Reggel én már 6 előtt ébren voltam, olyan izgatott voltam a bölcsi miatt. Negyed 8-kor bementem felkelteni Benit. Nagyon álmos volt, de egyből elkezdett beszélni, lelassulva rekedt hangon valami rossz autókerékről, tehát gondolom álmodott valamit. Egyből tisztába tettem, felöltöztettem, majd lejöttünk. Lecsücsült a kisasztalhoz és pár perc alatt megettünk egy krémtúrót. Fél 8-ra már készen is voltunk, így még indulás előtt jutott idő egy pár perces játékra is.
8-ra értünk oda, akkor még csak egy kislány volt ott, Beni egyből bement játszani, én meg feltűnés nélkül leléptem. Igaz, megfogadtam hogy nem nézem a web-kamerán, de nem bírtam ki, itthon azonnal bekapcsoltam. Megnyugtató volt látni, hogy játszik és nem sír. 9-re már mentem is érte, ahol egyből odarohant hozzám és megölelt és kiabálva elkezdte hadarni az élményeit. Azt mondták, hogy végig jól el volt, egyszer megkérdezte, hogy hol vagyok, mondták neki, hogy van egy kis dolgom, de majd jövök érte, úgyhogy megnyugodott. Be is kakilt, és simán hagyta hogy tisztába tegyék. Nagyon büszke vagyok rá, hogy ilyen ügyesen vette az első akadályt. Persze tudom, hogy a többi nap egyre nehezebb lesz, úgyhogy biztos nem ússzuk meg sírás nélkül, de ez teljesen természetes.
Délelőtt még elmentünk utoljára a Tücsök klubba. Itt is nagyon jól érezte magát, nem ráncigált, hogy menjek vele, ügyesen elvolt és aktívan csinálta a feladatokat.
Közben megvolt élete első verekedése is. Beni amúgy nagyon nyugodt természetű, sosem irígykedett senkire, nem bántott senkit, akkor sem hisztizett ha elvettek tőle valamit, inkább arrébbment egy másik játékért. Ma odament egy kb. 3-4 éves kisfiúhoz, aki egy várat épített magának polifoam-ból és elkezdte nézni. A kisfiú egyből lökött rajta egyet, aztán még egyet és még egyet, egyszer el is esett Beni. Én próbáltam magam tűrtőztetni és a helyemen maradni, vártam hogy mi fog történni. Beni odaállt elé és vigyorgott az arcába meg grimaszolt rá, mintha dirket provokálná. Aztán a következő lökésnél, már ő sem maradt nyugodt, elkezdett visszalökdösni. Úgy kellett őket szétválasztani. Nem szeretem a verekedést, úgyhogy el is mondtam neki, hogy nem szabad, de magamban azért büszke voltam rá, hogy megvédte magát.
A Tücsök klub végén meséltem a foglalkozás vezetőjének, hogy Beni mennyi mondókát elsajátított már itt, ő meg egyből előadta a legújabb versikéjét Zsuzsi néninek: "Gyerekek, gyerekek, szeretik perecet, sósat-sósat, ropogósat"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése