Már a babzsák sem akadály

Éjfél körül ismét nyöszörgés hallatszott Benitől. Apa bement hozzá, nincs az ágyban, nyúl a babzsákba, ott sincs. Elindult a hang irányába, majd megtalálta Benit az ablak előtt hasalva. Visszatette és aludt is egyből. Azt hiszem ma valami nagy párnával el kell barikádozni a kijáratot.

Reggel ébresztenem kellett, és még ki sem nyitotta a szemét, egyből suttogta, hogy keressük meg Apát. A hétvégék után nehezen viseli, hogy nincs itthon reggelente és általában pityereg is egy kicsit emiatt. Mire megszokja, addigra meg már megint hétvége van, így kezdődik minden előről. A hálószobában átkutatta az összes takarót, hogy nincs -e alatta, aztán mikor rájött hogy tényleg nincs itthon, közölte, hogy akkor ő most hempereg kicsit. Alig tudtam lecsalogatni reggelizni. Aztán az ablakon nézelődött kifelé, hogy ha bent nincs Apa, akkor biztos a teraszon szerel. De ott sem volt. Ilyenkor beletörődik és hamar megnyugszik szerencsére. 

A bölcsibe menet nagy szerencséje volt, mert két tűzoltóautót is láttunk menet közben, az egyik még szirénázott is, ráadásul még egy kukásautó mellett is elmentünk. Ezeknek nagyon tud örülni. 

Mikor megérkeztünk vigyorogva lépett be az ajtón, még csak a fél pár váltócipője volt rajta, már rohant volna be, alig tudtam ráadni a másikat. Aztán még leskelődtem kicsit, láttam ahogy odaszalad Berni nénihez és puszit ad neki.

Tegnap mikor mentem érte, pont bekakilt, úgyhogy mondtam neki, hogy mutassa meg hol szokták tisztába tenni. Úgy vezetett a fürdőbe, mint valami kis idegenvezető, simán lefeküdt a pelenkázóra és hagyta magát. Itthon azért nem ilyen lelkes, könyörögni kell neki, hogy cseréljük ki a pelust. Aztán megmutatta hogy hol a kuka, és láthatóan nagyon büszke volt magára, hogy nekem mutogathatja, hogy hogy is működnek itt a dolgok.

Kicsi a nagy ágy

Beni mindig is össze-vissza vándorolt az ágyában alvás közben, de gondoltuk egy 90x200-as ágy azért elég nagy neki. A biztonság kedvéért azért mindig odarakjuk a babzsákfotelt a kimászó alá, hogyha mégis kiesne, akkor mégse a földre. Éjjel nyöszörgést hallottunk a szobájából, és szegény ott vergődött a babzsákban. Csak sikerült neki kipottyanni a lyukon, utána meg persze nem tudott arrébb mozdulni. Visszaraktuk és már aludt is tovább.

Barnus 31 hetes

Tegnap voltunk ultrahangon, ahol ismét rájöttünk, hogy nem lehet 100 %-osan megbízni a mért eredményekben. 2 hete 1550 g-ra mérték a babát, és azt mondták, hogy 2 héttel nagyobb a koránál. Tegnap 1495 g-os lett, és szinte napra pontosan megfelel a korának.

Barnus sajnos a lehető legrosszabb pozícióban helyezkedik el, harántfekvésben van, tehát teljesen keresztben nyomorog szegénykém. Nem vagyok valami széles testalkatú, úgyhogy nem sok helye lehet neki. Én először nem gondoltam, hogy ez baj lehet, de az orvos nem nagyon örült a hírnek. Elmondta, hogy ez azért rossz, mert így alul egy nagy adag üres magzatvíz van, ami így könnyebben elfolyhat idő előtt, mint egy normál fekvésű babánál. Ha elfolyik, akkor nem lesz ott a baba feje, ami elzárná az utat, így a nagy mennyiségű magzatvíz kizúdulásával előreesik a köldökzsinór a szülőcsatorna bejáratához, és a baba feje elszorítja, így megszűnik benne a keringés. Ilyenkor S.O.S. mentőt kell hívni és irány a kórház.

Ha ez a 36. hét előtt történik, akkor nem is a Szent Imrébe kell mennem, mert ott nincs koraszülött osztály, hanem vagy a II-es Női Klinikára vagy a János kórházba.  Ha a 36. héten is még keresztbe fekszik, akkor be kell feküdnöm a kórházba, és ott töltöm az utolsó hónapot. Ennek még a gondolatától is rosszul vagyok, de inkább befekszem, csak addig nehogy megszülessen, még nagyon picike. Most folyamatosan szuggerálom, hogy forduljon be rendesen, mert neki is biztos kényelmesebb lenne.

Beninél soha semmi gond nem volt, mindig nyugodtan jöttünk el a vizsgálatokról. Most meg állandóan valami új problémával találjuk szembe magunkat. Szerintem én már csak akkor leszek nyugodt ha kint lesz épen, egészségesen.

Beni új ágya a faliszőnyeggel együtt:

Beni új ágya

Mivel Beni ágyát hamarosan Barnus foglalja el, ezért Beni újat kapott, egy 90x200-as ifjúsági ágyat, amire a biztonság kedvéért rászereltünk egy leesésgátlót. Tegnap délután rakta össze Apa, természetesen Beni közreműködésével. Amikor kész lett, a nagyfiú egyből birtokba vette, láthatóan nagyon tetszett neki. Lefekvés előtt még elmondtuk neki, hogy nem szabad benne felállni és kimászni sem, ha bármi van, szóljon nekünk. Biztos ami biztos kipárnáztuk alatta, és ezentúl a lépcsőrácsot is zárnunk kell, mert Beninek egy sima ajtó már nem akadály, minden kilincset elér. Ugyanúgy elaludt benne, mint a kiságyában, reggel akkor kelt mikor én készülődtem, úhogy még 10 percet az ágyban maradt, nem akart kimászni, ott gubbasztott a sarokban, mikor bementem hozzá, és vidáman magyarázott.

Még nincs teljesen kész a kuckó, mert a faliszőnyegét csak ma fogjuk felszerelni, úgy lesz az igazi. 

Beni új ágya from Csontos Benedek on Vimeo.

A bölcsiben már 3. napja nem sírt reggel. Tegnap még elköszönni sem tudtam tőle, mert egyből berohant játszani. Napközben sem sír soha, nagyon örülök, hogy így szeret ott lenni és hogy rendesen eszik, alszik. Jót tesz neki is, hogy kialalkult egy rendszer az életében. 

Azóta itthon sem olyan válogatós, mindent megeszik, és csakis önállóan. Végre hajlandó felvenni a műanyag előkét is, úgyhogy kicsit lecsökkent a ruhacserék száma is. 

Régebben sokat kűzdöttünk vele, hogy nem akart enni, most inkább azon kűzdünk hogy állandóan enni akar. Ilyenkor főleg gyümölcsöt adunk neki, nagy kedvence mostanában a sárgadinnye és a szőlő (pedig a most kapható szőlők nem a legjobbak, az árukat meg ne is emlegessük). Az epret nem szereti, már többször kóstolta, meg mondogatja is hogy kér epret, de mindig kiköpi, nem ízlik neki.

Van, hogy órákig képes azt hajtogatni, hogy "Anya kérek csokit" vagy "Any kérek rudit". Néha abbahagyja, játszik egy kicsit, majd visszajön és újra próbálkozik, a legkülönbözőbb hangsúlyokkal és dallamokkal (Nekem az a reklám jut róla eszembe, amikor a kisfiú a TV előtt szólítja az apukáját, hogy "Apa, kezdődik!" http://www.youtube.com/watch?v=qJD6-T3W4wI&feature=related). Pont így próbálkozik Beni is. Aztán valahogy csak kibírja vacsoráig, és miután rendesen evett, kaphat egy Kinder tejszeletet. Szerencsére, ő ezt hiszi csokinak, úgyhogy legalább ez nem annyira egészségtelen.

A nagy esés

Ez a bejegyzés most nem Beniről szól, hanem rólam, csak azért írom le, mert ehhez kapcsolódik Beni egyik aranyos megnyilvánulása. 

Tegnap mentem le egy lejtős részen, ami a viharnak köszönhetően tiszta víz és falevél volt. Megcsúsztam és estem egy jó nagyot. Szerencsére nem hasra, úgyhogy Barnusnak nagyon remélem, hogy semmi baja nem lett. Ugyanolyan aktívan mozog, mint eddig, úhogy csak nem. A jobb lábam viszont nagyon fáj, kb. a talpamtól a combomig meghúzódott, szép nagy seb lett a térdemen és nagyon fáj a csont. Ráadásul kiszakadt az egyetlen kismama farmerom, úgyhogy mehetünk újat venni, pedig már nem állt szándékomban erre költeni, de valamibe csak járnom kell még 2 hónapig. 

Amikor elestem Beni azt mondja: "Semmi baj Anya, beleestél a sárba, nyugodj meg!" Itthon is folyamatosan odajött símogatni, majd megzabáltam annyira aranyos volt.

Még egy buli

Beni aztán nem aprózza el, ha szülinapja van akkor azt egy hétig ünnepli. Szombaton tartottuk a családi szülinapot, az ítélet idő miatt sajnos bent. De végülis így is elfértünk és szerintem mindenki jól érezte magát. Beni nem tudott betelni a sok ajándékkal, azt se tudta mihez nyúljon hirtelen. Tegnap be is szereztünk 1-2 új játéktároló dobozt, mert már sehol sem férnek el. A legnagyobb sikert a torta aratta, ami egy tűzoltóautó volt, és a látvány mellett az íze is nagyon jó volt.

Benit alig lehetett ágyba dugni este, annyira jól elvolt az új játékokkal, aztán végül hang nélkül elaludt és másnap jó későn ébredt.

A pénteki bölcsis szülinap is remekül sikerült, mindkét buliról feltöltöttem már a képeket:

BENI 2. SZÜLETÉSNAPJA

Tegnap este vacsoránál valamit elkezdett motyogni, aztán hirtelen megértettem mit mond: "Aki ételt, italt adott, annak neve legyen áldott. Ámen." A bölcsiben mindig imádkoznak evés előtt, ott tanulta. Többször is elmondta tegnap és a kis kezével is megmutatta hogy kell imádkozni.

Este Apa kiment a fürdőből, én meg mondtam Beninek, hogy gyorsan vetkőzzön le, és lepjük meg Apát azzal, hogy ráül a bilire. Végül lelkesen ráült és rajta is maradt vagy 2 percig, úgyhogy sikerült felavatnunk, belepisilt.  Persze ehhez az is kellett, hogy előtte nap Levi belepisilt, úhogy Beniből előtört a féltékenység, és többször elmondta, hogy az Benié.

Itt volt a szóládi dédimama, vele kicsit ritkábban találkozik Beni, úgyhogy az elején kicsit meg volt szeppenve, de aztán hamar megbarátkozott vele, a végén még sírva is fakadt, hogy ő miért nem ül be velünk az autóba. Jót mosolyogtunk rajta, ahogy Beni azt mondta neki: "Ide figyelj szóládi,..." Nem ám dédi vagy mama, ő elnevezte Szóládi-nak. 

Nagyon jópofa ahogy mostanában mindenkit kioszt, állandóan osztja az utasításokat, ő a főnök. Megáll, feltartja a mutató ujját és elkezd magyarázni: "Ide figyelj Apa, nem szabad beszélni"!; "Irgum burgum dédike, nem szabad elmenni messzire!"; "Ne mondj butaságokat!"; "Mama, hagyd békén Benit, nem szabad puszilgatni!"; stb...

Beni a tesójáról:

"Megnézem Barnust!" Bekukucskált a pólóm alá és rátette a kezét a hasamra. "Mozog!" Erre Barnus tényleg rugott egy nagyot. "Megharapta a kezemet!" "Beszorult Barnus, kiszedik!"

Reggel felébred: "Barnus volt a pocakomban!"

Megkérdeztük tőle, hogy te Barnus vagy? "Nem vagyok Barnus, vagyok Csontos Benedek!"

Születésnap

Tegnap volt Beni 2 éves. Most jön a szokásos szöveg, hogy ez hihetetlen!!! De tényleg, nagyon gyorsan elröppent az idő. Nemrég elővettem Beni újszülött ruháit, hogy előkészítsem Barnusnak, és nem akartam elhinni, hogy ezekbe valaha belefért. Pedig igen, és némelyik miniatűr darab még lötyögött is rajta az elején. Most meg már olyan nagyfiú, jön-megy, folyamatosan magyaráz, tele van energiával, egy percre sem áll meg. 

A múltkori babazsúr után, ma a bölcsiben ünnepelték meg a szülinapját, remélem sikerül megszereznünk az erről készült képeket.

Holnap pedig a családi ünneplés következik, de sajnos a rossz idő miatt valószínű nem tudjuk a kertben tartani a bulit.

Tőlünk tegnap megkapta az egyik ajándékát, ami nagy siekert aratott. Bobo car-t vettünk neki, ami egy műanyag járgány, amit úgy lehet hajtani, hogy a kormányt jobbra-balra tekergetjük. Beni egyelőre még csak lábbal löki magát, de mivel 120 kg-t bír el a járgány, ezért Apával is tudnak rajta menni:

Bobo car Apával from Csontos Benedek on Vimeo.

A bölcsiben újabban megint sírva hagyom ott reggel, de amint kimegyek, megnyugszik, és utána egész nap jól érzi magát. Nagyon tud ragaszkodni a dolgaihoz. Az innivalóját egész nap cipeli magával, és van, hogy nem engedi levenni a kalapját és még egy itthoni játékot is szorongat magánál. Múltkor ezekkel a kellékekkel ment aludni + még magához vette az alvós pelusát. Alvás közben lecsúszott a fejéről a kalap, amire persze egyből felriadt. Nézte a két kezét, hogy ha most ezek tele vannak, akkor hogy fogja ő visszarakni a kalapját. Egyszer csak felnyomta magát hídba, bepakolta maga alá a dolgokat, visszatette a sapkáját, újra megfogta a dolgokat, majd aludt tovább.

Amikor megyünk érte, mindig nagyon fel van dobva, szaladgál fel-alá, ugrál, és közben meséli az élményeit. A bölcsis nénik is csak mosolyognak rajta, hogy milyen jókedvű és hogy milyen szövege van. Meg persze mi is. Néha olyan dumákkal áll elő, hogy azt se tudom honnan szed ilyeneket.

"Voltam bölcsiben, ettem nutellás kenyeret, aludtam, játszottam, sírtam is"
"Láttam nagy kamiont, nem működött a fényszórója"

"Anya, letört a dömper platója"

Mentünk fel autóval az emelkedőn: "Ott van a cica, nem ütjük el, fáj neki"

Kezében egy Tesco-s számla: "Mi ez?" Számla. "Mit kell csinálni vele?"

Épp győzködtem, hogy mondjon el egy mondókát: "Anya, ne beszélj butaságokat, nem mondok verseket"

Erőteljes hangon a dédimamának, miközben feltartott mutatóujjal gesztikulál: "Mama, nem szabad beszélni dédinek, egy, kettő, menj a szobába"
Mondtam neki, hogy majd Barnus sírni fog: "Nem fog sírni Barnus, szomorkodik"

Játék közben is csak beszél, és beszél from Csontos Benedek on Vimeo.


Segítség, egyedül nem merek lecsúszni! from Csontos Benedek on Vimeo.

Babazsúr

Szombaton volt Beni születésnapi zsúrja. Együtt tartottuk 3 másik gyerkőccel, akik szintén májusban lesznek (vagy voltak) 2 évesek. Jó sokan voltunk, kb. 15 gyerek + a szüleik. Beni nagyon fel volt dobva, végig szaladgált fel-alá, csak a kajás pultnál állt meg néha tankolni, és persze végig be nem állt a szája. Szinte rá se kellett nézni olyan jól elvolt a többi gyerekkel meg a játékokkal. A tortázás is jól sikerült, leültettük a 4 ünnepeltet egy kisasztalhoz, és mindenki elfújta a saját tortáján lévő gyertyát. Beninél a legnagyobb sikert a csokitortáján lévő cukordarabkák aratták, amiket egyesével eszegetett le a róla.

BENI 2. SZÜLETÉSNAPJA

Ma szervízbe vittük a kocsimat, így Apa is itthon volt, de Beni szerencsére nem gondolta azt hogy hétvége van, tudomásul vette, hogy indulunk a bölcsibe, Apa meg a másik autóval dolgozni. Kicsit féltem, hogy a hétvége után megint sírni fog, de nem így lett. Amikor bementünk, elmondta a bölcsis néninek, hogy "Apa elment dolgozóba, délután jön értem", aztán elmesélte, hogy mekkora kukásautót és tűzoltót látott út közben. Még akkor se sírt, mikor puszit adtam neki elköszönésnél, csak mondta, hogy elmegy Anya, aztán bement játszani.

Elkezdődött a "Miért?"-es korszak. Kérdez valamit, amire válaszolunk, majd megkérdezi, hogy miért, és ezt a végtelenségig folytatjuk. Ezen kívül a "Mi ez?" és a "Mi volt ez?" is nagyon gyakori kérdés mostanában. A zsúrban kidurrant egy lufi, hirtelen nagy csend lett, majd valaki felkiáltott, hogy mi volt ez? Ki más mint Beni.

Pocaklakók

A bal oldali Beni, a jobb oldali Barnus:

Sírás nélkül

Beni minden pénteken előáll valami újdonsággal. Múlt héten nekiállt enni, ma pedig úgy hagytam ott a bölcsiben, hogy nem sírt. Örömmel besétált, elkezdte mesélni a bölcsis néninek, hogy miket láttunk út közben, majd bement játszani. Amikor elmentem, akkor nézett, de nem sírt. Utána hallgatóztam egy ideig, de akkor sem sírt. 

Tegnap amikor érte mentem, alig tudtam kicsalogatni, ment volna vissza játszani. Mesélték, hogy egész nap nem vette le a kalapját, abban evett, még aludni is abban ment, és arra riadt fel, hogy leesett a fejéről.

Megnéztük Barnust

Tegnap elmentünk 4D ultrahangra, hogy megkukkoljuk Barnust. Nagy szerencsénk volt, mert amint bekapcsolták a gépet, egyből gyönyörűen mutatta az arcát, így rengeteg jó képet sikerült róla készíteni. Valamennyire hasonlít Benire, de szerintem jópár képen tiszta apja. Persze ez majd kiderül ha megszületett, illetve inkább csak pár hónappal utána. 

A mérések alapján az derült ki, hogy majdnem 2 héttel nagyobb a koránál, amikor 2 hete voltunk, akkor még csak 1 héttel volt nagyobb. Ha így folytatja a növekedést, akkor vagy óriásbébi lesz, vagy úgy dönt, hogy hamarabb kibújik. Most 1550 g, tehát 2 hét alatt hízott 600 g-ot, ami rengeteg.

Még mindig harántfekvésben helyezkedik el, de most már a feje van jobb alul, tehát a múltkori vizsgálathoz képest 180 fokot fordult. 

Itt is azt állapították meg, hogy az átlagosnál több a magzatvizem. Hogy ez pontosan mit jelent azt nem tudom, de  amíg az orvos nem mondja, hogy ez problémát jelent, addig remélem nem kell aggódnunk.

Egyébként az összes szervét (+ az enyémeket is) alaposan megvizsgálták és mindent rendben találtak.

http://picasaweb.google.com/gergo.csontos/Barnus?feat=directlink

Beni még mindig sír reggelente amikor otthagyom a bölcsiben, de ezen kívül semmi gond vele, szépen eszik, alszik, ügyesen játszik, szereti a foglalkozásokat. Mikor legutóbb mentem érte, odaszaladt hozzám köszönni, majd visszament játszani. Néha visz be magával játékot, ilyenkor egész nap ezt szorongatja, a másik kezében meg az innivalóját. Ma játékot ugyan nem vitt be, de az új Thomas-os kalapját nem lehetett róla leszedni, azóta is abban járkál fel-alá.

Sok mindent tanult már ott, amit itthon is alkalmaz, főleg az étkezés terén. Itthon a kenyeret eddig csak úgy volt hajlandó megenni, hogy felkatonáztuk neki, megkentük vajjal vagy sajttal, de a felvágottat csak a tányér szélére rakhattuk, onnan eszegette. Most kis kenyérszeleteket kenünk neki, a felvágottat pedig ha nem rakjuk rá, akkor rápakolja magának, és még számolja is közben a darabokat. Múltkor így számolt: "Egy, kettő, négy, öt, hat, három" A kalács sem felel meg neki már egész szeletben, félbe kell vágni, hogy olyan pici szelet legyen mint a bölcsiben. Evés közben meg mondogatja, hogy "megettem, kérek még". Ilyenkor el kell játszani, hogy kap még egy szeletet, ő pedig illedelmesen megköszöni. Ma pedig amikor megette a reggelijét azt mondja: "Megettem, van második?" Hétvégén, amikor együtt reggelizünk, végre hajlandó velünk odaülni az asztalhoz és szépen megreggelizni. A bölcsi előtt addig egy falatot sem evett, amíg be nem kapcsoltuk neki a mesét, és képes volt 1 órát is elnyamnyogni.

Nagyon jó szövegei vannak már, megjegyezni persze nem lehet az összeset, de azért leírok párat:

"Jaj nekem, fáradt vagyok, aludnom kell"

"Megharapta egy csiga a lábamat, megpuszilom (megpuszilja a saját lábát), már nem is fáj"

"Anya, nyitom a kaput (eljátsza, hogy kinyitja), már nyílik is"

"Vigyázz busz, jövünk, apa vezet"

"Barnus, hozzál, nekem ajándékot, jó? Köszi" (Mindezt a hasamnak mondja)"

"Apa gyere, vacsora van"

"Kérem a fűrészt, levágom a körmömet"

"Voltam bölcsiben, jó volt, ettem ketchupos kenyeret (virsli), aludtam, játszottam, eltűnt a takaróm"

Egy kis kiegészítés a tegnapi naphoz

Valahogy éreztem, hogy amit leírom a bölcsis beszámolót, Beni még előáll valami újdonsággal. Délután kicsit később mentem érte, mert megvártam Apát hogy együtt hozzuk el a nagyfiút. Amint beléptünk azzal fogadtak minket, hogy megtört a jég, dél óta eszik a gyerek. Ebédnél először elfogadta a bölcsis néniktől az ételt, aztán mondta nekik, hogy egyedül, és onnantól szépen önállóan evett. Délután így jobban is aludt, csak az egyik kisfiú felriadt, így kelt az egész csoport. Amikor beléptünk hozzá, épp uzsonnáztak, Beni köszönt nekünk, de ott maradt a helyén és csak akkor szaladt oda hozzánk, mikor mondták neki, hogy nyugodtan felállhat. Épp tele volt a szája májkrémes kiflivel, öröm volt nézni. Aztán amíg megmutatta Apának a bölcsit, még többször visszament Márti nénihez egy-két alma falatért. Nagyon nagy öröm volt így látni és azzal a tudattal hazajönni, hogy hajlandó enni. Elköszönésnél odament Márti nénihez, megölelte és puszit is adott neki. Örülök hogy így szereti a bölcsis néniket, így tudom hogy napközben is jó kezekben van.