Cumisüveg és szopi

Bizony, bizony, tegnap a nővérkék azzal fogadtak reggel, hogy megpróbálhatjuk a szopizást. Nagyon megörültem neki, mert bennem volt a félelem, hogy mire megpróbálnánk, elapad a tejem, ami továbbra is kevés, de legalább nem csökken, hanem stagnál, alkalmanként kb. 20 ml. Ádámka egyből tudta hogy kell ezt csinálni, ügyesen elnyamnyogott. Elsőre nem evett mérhető mennyiséget, bár nagyon nem is volt neki mit, mert előtte lefejtem, mivel nem tudtam hogy szoptatás lesz. Délután már készültem, sikerült is neki 10 ml-t megenni. Persze ez nagyon fárasztó dolog egy ilyen picike babának, úgyhogy nem szabad túlzottan erőltetni, nehogy nagyon elfáradjon, ma azt mondták, hogy egy nap egyszer próbálkozunk majd. Amikor nem jött semmi, akkor is nagyon jó érzés volt, ahogy ott cuppog a kis picurkám. Annyira jó, hogy minden alkalommal kivehetjük és kényeztethetjük egy kicsit. Ma miután elfáradt 5 ml után, hoztak neki cumisüvegbe, abból még gyorsan megevett 20-at, aztán elaludt. Ez is nagy haladás, mert eddig csak egyszer evett cumiból 10-et.

Oxigénigénye még van, de már kevesebb, a szívzöreje is csökkent. Tegnap este 1940 g volt a súlya.

Az osztályon van egy 14 éves anyuka, a nagymama 31 éves :)

Beninek hasmenése van, Barnus egész nap lázas, 39 fölé is megy neki és csak hőemelkedésig tudjuk leszorítani. Több mint 1 hónapja nem tudunk kimászni ebből. Barnus gyakorlatilag nem járt még folyamatosan egy hetet a bölcsibe, kicsit már kezdünk besokallni ettől.

Ádi új helye

Nagyon pozitív az első benyomásunk a Péterfy kórházról. Egész más a rendszer, de szerintem Ádámnak és nekünk is ideálisabb lesz. 

Az etetések itt is 3 óránként vannak, reggel fél 7-től, de amúgy az anyukák egész nap ott lehetnek. Az apás látogatás reggel fél 9-től fél 10-ig és délután 3-tól este 8-ig van, kivéve etetési időben, ami kb. fél óra, de természetesen lehetnek csúszások, így a legideálisabb időpont délután az 5 óra, ekkor megyünk be együtt és ott vagyunk minimum 1 órát. Én megyek reggel 9-re is, mert addig lehet leadni a tejet. Később lényegesebb lesz, hogy etetési időben menjek, amikor már nem szondán kapja a tejet, hanem én etethetem.

Ez is újdonság itt, hogy itthonról is be lehet vinni az elmúlt 24 órában lefejt tejet, mert itt hőkezelik. Ez nekem is kényelmesebb, mert nem kell ott fejni, itthon összegyűjtöm és beviszem. 

A másik aminek nagyon örülök, hogy nincs már az orrában a tartós szonda, csak etetések alkalmával vezetik le a csövet a száján keresztül, benyomják a kaját és ki is húzzák, így nincs ami irritálja és teljesen csőmentesen láthatjuk Ádi arcát. Ma már volt egy cumisüveges próbálkozás, 10 ml-t megevett, de aztán elfáradt.

Délelőtt Ádi kapott egy rugdalózót, most volt rajta először ruha, kivették, az ölemben volt kb. 3/4 órát. Végig ébren volt, nézelődött, hangokat adott ki és szopizta az ujját. 

Sajnos az oxigénigénye még nagyon nagy, így sokszor ejtegeti a szaturációját, de ha az oxigéncsövet az orrához tartjuk, akkor nem olyan gyakran. Itt sem tudnak erre mást mondani, hogy majd kinövi, legyünk türelmesek.

Délután végre Apa is kézbe vehette és jó sokáig foghatta ő is. Nekünk kellett felöltöztetni és kivenni, hááát..., nem egyszerű feladatok ezek egy ilyen pici babánál (aki már nem is olyan pici mert 1930 g).

Örülök hogy átkerültünk ide, végre többet lehetünk vele és többször kézbe vehetjük, ami nagyon fontos neki is és nekünk is. És olyan kis helyes így csövek és branülök nélkül, kezd egyre babásabb formája lenni. Egyre éberebb, már egész sokat van ébren egyszerre, nagyra nyitja a szemeit, nézelődik, ami remélem azt jelenti hogy rendben van a látása.

Egyelőre Ádám az egyetlen inkubátoros baba itt, a többiek már kiságyban vannak. Az előző hely után furcsa hogy itt nagy csend van, nincsenek géphangok, ha valaki sípol, az Ádám, a nővérkék egyből jönnek és nézik, nagyon kedvesek itt is.

Szuper kis kuckót csináltak neki, báránybundán fekszik szép színes takarókkal körülvéve. Van karszalagja is, ami Beni szerint karóra.

Péterfy

Márti mami meglátogathatta Ádámot, az ő elmondása szerint jó a hely, hasonló inkubátorban van Ádi, mint a SOTE-n. Majd írok részleteket ha én is bejutottam, remélem holnapután. 

Súlya 1900 g.

Ádám 1 hónapos

A rossz hír, hogy nem láthatjuk, mert már megint utolért minket a hányós-hasmenéses vírus. Épp a legrosszabbkor, Ádám ugyanis ma költözött át a Péterfy kórházba és szerettem volna vele lenni. Apa már elég jól van, ő holnap valószínű már be tud menni hozzá, ma pedig Márti mami próbálkozik bejutni, hogy megnézze milyen az új helye Ádinak.

Tegnap volt szívultrahang (mentővel vitték máshova), mert van egy kis szívzöreje, de nem találtak nála semmi problémát, ill. volt szemvizsgálat is, aminek szintén negatív az eredménye.

A súlya nagyon szépen alakul, 1840 g volt tegnapelőtt. 

Pénteken kapott vért, attól jobb lett a légzése, de tegnap már megint folyton ejtegette a szaturációját. Nagyon jó lenne már túl lenni ezen a problémán, de nem lehet siettetni a dolgokat, meg kell érnie.

A nagyok összeköltöztek

Beni már 1 hónapja az emeletes ágy tetején alszik, de Barnus eddig a saját szobájában aludt rácsoságyban. Többször kérdeztük már hogy akar -e az ágy alsó részén aludni, de tiltakozott, tegnap viszont bevetődött fürdés előtt és azt válaszolta hogy szeretne ott aludni. Megágyaztunk, átvittük a cuccait, majd elmentünk fürdeni. Fürcsi után automatikusan bekanyarodott Beni szobájába, szó nélkül befeküdt az új helyére, mintha mindig is ott aludt volna. Megkapta a tápszerét, elkezdte inni, közben Bendőt felöltöztettük, lefektettük, megbeszéltük vele hogy most ne énekelgessen, szépen csendben aludjon, ne zavarja Barnit. Barnus még magyarázgatott egy kicsit, úgy ahogy a saját szobájában szokta, majd elaludtak. Egész éjjel egy mukkanást sem hallottunk. Barnus már jó ideje hajnal 5-6 körül sírva ébredt és hangosan kiabált hogy innnniiiii, ez jelentette nála hogy azonnal vigyük a tápszert. Csodák csodájára ma reggel 8-kor ébredt először Benivel együtt és esze ágában sem volt tápszert kérni. Még egyelőre nem merjük elkiabálni hogy az új helye miatt aludt jól vagy amiatt mert beteg lesz. Sajnos a szuper éjszakát hamar elrontotta az a tény, hogy Barnus összehányt ágyban ébredt, a legbosszantóbb hogy fel sem kelt rá, mi meg meg sem hallottuk hogy mikor történhetett az eset, pedig nyitott ajtónál aludtunk direkt. És hogy miért hányt? Vajon már megint beteg lesz? A dédiéket fogadta a látvány (meg a szag), mert ők keltették ma a fiúkat. Szegények szivaccsal próbálták kimosni Barnus hajából a csimbókokat, de nem sikerült, én vágtam le pár tincset, de hamarosan le kell vágni az egész haját, mert jól beleszáradt a trutyi. Természetesen az összes ágynemű olyan lett, a vadiúj ágymatrac is, szegények még azt is takaríthatták és cipelhették le a teraszra szellőztetni. Barni ma nagyon fáradékony volt, kicsit bágyadt, étvágytalan, úgyhogy lehet hogy már megint bujkál benne valami. Hetek óta ez van, megy 2 napot bölcsibe, majd megbetegszik szegény. A délutáni altatás is simán ment az új helyen, de Beni valamivel felkeltette Barnust, aki emiatt sírva ébredt elég korán, valószínű még álmos volt azért sírt. Majd csak megszokják egy idő után, hogy egymás zajai mellett is nyugodtan tudjanak aludni. Beni nagyon ügyes, ma este sem szólt egy mukkot sem, nehogy megzavarja Barnust. Ő egész máshogy reagált a nagy ágyra mint Beni. Beni sosem akart kimászni belőle, mindig szólt hogyha felkelt és megvárt minket, aztán természetesen kimászott. Barnusnak elbarikádoztuk a kimászót, alá raktunk egy babzsákfotelt is, ill. rajta volt a hálózsák, de mindez nem zavarta, áttört minden akadályt és kimászott a szőnyegre reggel a sötétben. Ezzel még nem is lenne gond, csak nehogy meginduljon a létrán fölfelé. Folyton mászik fel ha együtt vagyunk a szobában, persze mindig rászólunk hogy nem szabad, remélem egyedül a sötétben nem próbálkozik majd.

Ádika ma nagyon aktív volt este. Sokáig nyitva tartotta a szemét, össze-vissza forgatta a fejecskéjét, kalimpált kézzel lábbal, próbálta kitépni a csövet az orrából és tömte a kis öklét a szájába, mint egy igazi "nagy" újszülött, jelezte hogy éhes. A légzéskimaradásai miatt ma nem is nagyon kellett rázogatni hogy magához térjen, kis idő elteltével mindig elkezdett magától lélegezni. Szerintem még nem kapott ma vért, mert senki nem mondta hogy kapott volna, bár nagyon nem kommunikáltam ma senkivel, elég nagy volt a fennforgás. Volt neki fülvizsgálat is, a végén nem akarta visszaadni a műszert a doktornéniknek, erősen markolta a csöveket, de elvették a játékát.

Ádi házikója:

Így lehet alvás közben enni:

Mosoly:

Kezdi érdekelni a világ:

Akkor is kitépem a csövet:

Költözés jövő hét elején

Ádám egyelőre még marad a helyén, mert vérszegény és még itt kapja meg a vért valószínű holnap. Hétfőn még megnézi a szemész és vagy aznap vagy kedden költözünk a Péterfybe.

A mai nap élménye, 27 naposan ismét a kezembe vehettem Ádit, a nővérke volt olyan kedves hogy még le is fotózta a telefonommal. Ádi ennek örömére jókat rotyogtatott, úgyhogy még egy tisztába tevés is jutott nekem  miután visszaraktuk a melegházba :)

Hízunk

Nem is kicsit. Titkon reméltem hogy átlépjük az 1700 g-ot, erre Ádibaba alatt 1830 g-ot mutatott a mérleg. Két mérlegen is megnézték, mert a nővérkék sem hitték el. Én is csak egy hangos "Jézusom" felkiáltással tudtam reagálni úgy meglepődtem.

A sok orrváladék miatt kivették a csövet az orrából, hogy kíméljék egy kicsit. 3 napja nélküle van, csak egy kis csövön keresztül áramoltatnak oxigént az inkubátorba. Elég sokat ejtegeti a szaturációját, gyakoriak a légzéskimaradások, általában saját maga rendezi, de néha azért meg kell rázogatni, hogy magához térjen. Jópárszor láttuk már elszürkülni, elkékülni, ez azért elég ijesztő, de a nővérek nem aggódják túl a dolgot.

Napok óta azt mondják az orvosok is, hogy Ádám jól van, kicsit vérszegény, néha kimarad a légzése, de jól van (ha ők mondják...), úgyhogy át is kerül hamarosan egy másik kórházba, mert már nem igényel intenzív ellátást.

Úgy néz ki, hogy a Péterfy-be kerülünk, ami nincs a legjobb helyen, de állítólag jó hely. Egyelőre még nem tudunk pontos időpontot, de a holnapi nap is szóba jöhet. Szerettem volna ha innen mehetünk haza, de érthető hogy át kell adni a helyet a kisebb babáknak.

Tényleg igaz

Ádi babát megmérték ma is, mert az orvosok sem számítottak ilyen ütemű növekedésre, és most már elhihetjük a tegnapi eredményt, ugyanis ma 1690 g-ot mértek. Úgy tűnik hiába vártuk a bűvös 1500-at, Ádám jól átugrotta hirtelen. Nemcsoda hogy látszik rajta a hízás, kicsit több mint 2 hét alatt 1230-ról (ennyire fogyott vissza) 1690-re nőtt, ami elég szép súlygyarapodás, 460 g. Csak így tovább kisfiam!!!

Játszótéren

Beni percekig ujjongott örömében, mikor délelőtt közöltük vele hogy játszótérre megyünk. Végre ráértünk és jó idő is volt. Nagyon élvezték mindketten, Barnust legjobban a csúszda érdekelte, ügyesen lemegy már egyedül, Beni pedig azt sem tudta mivel játszon, rohant egyik helyről a másikra.

Délután Grétiéknél voltak a fiúk megőrzésen, Ancsáék belekóstoltak a négygyerekes életbe :) Jól érezték magukat és panasz sem volt rájuk.

Ádi ma nagyon nyugodt volt, aludt szinte végig a látogatások alatt. A mai mérés eredményét csak akkor fogjuk elhinni, ha legközelebb is hasonló lesz az eredmény, ugyanis elég hihetetlennek tűnik számunkra, hogy Ádám 1680 g, de a nővérek állítják hogy már pedig annyi. Nagyon örülnénk neki. Az biztos hogy hízott, mert látványosan húsosabb, a nővér mondta is hogy túl sok kis ruhát ne vegyek neki, mert ránézésre elég "huskó" lesz mire kikerül.

Tegnapi póz:

Gyógyulóban

Végre meggyógyultunk, úgyhogy tegnap óta rendesen tudjuk látogatni Ádámot. A CPAP sapkáról lemaradtunk, mert pont lekerült róla mire be tudtunk menni hozzá. Szerencsére nincs légzésproblémája a vértranszfúzió óta, de a levegőfújó cső még kell, a nélkül nem megy neki. Úgy tűnik valami baktérium támadta meg, antibiotikummal kezelik, ill. infuziót kap még, úgyhogy sajnos nagyon sokat szurkálják, a kezén ijesztően sok szúrásnyom van és van hogy csak pár órát bírja egy branüllel, egyből feldagad neki a helye, most a fején van egy nagy véraláfutás, mert ott is tönkrement a vénája. Borzalmasan sajnálom a kis csöppséget hogy miket kell átélnie, de nagyon ügyes, erős baba, leküzd minden nehézséget. Amikor megláttuk, mindketten azt állapítottuk meg hogy husibb lett a combija meg a karja. A papírján elég csúnyán volt írva a súlya, nem tudom hihetünk -e annak, hogy 1490 g, de lehet hogy csak 1410 g. Ami elég problémás hogy a csövek nagyon irritálják a nyálkahártyáját és rengeteg véres váladékot szívnak le neki. Tegnap kapott erre egy új orrcseppet, ami egyelőre úgy tűnik használ. Tegnap volt egy hosszabb sírása, ami után nem lélegzett, rázogattam egy ideig, de nem indult újra, végül egy nővér jól megnyomkodta a hasát és erősebben megrázta, akkor felsírt. Elég ijesztőek ezek a pillanatok, de majdcsak kinövi. Aztán hogy megnyugtassák, kapott egy kis cukrosvizet, amitől azonnal megnyugodott, örömmel nyalogatta a száját és hatalmasra nyitotta a szemeit. Még sosem láttuk ennyire sokáig nyitott szemmel, alig tudtuk otthagyni olyan aranyos volt.

A nagyok is jól vannak, de azért észrevenni rajtuk hogy megviseli őket a helyzet. Az oviban és bölcsiben nagyon jól érzik magukat, ill. ha nagyszülőznek akkor is, csak itthon vannak megzavarodva, ill. inkább csak Barnus. Elég sokat sír, hisztizik itthon, ha meglátja az apját, kisajátítja és azonnal sírva fakad ha csak egy lépést is arrébb megy. Addig nincs semmi baj amíg nem lát minket, de amint megjelenünk, akkor leesik neki hogy hiányolt minket és akkor kezd el sírni. Az evés sem a legjobb mostanában, nagyon rákapott a nassolásra, sokat balhézik hogy adjunk neki sütit, pudingot, cukrot, csokit, ropit, pufit, már el kell dugni előle, mert ha látja hogy van, akkor követeli. A rágás-nyelés probléma úgy tűnik megoldódott, már nagyjából bármit  meg tud enni, de van hogy rá kell szólni, hogy nyelje le, mert addig nem kap újabb falatot. Hajlamos teletömni a száját és tartogatni benne az ételt, de ha rászólunk, akkor érdekes módon szépen gyorsan lenyeli.

Benin az látszik, hogy unatkozik, folyton csak tévézni akar, a benti játékok nem nagyon kötik le. Nagyon igényelné már a szabadtéri programokat, de a rossz idő miatt nincs sok lehetőség. Annyira vágyik már a játszótérre meg biciklizni. Hétvégén lenne is rá időnk, mert én hazaérek fél 11-re és csak 2-kor indulok vissza a kórházba, csak ez a hülye időjárás... Most nagyon boldog, mert délután megy a cirkuszba Levivel és Gábor papával, végre valami változatosság neki is.

Semmi jó

Ádám tegnap vért kapott, mert nagyon sok volt a légzéskimaradása és hátha ez segít. Visszakerült a CPAPra, mert nem tudott már a levegőztető csővel sem lélegezni, így újra oxigént kap (ezzel gyakorlatilag ott tartunk mint amikor megszületett). Az ételt sem bírja, csökkentették az adagját és újra infuziót kap. Csúnya a széklete, elküldték tenyésztésre, ill. a laboreredménye alapján valami fertőzése is van, kétféle antibiotikumot kap. Ráadásul mindketten betegek vagyunk és ki tudja mikor mehetünk be hozzá. Nagyon nehéz...

Semmi jó

Ádám tegnap vért kapott, mert nagyon sok volt a légzéskimaradása és hátha ez segít. Visszakerült a C-papra, mert nem tudott már a levegőztető csővel sem lélegezni, így újra oxigént kap (ezzel gyakorlatilag ott tartunk mint amikor megszületett). Az ételt sem bírja, csökkentették az adagját és újra infuziót kap. Csúnya a széklete, elküldték tenyésztésre, ill. a laboreredménye alapján valami fertőzése is van, kétféle antibiotikumot kap. Ráadásul mindketten betegek vagyunk és ki tudja mikor mehetünk be hozzá. Nagyon nehéz...

Ádám 1420 g

Ismét rosszabb

Ádám nagyon gyakran ejtegeti a szaturációját és a pulzusát, folyton sípolnak a gépek. Az orra tele van váladékkal, pedig folyton szívják neki, annyira irritálják a csövek hogy gyakran vérzik neki. Próbálták neki kivenni, de egyáltalán nem tudott lélegezni úgy. A mai laborja jó lett, nincs fertőzése és súlyos vérszeténysége sem, de hamarosan kapni fog vért, remélem az javít majd a helyzeten.

Hiába az óvatosság, én sem úsztam meg a betegséget. Már 3-kor éreztem hogy nagyon fáj a gyomrom, ki is jöttem a látogatás végéről és szóltam hogy nem tudok maradni, mert rosszul vagyok. Mire hazaértem már lázas is voltam, a gyomrom nagyon fáj, hányingerem van és kezdődik a hasmenés. Nagyon el vagyok keseredve, mert így bizonytalan ideig nem látogathatom Ádámkát, ráadásul Geri is beteg, úgyhogy ő sem, így szegénykémnek több napig nem lesz látogatója, nem beszélve arról hogy mennyire fog hiányozni. A tejet fejnem kell itthon is, nehogy elapadjon az a kevés ami még van, nem lesz jó érzés a mosogatóba önteni, amit nagy nehezen kipréselek.

Kicsit már jobb a helyzet

Ádám légzéskimaradásai ritkultak, de még mindig a frászt hozza rám a gép, mikor elkezd pittyogni, ilyenkor azonnal nyúlok be az inkubátorba és megrázogatom kicsit Ádit, nehogy elfelejtsen levegőt venni. A mai mérésnek nagyon örültem, 1390 g. Fürdetéshez kivették és állítólag jól tűrte azt a pár percet levegőztető cső nélkül is. Remélem helyrejön ez a légzés dolog, mert nagyon kikészítenek minket az ilyen dolgok. Igazuk lett az orvosoknak akik még szülés előtt mondták hogy lesz sok nevetés, de sok sírás is azalatt az időszak alatt, amit bent töltünk majd a kórházban. Ádikának már nincs branülje, aminek szintén nagyon örülök, mert összeszorul a szívem mikor azt látom hogy össze-vissza szurkálják ezt a kicsi emberkét. Épp elég neki 2 naponta a vérvétel és az állandó gyomorszonda dugdosás, amiről azt mondják nem fáj, de akkor miért kapálódzik és sír minden alkalommal mikor bedugják neki?

Barnus még mindig többször kakil úgy, hogy komplett ruhacsere a vége, éjszaka sosem ússzuk meg a zuhanyoztatást, nem tudom mikor múlik már el ez a hülye hasmenés. Enni sem eszik lassan egy hete (a tápszert van hogy megissza). Éhes, mert menne folyton az asztalhoz és kéri is a kajákat, de csak ránéz és sírva fakad hogy nem kell, jó esetben 1-2 falat után utasítja csak el. A húsvét ebből a szempontból kapóra jött, mert megkóstolta a csokit (eddig még nem is evett) és nagyon ízlik neki, aminek egyelőre örülök, mert így legalább valamit megeszik, ráérünk majd később csökkenteni a mennyiséget ha meggyógyult.

Beni teljesen jól van, élvezi a húsvétolást, csak sajnos nélkülünk kell mindenhova mennie, mert én Ádihoz járkálok be, Apa meg Barnus pedig betegeskednek. Tegnap Márti mamiéknál volt, ma a Szóládi dédinél. Nagyon jól elvolt az unokatesókkal és a másodunokatesókkal, szüksége van a gyerektársaságra. Én sem fogok elhervadni, Benus szépen elmondta este a locsolóverset és meglocsolt, persze Barnus is. Jövőre meg már hárman fognak itt sorakozni, jaj de várom már.

Este a fürdőben meglátta hogy csöpög a tejcsi, elgondolkodott és mondta, hogy kéne oda valami hogy ne csöpögjön, pl. egy kupak, amibe összegyűlik a tej, feltaláló lesz a gyerek :)

Rossz passzban

Beni úgy néz ki meggyógyult, elmúlt a hasmenés, hányás és visszatért az étvágya.

Barnusnak már vagy 5 napja hasmenése van, egy nap 4-5 garnitúra ruhát cserélünk rajta, mert nem bírja a pelenka a mennyiségeket, van hogy fél óra alatt 3x is. Már többféle hasfogót is kapott, de egyik sem használ. Emellett nem eszik semmit és nagyon elesett, fáradt, csak fekszik egész nap, ill. ha jár, akkor csak támolyog.

Apa is elkapta, nagyon rosszul van ő is.

Én csak bízni tudok benne hogy megúszom, mert borzalmas lenne ha egyikünk se tudná látogatni Ádámot.

Ő sem volt ma jó passzban, csak amíg ott voltam reggel, ötször felejtett el levegőt venni, ilyenkor elkezdenek sípolni a gépek, látom hogy nagyon leesik a szaturációja és a pulzusa és a gyerek nem mozdul. A nővérek mindig megrázogatták egy kicsit és attól helyreállt. Remélem ez csak valami átmeneti állapot és hamarosan újra jobban lélegzik majd. Az a baj hogy az orra tele van váladékkal és lehet hogy eldugul neki, szájon át meg ugyebár nem tudnak még ezek a kicsik lélegezni.

Amúgy nagyon sokszor átfordítja a fejét egyik oldalról a másikra, megdicsérték hogy ez már nagyon nagyfiúságra vall.

Mégis kell a cső

Sajnos nem bírta Ádám a levegőztető nélkül, folyamatosan leesett a szaturációja, úgyhogy visszadugták a nózijába. Kicsit elkeseredtem, meg kell még tanulnom hogy nem lehet siettetni ezeket a dolgokat, mindennek eljön az ideje. A doktornő azt mondta, hogy amúgy is fejlettebb Ádám mint amilyennek lennie kellene a korához képest, úgyhogy ne aggódjak, majd később megpróbálják újra. A tejadagja elérte a súlyának megfelelő mennyiséget, csak az a baj hogy kibukik mindig egy keveset, így még nem kötik le az infuzióról. Lehet hogy az a baj hogy túl gyorsan jut a pocakjába, úgyhogy legközelebb infuzió pumpával fogják neki beadni, ami kb. fél óra alatt juttatja le a tejcsit a gyomrába, hátha így nem bukja vissza.

Beni sajnos beteg, úgyhogy itthon lesz egész héten, Barnus viszont szorgalmasan jár a bölcsibe, nagyon dicsérik minden nap hogy ügyesen eszik, alszik és jól érzi magát. Nehéz megszervezni, amikor 3 gyerek 3 fele van plusz még én sem tudok önállóan mozogni, nem is tudom mit csinálnánk ha nem lenne ennyi segítségünk.

Barnus annyira ügyesen beszél már, nekem főleg nagyon furcsa hogy mennyit fejlődött 16 nap alatt, de a többiek is látják mennyire beindult. A kedvencem, hogy Benit Benikének szólítja, de több tárgyat is becéz, pl. lufika, pogika. Mindent utánunk ismétel, hosszú szavakat mond, pl. katicabogár, rövidebb mondatokat is gyakran mond.

Úgy sajnálom őket hogy ennyire el vannak hanyagolva, állandóan csak lepasszoljuk őket, alig 1-2 óra jut nekik Apából és Anyából. Jól érzik magukat mindig a nagyszülőkkel és a dédiékkel, de azért látszik hogy többet szeretnének velünk is lenni. Remélem nem viseli meg őket nagyon ez az időszak és nyáron be tudunk pótolni majd mindent.

Itthon

Szombaton kiszedték a varrataimat, úgyhogy délelőtt el is hagytam a kórházat. Ádám nélkül, elég rossz érzés volt, de otthon várt a két nagyfiam, akik nagyon örültek nekem és én is nekik. Nagyon hosszú idő volt ez nélkülük, 2 hét 2 nap. Azóta kicsit megnyugodtam hogy bejárós anyuka lettem, kezdem megszokni a helyzetet, és szerencsére senki nem néz rám rossz szemmel a kórházban sem emiatt. Egyelőre hoznak-visznek a látogatásokra, mert még helyre kell jönnöm fizikailag. 

Ádám tejadagját jobban növelik mint ahogy az én tejem nőne, úgyhogy tegnap megkapta az első tápszerét. Igazából a nagyoknál is nagyon kevés tejem volt, úgyhogy én ezt is nagy sikernek élem meg hogy szoptatás nélkül beindult és a fejéssel fent tudom tartani egy darabig. Szerintem már nem sokáig, mert már most úgy látom hogy csökkenni kezdett a mennyiség, de nem baj, a lényeg hogy az elején tudtam neki anyatejet adni, illetve amíg van még adom is neki. Gyorsan növelik az adagot, tegnap még 15 g-ot evett, délután már 20-at, ma pedig már 22-t.

A ma esti látogatáson csupa meglepetés ért minket:

Kivették az orrából a levegőfújó csövet, így most már tényleg teljesen önállóan lélegzik. Egyelőre jól tűri, aztán majd meglátjuk mennyire bírja e nélkül. Ma láthattuk először úgy a pofiját, hogy semmilyen cső vagy branül nem volt benne, persze nem sokáig, mert aztán berakták neki a gyomorszondát az orrába:

A következő meglepetés az volt, mikor megláttuk a mai mérés eredményét. 3 naposan visszafogyott 1230 g-ra, 6 naposan 1240 lett, ma 9 naposan pedig 1340 g, tehát több mint a születési súlya.

A nővérke mesélte hogy délután cumisüvegből etette, Ádám ráérzett és megette belőle a tejcsit, igaz 2 körben, mert nagyon elfáradt, de ez is haladás.

Már nagyon kevés infuziót kap, lehet a hét közepén lekötik róla azt is, mert úgy tűnik elegendő neki a tej/tápszer. Ez nagyon jó lenne, mert szegényt 2 naponta újraszúrják, mert szétmennek a vénái. Épp elég szurkálás lenne neki a sok vérvétel is.

Láthattunk pelusozást is, így Apa is megbizonyosodott róla hogy kisfia van.

Az igazi nagy élmény ezután következett, kibukott egy kicsit és a nővér kivette Ádámot az inkubátorból hogy kitakarítsa, betekerte egy textilpelusba és a kezembe adta. Hihetetlen volt hogy megfoghattam, azt hittem ez a pillanat sokkal később következik majd be. A nővérke szép lassan törölgette az inkubátort direkt hogy legyen időm, 1-2 percig biztos tarthattam, nagyon nagy élmény volt.

Sokat nyitva tartotta ma a szemecskéit és jópár mosolyt is láthattunk.

Remélem a többi nap is ilyen pozitív dolgok történnek majd Ádámmal, azt kívánom hogy ne legyen semmi komplikáció, csak szép lassan növekedjen.