Rég nem írtam, sok minden történt azóta. Beni ügyesen szerepelt az ovis anyák napján, de a legfontosabb, hogy 4 éves lett. Tartottunk bulit is, ahol a kívánsága szerint pókemberes tortája volt, az ovis szülinapjára pedig a tavalyi szerszámos tortát sütöttem meg újra. A védőnőnél megmérték a magasságát, 111 cm.
Barnus is olyan nagyfiú már, egyre többet és egyre szebben beszél, igaz, nem mindig érteni hogy mit mond, de ő szorgalmasan mondja a kis mondatait. A bölcsiben is dicsérték hogy milyen jó beszédkészsége van a korához képest.
Benivel kezdenek összenőni, sokat játszanak együtt. Gyakran már saját vicceik vannak, együtt nevetgélnek rajta. Egyik nap Barnus nem akart az autóhoz jönni, a sokadik próbálkozásra eljátszottuk hogy otthagyjuk. Erre Beni odarohant és elkezdte húzni, hogy jöjjön ő is. Persze tiltakozott, úgyhogy újra "otthagytuk". Erre Beni keserves sírásba kezdett, potyogtak a könnyei, hogy ne hagyjuk ott Barnust. Kérdeztük, hogy miért ne? Erre: "Mert a testvérem és szeretem és ő a kedvencem".
Látták már Ádit is a tesói, üvegablakon át megmutattuk nekik. Beni kicsit meg volt szeppenve, de tetszett neki, Barnus meg vigyorgott végig, mondta, hogy "Ott a baba, én is akarok bemenni".
Ádámka nő mint a gomba, 2560 g, a nővérkék már csak daginak hívják, de a többi gyerekhez képest tényleg dagi a kis tokás.
Most már nem nagyon szondázzák, szinte mindig megissza cumisüvegből az adagját, 45-55 g-ot napi 7-szer. Ha éhes, elég hangosan jelzi már, fogalmazzunk úgy hogy férfiasan ordít.
A gyógytornász is dicsérte, hogy milyen sokat fejlődött, milyen kis masszív lett és hogy ügyesen megcsinálja a feladatokat.
Az oxigénről is kezd leszokni, van hogy egész nap ki van kapcsolva neki, és csak pár alkalommal jelez a gép, főleg evés közben vagy utána, de akkor is magától rendezi a légzését. Éjjel általában még vissza kell neki kapcsolni egy kicsit, mert igényli.
Véééégre szóba került a hazamenetel is. Ha így halad és sikerül neki pár nap alatt teljesen elhagyni az oxigént, akkor akár jövő héten hazahozhatjuk. Persze ez még nem biztos, de legalább már téma. Próbálunk a hétvégén elkészülni mindennel itthon, aztán jön amikor jönnie kell. Addig inkább maradjon, amíg nem biztonságos neki hazajönni, tegnap is produkált egy elszürkülést, lógott keze-lába és nagyon leesett a szaturációja (59-re, 80 alatt már jelez a gép, 95-100 a jó érték), jól meg kellett piszkálni hogy feléledjen. Épp a kezemben volt, na de itthon nem lesz mindig kézben, nem lesz monitor, nem lesznek nővérkék és orvosok, szóval félek egy kicsit, nehogy baj legyen.
Róla is egy viszonylag új kép:
