagyon tetszik a hely, mindenki barátságos, kedvesek velünk és a lényeg hogy próbálnak nagyon sokat foglalkozni Barnussal hogy megkönnyítsék a dolgát. Szuper jelet választottunk: vonat.

Ma is örömmel ment, a bölcsi előtt elkezdett szaladgálni és jól hasra esett, ömlött a szájából meg az állából a vér, plusz tele ment homokkal a szája, de fél perc után rohant tovább. Ma is bementem vele, tízórainál leült a többiekkel, elé rakták a sajtos szendvicset és ő volt az első aki elkezdte tömni. Ivott is, szólt amikor kért még. Ennek azért örülök ennyire, mert Beni annak idején 2 hétig nem fogadott el egy falat ételt sem és azóta sem nagy evő, sőt... Még tízórai előtt a játéknál nem nagyon akart elmozdulni mellőlem és minden mozdulatomat figyelte nehogy lelépjek. Nem is mertem kimenni, csak amikor átmentek a másik terembe, ami ilyen tornaszoba féle, akkor maradtam kint. Természetesen egyből hangos sírásba kezdett, nagyon féltem hogy meddig sír, de 5 perc után már csend volt. Én kint várakoztam és hallottam mindent ami bent zajlott, nem sírt szerencsére. Ami kicsit bezavart hogy kb. fél óra után jöttek érdeklődők és bementek a kislánnyal a szülők is, ami nem tetszett Barnusnak és ismét sírni kezdett, úgyhogy kihozták, ennyi elég volt 1. napra nélkülem. Mondták hogy jobban eljátszott mint amikor én bent voltam, mert így jobban rászánta magát hogy járkáljon, játsszon a játékokkal, nem az volt hogy folyton visszajött hozzám. A bölcsis nénihez elkezdett ragaszkodni, sokat játszott vele, ami szintén pozitív, mert látszik hogy szimpatizál vele, így lesz kihez mennie ha majd nélkülem lesz.

Azt javasolták hogy mivel elég ügyesen elvolt, játszik, kommunikál velük, evett, ezért holnap próbáljam meg már reggel otthagyni, ne szokja meg nagyon hogy én is ott vagyok. Egyet is értek ezzel a módszerrel, még ha tudom hogy nagy sírással fogom majd otthagyni. Az viszont megnyugtat hogy ma már láthattam, hogy képes megnyugodni. Haza is jövök majd és ha nincs vele gond, akkor 11-re megyek értem, ha nagyon nem bírja, majd hívnak, 8 perc alatt ott vagyok.

Elsőre nagyon elégedett vagyok Barnival, rosszabbra számítottam, hiszen 3 hónapig nem mentünk sehova a nagyszülőkön kívül, nem volt gyerektársaságban, ill. idegenek között. Tudom hogy lesznek sírások, ami természetes, de örülök hogy ilyen jó helyet találtunk és tudom hogy be fog illeszkedni és jól fogja magát itt érezni.

Tegnap megvolt az első hosszabb mondata: "Itt van a kicsi hordó".

Amit még sokat énekel vigyorogva, megszeppenve, kissé halkan, de annál aranyosabban: "Hinta-palinta, hintázik a Barnus":

Itt pedig Beni nézi a hattyúkat:

...

Nem terveztem, hogy lesz egy ilyen bejegyzés a blogunkban, de mégis úgy érzem hogy le kell írnom ezeket a dolgokat, mert a környezetünkben többen nem igazán értik meg hogy milyen helyzetben vagyunk most.

Az alapvető probléma, ami miatt folyton magyarázkodnunk kell másoknak, hogy miért íratjuk Barnust bölcsibe. Akik eddig nem értették volna meg az okát, azok remélem ebből a bejegyzésből megértik majd és nem fogják többször felhozni a témát, mert szeretnénk már végre lezárni ezt a dolgot, sem én sem Apa nem akarunk magyarázkodni senkinek.

Több mint 3 hónap telt már el azóta hogy kórházba kerültem, mert majdnem elvesztettük a 3. babánkat, de szerencsére családi segítséggel és Apa munkahelyének jóindulatával sikerült nagyjából betartanom az orvos által előírt szigorú fekvést, aminek meg is lett az eredménye, Ádám győzedelmeskedett a vérömleny felett, ő szépen növekedett a hematóma meg ha nagyon lassan is, de úgy néz ki felszívódott. Nagyon-nagyon örülünk hogy végre jó hírekkel jöhettünk ki az ultrahangról.

Barnussal múlt héten kezdtük a bölcsis beszoktatást még mielőtt megtudtuk volna ezt a jó hírt és most páran rossz szemmel néznek ránk, illetve kérdezgetnek, kritizálnak, hogy most hogy megoldódott a problémánk miért kell beadni. 

Nekik szeretném leírni hogy ezzel azért nem múlt el pikk-pakk minden probléma, ez sajnos nem jelenti azt hogy innentől újra aktívan élhetem az életemet úgy mint a terhesség elején, pedig elhihetik hogy én szeretném a legjobban. Jó lett volna az állandó aggódás miatt a "boldog babavárásra" koncentrálni, de ez sajnos nekem kimaradt a terhességből.

Attól hogy felszívódott a hematoma én még nem lettem jobban fizikailag. A 3 hónap fekvés sajnos nagyon legyengített, a fizikai állapotom saját magam számára is ijesztő, kb. 5 perc gyaloglás után már nagyon elfáradok, rosszul leszek, úgyhogy muszáj leülnöm, mert már jópárszor majdnem el is ájultam. Deréktól lefele nagyon fáj az összes csontom, az izmok, amik elszoktak attól hogy ráterhelődik a súly, hiszen jó ideje vízszintesben voltam. Pár perc ácsorgás vagy séta elég ahhoz hogy utána 1 napig alig tudok járni, mozogni, fáj minden egyes lépés vagy alvásnál az átfordulás egyik oldalamról a másikra, a fekvésből való felülés, stb...

A másik probléma, ami már az előző terhességeknél is ugyanígy volt, az a haskeményedés. Nekem nem az van hogy néha bekeményedik, hanem amint felállok és járkálok egy kicsit vagy ha kis ideig ücsörgök vagy állok bekeményedik az egész hasam és mindaddig úgy is marad amíg le nem fekszem. Magnéziumból a maximális adagot szedem de ez sem segít. Mivel a többi terhességnél is ez volt, ezért az orvosom azt mondta, hogy lehet akár alkat kérdése is, de jelenthet többféle problémát is. A hematoma felszívódása után végre meg tudott vizsgálni, amire eddig nem kerülhetett sor, így megállapította hogy a méhszáj zárt, így szerencsére nem ez okozza a hasfeszülést. Mivel egyelőre nem lehet tudni hogy mi okozza ezt, ezért azt mondta hogy a legtöbb amit tehetek hogy pihenek, fekszek minél többet hogy nehogy valami problémát okozzon. Nem kell már annyira szigorúan mint eddig, de azért ne vigyem túlzásba a mozgást, nehogy be kelljen fektetnie a kórházba vagy koraszülés legyen.

Ezek miatt az okok miatt fog Barnus bölcsődébe járni, mert sajnos a jelenlegi fizikai állapotomban továbbra sem tudom őt úgy ellátni ahogy kellene. Egy 20 hónapos gyereknek már nem arra van szüksége hogy itthon legyen az anyjával, aki sehova nem tudja őt elvinni, se egy játszóházba, se játszótérre, se sétálni, aki nem tud mellé hosszabb időre leülni játszani, stb... Nekünk ez fogja jelenteni a biztonságot hogy innentől lesz egy hely, ahova minden körülmények között vihetjük ha esetleg tényleg kórházba kerülnék vagy bármi más probléma merülne fel. 

Mellesleg nem tudom miért gondolják többen azt hogy rossz dolga lesz, nem börtönbe visszük, hanem gyerektársaságba, ahol nap mint nap változatos programja lesz, kiviszik a kertbe játszani, illetve bent is sokkal változatosabb lesz az élete mint itthon. Volt már egy bölcsis gyerekünk, aki azóta is emlegeti az ottani élményeit és már most mondogatja a kisöccsének hogy milyen jó lesz neki ott.

Kérünk szépen mindenkit, aki nem ért egyet velünk, ne hozzák fel állandóan ezt a témát, mert ezzel nem könnyítik meg a családunk életét, sőt csak felesleges idegeskedést okoznak nekünk. Azoktól esetleg elfogadunk kritikát, akik 3 gyereket neveltek fel, nehéz és veszélyes terhességben volt részük, és sosem jártak bölcsődébe a gyerekeik, de igazából még nekik sem lenne joguk beleszólni, hogy hogyan alakítjuk az életünket, hogyan neveljük a gyerekeinket, ez mindenkinek a magánügye. Szerintem eddig nem végeztünk olyan rossz munkát, meg lehet nézni milyen a két nagyobb gyerekünk, büszkék vagyunk rájuk!!!

Pár szó mindenkiről

Ádám: 
Tegnap voltunk ultrahangon, minden rendben van vele, szépen fejlődik, 4 nappal mérték nagyobbnak a koránál, már 900 g.

Barnus: 
Rövidebb mondatokban beszél, utasítgatni nagyon tud, pl. vedd ki, indulj, állj, építs, azt is, stb... Megtanulta a saját nevét, ma egész nap ezt énekelte: "Hinta-palinta, hintázik a Barnus". Minden este rákéreckedik a wc-re, ahogy a tesótól látja.

Itt épp Beni új mellényét nyúlta le, alig ért neki térdig:

Beni: 
Másfél hete nem volt oviban, mandulagyulladása volt, de már jól van, reggel elutazott Éva mamáékkal a szóládi dédihez. Nagyon várta már, mert itthon eléggé unatkozott már ennyi idő után.

A kb 106 cm-es gyerek így aludt valamelyik nap, keresztben a 90 cm-es ágyban feltartott kézzel, pont mint csecsemő korában:

Beni és Barnus:
Gyakran játszanak együtt, néha saját maguk találnak ki dolgokat, pl. vonatot építenek a székekből, fogócskáznak, bújócskáznak, gurulós székben tologatják egymást, stb... A nagy közös játékkal  persze egyre több a vita is, természetesem mindig az kell ami a másiké, legjobb lenne ha mindenből kettő lenne, de csak a teljesen ugyanolyan jó, azon már össze tudnak veszni hogy kié a piros, kié a zöld pörgettyű. Beni ilyenkor hisztizni kezd, de még véletlen sem ütné meg Barnust, aki pedig földhöz vágja mérgében a dolgokat és megcsípi Benit vagy meghúzza a haját. Úgy tűnik ez valami ösztön nála, mert Benitől biztos nem látott ilyet.