Bölcsi 2. hét

Eltelt ismét egy bölcsis hét, a helyzet változatlan. Reggel ébresztem Benit, reggelizünk, felöltözünk, majd elkezdi mondogatni, hogy nem megyünk a bölcsibe. Ettől függetlenül nyugodtan beül az autóba, ott még jókedvű, de amint megérkezünk a bölcsi elé, rázendít. 

Nem akar bemenni és a legkegyetlenebb hangján visít, miközben levetkőztetem. Úgy szorítja a lábamat, hogy lépni nem tudok tőle, nem akar elengedni, így mindig a bölcsis néniknek kell toporzékolva bevinni. Ez szörnyű, de sajnos vele jár, valamelyik gyerek ilyen, valamelyik olyan. Én oviban állítólag 2 hónapig sírtam mikor otthagytak, úgyhogy lehet hogy ezt most visszakapom Benitől, bár azért remélem nem így lesz.

Szerencsére miután ott hagyom, pár perc alatt megnyugszik és elkezd játszani a többiekkel vagy csak ücsörög egy ideig a kanapén, egyik kezében az iszije, másikban meg valami játék. Én már nem engedem hogy itthonról bevigyen játékot, de mindig szerez magának ott valamit, amit egész nap cipel. 

Az étkezéseknél ő az első, aki asztalhoz ül, megengedi hogy rárakják az előkét, viszont szó szerint egy falatot sem evett még. Ha etetni próbálják, ellöki őket. Egyik uzsonnára bementem és próbáltam neki én adni, de tőlem sem fogadta el, pedig láttam rajta, hogy már nagyon éhes, de csak azért se eszik, mert akkor még a végén kiderül, hogy azért tud ő enni ha akar. 

Az udvaron szeret lenni, mondták, hogy kisajátított magának egy járgányt és végig azon jön-megy. Mindenki tudja már, hogy az a Beni autója.

Az alvással nincs nagy gond, hang nélkül hajlandó elaludni, bár azért nem olyan sokat mint itthon. Gondolom teli pocakkal azért jobban menne neki. Itthon viszont nem fáradtabb délután és nem is nyűgös, úgyhogy valószínű ez is elegendő neki. Alvás után jókedvűen ébred, szépen megy játszani, aztán hamarosan megyek érte. 

Hihetetlen, hogy itthon eszik reggel 7-kor, majd csak délután 4-kor ismét itthon. Akkor viszont hatalmas mennyiséget betermel, bármit elfogad és szépen egyedül fogyasztja el a kisasztalnál.

Íme:

Bölcsi után kiéhezve from Csontos Benedek on Vimeo.

Összességében elmondható, hogy a reggeli hisztit és az éhségsztrájkot leszámítva jól elvan, szereti a bölcsis néniket, már puszit is ad nekik. Tetszenek neki az ottani játékok, főleg a járgányok, az autópálya és a műanyag kisház, amiről csúszdán lehet lejönni. A foglalkozások is érdeklik, végig figyel, és ha részt kell venni valamiben - pl.  meglocsolni a saját babját - akkor bátran megy és megcsinálja a feladatot. 

Szóval nem adjuk fel!

Leesett a tantusz

Beni pénteken rájött, hogy a bölcsi nem csak játék és mese, ide bizony minden nap jönni kell, ráadásul Anya nélkül. Amikor beértünk hatalmas sírásba kezdett, én próbáltam vígasztalni, de nem sikerült. Végül otthagytam sírva. A délelőttöt nagyrészt a dadusok ölében töltötte, és sokat sírdogált. Evésnél már nem akart állandóan felállni az asztaltól, szépen végigülte az étkezéseket, de nem evett semmit.

Hétfőn szintén sírva (na jó, ordítva) hagytam ott, de a bölcsis nénik javaslatára nem vígasztalgattam, hanem határozottan elköszöntem tőle, majd kimentem. Azt mondják, hogy ilyenkor hiába nyugtatgatom, annál jobban felhergeli magát, minél jobban látja rajtam hogy én sem szívesen hagyom ott. Ez a módszer bevált, mert pár perc után már semmi baja nem volt, teljesen nyugodtan játszott. Az evés tekintetében is haladtunk egy kis lépést előre, hajlandó volt felvenni az előkéjét és már turkált az ételben, talán pár falatot evett is. Ebéd után következett a délutáni alvás, amitől nagyon féltem, szinte biztos voltam benne, hogy ez nem fog menni. Végig a telefonomat néztem, hogy mikor hívnak, hogy menjek érte, mert nem hagyja aludni az egész bölcsit. Ám nem így lett. Fél 4-re mentem érte, vidáman játszott, mikor meglátott megörült nekem, köszönt, odarohant, megölelt és elkezdte mesélni az élményeit. Kiderült, hogy amint lefektették, magához szorította a kis takaróját és egyből ügyesen elaludt. El sem akartam hinni, az én kisfiam, kempingágyon, zajban, világosban ...

Ma reggel a védőnőnél volt jelenésünk, Beninek már ott nem volt túl jó kedve, végig rajtam csüngött, úgy bújt hozzám mint még soha. Nem szereti azt a helyet, mert ott kapta az összes oltását. Meghallgattuk Barnus szívhangját is, ennek nagyon megörült. Azt mondja, "hallottam Barnust nevetni".

Aztán mentünk a bölcsibe, ahol ismét nagy volt a sírás. Gondolom ez még így lesz egy ideig, de előbb-utóbb csak megszokja.

Beni egyre több mondókát tud, és mostmár magától végig is mondja őket.

Pl. tegnap miután lefektettük, szokás szerint még magyarázott egy kicsit. Egyszer csak megszólal a bébiőrben: "Gyerekek-gyerekek, szeretik a perecet, sósat-sósat, ropogósat"

Előtte mondtam neki hogy számoljunk egy kicsit: 1,2,3,4. Gondoltam elismétli a számokat, de azt mondta: "te kis nyuszi hová mégy, nem megyek messzire, csak a világ végére"

Ikeában a pénztárnál álltunk, Beni mondta, hogy "fizetek". Kérdeztük hogy mivel fizetsz Beni? Azt mondja "a pénzemmel". 

Reggel mondta, hogy "Apa elment dolgozóba Toyotával, keres pénzt".

Ikeában:

Beni babot ültetett

...és nem is mesélte. Most történt velem először olyan dolog, hogy nem tudok valamit Beniről. Eddig ha valaki mással volt, mindig beszámoltak róla, hogy mit csinált, amíg én nem voltam vele. De most hogy bölcsis lesz, hozzá kell szoknom a gondolathoz, hogy sok mindenről lemaradok ami vele történik. Épp az imént nézegettem a bölcsis képeket, hátha raktak fel újakat. "Babot ültettünk" címszóval voltak is új képek, és nagy örömömre az egyiken megpillantottam Benit. Aztán láttam, hogy mai dátummal készültek a képek. Mindenkinek saját babja lesz a jelével ellátott üvegcsében, amit ők fognak gondozni.

Sajnos a mai 4 órás ott tartózkodás már kicsit sok volt Benusnak, így mikor mentem érte, épp az udvaron sírt és engem hiányolt. Egyébként azt mondták, hogy nagyon ügyesen eljátszott szinte végig, csak a végén tört el a mécses. Tízóraira sajnos nem volt hajlandó egy falatot se enni, de állítólag ez is természetes az elején. Előbb utóbb enni fog ha éhes lesz.

Barnus

Tegnap voltunk az orvosnál, ahol szerencsére mindent a legnagyobb rendben találtak. Az ultrahangon természetesen Barnus azzal kezdte, hogy megmutatta, még mindig kisfiú. Aztán kiderült, hogy még nem fordult be, tehát a feje van fent és kissé harántfekvésben helyezkedik el. Méretei alapján 1 héttel nagyobbnak mondták a koránál. Most van összehasonlítási alapunk, mert Benivel szinte napra pontosan akkor voltunk ultrahangon, mint Barnussal.

A vizsgálaton is rendben volt minden, nem romlott a múltkori állapotom, de a sok-sok pihenéshez továbbra is tartanom kell magam. A haskeményedésre vérnyomáscsökkentőt írt fel az orvos, állítólag ez ellazítja a méhizomzatot. Azt mondta, hogy ha esetleg rosszul érezném magam tőle, akkor csak kávézzak nyugodtan. Na ezt nem lesz nehéz betartani.

Beni ma 8-10-ig volt bölcsiben. Most nem léptem le feltűnés nélkül, hanem elköszöntem tőle. Lebiggyedt szájjal mondta, hogy szia, de végül nem lett sírás belőle. Egész délelőtt ügyesen játszott, néha érdeklődött felőlem. A közös reggeli egyelőre újdonság volt számára, csak pár falatot evett (májkrémes kenyér volt, ezt nem nagyon evett még itthon), és állandóan fel akart állni az asztaltól. Beni állítása szerint nagyon finom volt a reggeli, ami gomba volt. Amikor mentem érte úgy a nyakamba ugrott, hogy majd felborultam, mászott rám és puszilgatott, de közben kiabálva mesélte az élményeit (miközben a többiek az anyáknapi verset gyakorolták volna).

Utána a dédiékhez mentünk, ahol elég nyűgös volt. Nem nagyon akart tőlem elszakadni és szerintem éhes is lehetett. Egy akkora adag csirkepaprikást evett meg galuskával, mint még soha. Öröm volt nézni, és még ügyes is volt, mert csak egy- két galuska pottyant mellé.

Első bölcsis nap (óra) egyedül

Reggel én már 6 előtt ébren voltam, olyan izgatott voltam a bölcsi miatt. Negyed 8-kor bementem felkelteni Benit. Nagyon álmos volt, de egyből elkezdett beszélni, lelassulva rekedt hangon valami rossz autókerékről, tehát gondolom álmodott valamit. Egyből tisztába tettem, felöltöztettem, majd lejöttünk. Lecsücsült a kisasztalhoz és pár perc alatt megettünk egy krémtúrót. Fél 8-ra már készen is voltunk, így még indulás előtt jutott idő egy pár perces játékra is.

8-ra értünk oda, akkor még csak egy kislány volt ott, Beni egyből bement játszani, én meg feltűnés nélkül leléptem. Igaz, megfogadtam hogy nem nézem a web-kamerán, de nem bírtam ki, itthon azonnal bekapcsoltam. Megnyugtató volt látni, hogy játszik és nem sír. 9-re már mentem is érte, ahol egyből odarohant hozzám és megölelt és kiabálva elkezdte hadarni az élményeit. Azt mondták, hogy végig jól el volt, egyszer megkérdezte, hogy hol vagyok, mondták neki, hogy van egy kis dolgom, de majd jövök érte, úgyhogy megnyugodott. Be is kakilt, és simán hagyta hogy tisztába tegyék. Nagyon büszke vagyok rá, hogy ilyen ügyesen vette az első akadályt. Persze tudom, hogy a többi nap egyre nehezebb lesz, úgyhogy biztos nem ússzuk meg sírás nélkül, de ez teljesen természetes.

Délelőtt még elmentünk utoljára a Tücsök klubba. Itt is nagyon jól érezte magát, nem ráncigált, hogy menjek vele, ügyesen elvolt és aktívan csinálta a feladatokat. 

Közben megvolt élete első verekedése is. Beni amúgy nagyon nyugodt természetű, sosem irígykedett senkire, nem bántott senkit, akkor sem hisztizett ha elvettek tőle valamit, inkább arrébbment egy másik játékért. Ma odament egy kb. 3-4 éves kisfiúhoz, aki egy várat épített magának polifoam-ból és elkezdte nézni. A kisfiú egyből lökött rajta egyet, aztán még egyet és még egyet, egyszer el is esett Beni. Én próbáltam magam tűrtőztetni és a helyemen maradni, vártam hogy mi fog történni. Beni odaállt elé és vigyorgott az arcába meg grimaszolt rá, mintha dirket provokálná. Aztán a következő lökésnél, már ő sem maradt nyugodt, elkezdett visszalökdösni. Úgy kellett őket szétválasztani. Nem szeretem a verekedést, úgyhogy el is mondtam neki, hogy nem szabad, de magamban azért büszke voltam rá, hogy megvédte magát.

A Tücsök klub végén meséltem a foglalkozás vezetőjének, hogy Beni mennyi mondókát elsajátított már itt, ő meg egyből előadta a legújabb versikéjét Zsuzsi néninek: "Gyerekek, gyerekek, szeretik perecet, sósat-sósat, ropogósat"

Beszoktatás

Elkezdődött ma a bölcsis beszoktatás. 

10-re mentünk, mikor odaértünk a gyerekek épp az anyáknapi verset gyakorolták a játszószobában. Beni egyből berontott közéjük, mert tudta, hogy ott vannak a játékok. Kijöttünk az előtérbe, hogy ne zavarjunk, amíg befejezik. Volt ott egy másik új kislány, akit ma hagytak ott először egyedül. Szegény sírdogált egy kicsit, de hát ezen át kell esni. Amint elhúzódott a függöny, Beni már rohant is be játszani. Nem győzött hova kapni, annyi újdonság volt számára. Én közben leültem a teremben és jól kikérdeztem a bölcsis nénit, Anikót. Beni talán kétszer jött oda hozzám, de akkor is csak játékból - játék gyümölcsöket hozott, hogy egyem meg - egyébként végig jól elvolt. Többször kiment a teremből is, megnézni, hogy mi történik kint. 1 órát voltunk, utána hazajöttünk. A kocsihoz menet még beleesett a sárba, na de annyi baj legyen, erre való a mosógép.

Holnap kezdődnek csak az igazi izgalmak, mert innentől már nélkülem lesz bent. Reggel 8-ra megyünk és 9-ig lesz ott. Az első nehézség az lesz, hogy teljesen át kell alakítani a reggelünket. Beni általában 8 körül ébred, majd kb. 1 órán keresztül reggelizik a TV előtt. Most fel kell keltenem korán és kb. 5 perc alatt meg kéne reggeliztetni, hogy ne azzal menjen el az idő. Úgyhogy terveim szerint a kényelmes kalácsmajszolgatás helyett krémtúrót vagy tejszeletet fog kapni (ezt amúgy uzsonnára eszi és pár perc alatt végez vele). Utána negyed 10 körül majd kapnak rendes reggelit a bölcsiben, úgyhogy ez arra pont jó lesz, hogy ne éhgyomorral induljunk el.

A további terv az, hogy szerdán 8-10-ig lesz bent, aminek része a közös reggeli, majd csütörtökön 8-12:15-ig, amikor már ott is ebédel, pénteken pedig már ott is alszik.

Így zajlik általában a beszoktatási hét, de természetesen ettől el lehet térni, ha valahol megakad a folyamat.

Egyelőre nagyon nehezen tudom elképzelni, hogy az én válogatós kisfiam hajlandó lesz bent ebédelni mindenféle olyan dolgot, amit még életében nem evett, de biztos megszokja előbb-utóbb. Az ott alvás még lehetetlenebbnek tűnik, többen egy szobában, zajban, világosban, nem rácsoságyban, hanem szivacson, stb… De ki kell próbálni, ha nagyon nem tudja megszokni, akkor ebéd után hazahozom és itthon altatom, amúgy is ez volt az eredeti terv.

Erről jut eszembe, mikor tegnap felébredt a délutáni alvásból, már nem volt rajta a hálózsák. Azt mondja: „Legomboltam a hálózsákot, nem tudtam aludni”

Álltakertben és babalátogatóban

Nemrég értünk haza az állatkertből. Beni most volt életében először, és nagyon tetszett neki. Már tegnap mondtuk neki, hogy megyünk, és nagyon lelkes volt, azóta azt mondogatta hogy miket fog ott látni. Minden állatot felismert, pedig még csak képen látta őket. Főleg a nagyobbak tetszettek neki, végig azt hajtogatta, hogy az elefántot akarja megnézni. Jó kis program volt, bár én elég nehezen bírtam a 2 órás sétát. Még jó hogy vittünk babakocsit (amiben amúgy kb. 2 hónapja nem ült), így Beni felváltva gyalogolt, kocsikázott és cipeltette magát apával.

Tegnap meglátogattuk Emmát, Beni 1 hónapos unokatesóját. Nagyon aranyos volt, Beni is megcsodálta, és szerencsére a féltékenységnek semmi jelét nem mutatta, mikor én fogtam Emmát. Mióta leszokott a cumiról, most látott először cumizó gyereket, de nem reagált rá semmit. Most már kezdjük elhinni, hogy tényleg lezárult a cumizós korszak, kb. 1 hete már meg se említette.

Beni már nagyon tudja osztani az utasításokat:

Apa kiment az autóba a cuccokért, erre Beni utánakiabált: "Apa gyere vissza azonnal!"

Egyik este mondtam, hogy menjenek előre a fürdőszobába, addig én rendet rakok. Erre ő: "Dolgozzál csak Anya!"

Tegnap épp saját magáról nézte a videokat (ez az új hobbija), a dédimamája pedig odaült mellé. Erre ő: "Menj innen azonnal vissza mama!"

Dumagép

Beniről most már tényleg elmondható, hogy folyékonyan, (és egész nap megállás nélkül) teljes mondatokban beszél.

Most ott tartunk, mint 1,5 évesen a szavakkal, hogy már nincs értelme írogatni, hogy miket mond, mert gyakorlatilag mindent. Nagyjából helyesen használja a névelőket és a ragokat is.

Azt még nem mondja, hogy „én”, még mindig hozzáteszi hogy Beni. Pl.: „Láttam Beni nagy emeletes buszt.”

Jól lehet vele már beszélgetni is. Minden kérdésre válaszol és már ő is kérdez. Pl.: „– Gyere Beni dobjuk be a szennyest a mosógépbe! – Együtt?”

Ma reggel megállt az asztalnál, széttette a kezeit és megkérdezte: „Hogy került ide a szivacs?” „Hogy került ide a kalapom?”

Előtte meglátott egy szöszt a szőnyegén és elkezdte a kis monológját: „Apa, itt egy morzsa, feltakarítom összes morzsát a porszívóval szőnyegen…”

Aztán kicsit megütötte a lábát, erre: „Eltört a lábam” És ilyenkor sajnálni kell, de egy puszi után egyből elmúlik a fájdalom.

Tegnap otthagytam a dédiéknél, amíg bevásároltam. Elköszönésnél utánam kiabált, hogy „Vigyázz magadra Anya!” Mikor visszamentem, nem győzte mesélni az élményeit: „Láttam dédivel nagy kamiont, felemelte az emelőkosarat, emelte a konténereket, vitte a szemetet…”

Egyre gyakrabban szerepjátékozik a figuráival és az autóival. Pár perce megfogta a kisvakondját és elkezdett beszélni: „Hozom a vakondot, van szeme, orra, haja, pocakja, keze. Gyere vakond, indulj busszal végállomásra, hozok takarót…”

És ilyen szövegeket mondogat egész nap. Sokan mondták, hogy az lesz a legjobb időszak, mikor megtanul beszélni, és tényleg!

Túl vagyok a terheléses vércukor vizsgálaton. Nem volt olyan szörnyű a cukros víz ivás, mint ahogy a legtöbben mondták, de a lényeg amúgy is az, hogy az eredményem teljesen jó lett. Jövő hét kedden végre megint ultrahangra megyünk, olyan lassan telnek el ezek a 6 hetek.

Bölcsi

Nagy változások kezdődnek jövő héttől Beni életében (és persze az enyémben is): bölcsis lesz a nagyfiú!

Az egész úgy kezdődött, hogy Benin egyre gyakrabban láttam, hogy unatkozik egyedül, és nagyon igényli a gyerektársaságot és a változatos programokat. Én pedig egyre nehezebben tudok kimozdulni, mert amint elkezdek sétálni, a hasam egyből kőkemény lesz. Ez nagyon kellemetlen, ráadásul kockáztatni sem akarom a koraszülést, nem véletlen javasolta az orvos hogy feküdjek.

Végül úgy döntöttünk, hogy Beninek keresünk egy családi napközit heti 2 délelőttre. Ennél több alkalmat nem tudnánk kifizetni, mert horror árak vannak Budaörsön (egy délelőttre étkezéssel együtt átlag 3500 Ft-ba kerül az ellátás).

Hétfőn felhívtam az összes budaörsi családi napközit, és 2 hely kivételével mindenhol telt ház volt, azt mondták, hogy legkorábban talán szeptemberben lesz hely.

Kedden megnéztem ezt a két helyet, és az egyikben (amelyik alapból jobban tetszett) mondták, hogy most pont van önkormányzat által támogatott helyük. Ez havi 50.000 Ft támogatást jelent és azoknak jár, akik heti 5 teljes napra íratják be a gyereküket. Kicsit hezitáltam, mert hirtelen jött, hogy minden nap járhatna ennyire kedvező áron, de végül sikerült megegyeznünk.

Még azért vannak hivatalos elintéznivalók, hogy 100 %-os legyen a dolog, de én nagyon bízom benne, hogy minden rendben lesz, hiszen már be is iratkoztunk tegnap délelőtt.

Benivel mentem, hogy megnézze a helyet. Amint levettük a cipőt, őt már be is hívták a gyerekek közé, én meg egy másik szobába mentem kitölteni a papírokat. Kb. 15-20 percet töltött nélkülem, a bölcsis néni mondta, hogy remekül eljátszik. Aztán amikor kimentem, hogy megmutogassák a dolgokat, meglátott és egyből rohant hozzám, utána már nem akart visszamenni egyedül, engem viszont végig ráncigált, hogy menjünk vissza játszani a gyerekekkel.

Jövő hét hétfőn kezdődik a beszoktatás, ami ha minden jól megy 1 hét alatt lezajlik. Hát nem mondom, hogy nem félek tőle, mert biztos lesz sírás, de azt is tudom, hogy ha megszokja, akkor nagyon fog neki tetszeni, mert tényleg szuper a hely, a gondozók nagyon aranyosak, minden nap változatos és érdekes foglalkozásokat tartanak, és nagyon szép a kert, ahol még kiépített motorpálya is van.

Ami még nagyon tetszik, hogy van web-kamera, így egész nap élőben lehet nézni, hogy mit csinálnak a gyerekek. Itthonról tudom forgatni, így szinte az egész helyiség belátható. Persze azt ott látják, hogy valaki forgatja a kamerát, az előbb épp nézegettem, és egyszer csak mindenki elkezdett vigyorogni és integetni a kamerába J

Ja, és még egy fontos információ, maci lesz a jele.

Beni elkezdett egyedül enni kanállal, már eddig is próbálkozott, de csak pár falatot evett egyedül, most viszont már van, hogy egy teljes adag ételt így fogyaszt el. Legelső alkalommal bakonyi sertésborda volt galuskával, amiből nem kis mennyiséget fogyasztott el a legnagyobb örömünkre. Íme egy kis ízelítő:

Beni egyedül eszik from Csontos Benedek on Vimeo.

Videók

Mostanában Beni állandóan azt csinálja miközben Apa engedi a fürdővizét, hogy közben a lába között kukucskál és jókat röhögcsél:

Mókázás a fürdőszobában from Csontos Benedek on Vimeo.

Kedvenc száma a Szilvásgombóc, gyakran kéri, hogy hallgassuk meg. Ha csak egy tized másodperces részletet is hall belőle, már felismeri és jön énekelni (vou-vou-vou-vou) vagy táncolni rá. Telefonnal sikerült felvenni ahogy mulat, ezért sajnos nem túl jó minőségű a felvétel:

Szilvásgombóc (telefonos felvétel) from Csontos Benedek on Vimeo.

Lekopogom, de azóta is cumimentesek vagyunk, úgyhogy lassan kimondhatjuk, hogy végleg leszokott róla. Persze még van hogy megemlíti, de ha nem reagálunk rá, akkor ő sem firtatja tovább a dolgot.

Most fejezte be a vacsorát, megevett 3 szelet bundáskenyeret. Én is annyit ettem, és teljesen tele vagyok. Remélem nem fog fájni a pocakja.

A nózija már egy hete folyik. Naponta kb. ötször kiszívjuk, de utána ugyanúgy folyik. A C-vitamin se ér semmit, nem gyógyul tőle. Most már orrcseppet is használunk, remélem hatni fog.

Holnap megyek terheléses vércukor vizsgálatra. Remélem bírni fogja a (éh)gyomrom a tömény cukros löttyöt.

Húsvét 2. rész

Vasárnap Szóládon voltunk a dédinél. Azt tudtam, hogy lent nem fog aludni Beni, csak hazafele az autóban, ezért reménykedtem, hogy későn kel aznap reggel. Hát nem így lett, fél 7-kor ébredt, de egy kicsit sem volt fáradt lent, 3-kor indultunk haza, az autóutat végigaludta. Négyen voltak lent gyerekek, úgyhogy nagyon jól szórakoztak, bár Panna és Beni sokszor csak nézték a két nagyobbat. Itt is sok ajándékot kaptak, de Beninek legjobban Janka rollere és Levi nagy biciklije tetszett. Nameg Hógolyó, Levi kis fehér törpenyuszija. Itt mondta el először a locsolóverset. "Egy tök, ÖNTÖK!!! Szabad locsolni?"

Hétfőn először engem locsolt meg  Beni, először locsolókannával, majd kölnivel. Reggeli után Márti mamit locsoltuk meg, majd átmentünk Matild dédimamához és Apa unokatesójához. Itt mindenhol szépen elmondta a locsolóverset, de Apa keresztanyjánál már betelt a pohár, és nem volt hajlandó szavalni. Az ajándékot persze elfogadta.

Ezt követően Margit dédimamáéknál ebédeltünk, ahol már szintén nem volt hajlandó locsolkodni, úgyhogy a dédimama és Éva mama idén kimaradtak. Jövőre velük kezdjük. Beni sehol nem evett sonkát és tojást, de a sültkolbász az nagyon ízlett neki. 

Délután Márti mamiékhoz mentünk, ahol Dér dédi várta Benit. Elmesélte neki, hogy majd elviszi a Galyatetői nyaralóba és hogy ott miket fognak látni. Beni utána egész este azt mesélte, hogy látni fog mókust, madarat, hógolyót és bringát.

Beni egy kicsit megfázott, sokat folyik az orra, és néha köhécsel. Tegnap délután szegény fél óra alvás után felköhögte saját magát. Mi is épp aludni próbáltunk, úgyhogy gondoltam megpróbálom magunk közé venni, hogy még pihenhessen egy kicsit. Gondoltam, hogy ez úgysem fog sikerülni, mivel Beni csak a kiságyban tud aludni,  egyedül a szobájában, utoljára 2 hónapos korában aludt köztünk. Meglepő módon tetszett neki az ötlet és hajlandó volt befeküdni közénk. 1,5 órán át néma csöndben és mozdulatlanul feküdt ott, de nem aludt. Én akármikor meglestem, mindig nézett a nagy gomb szemeivel. Néha majdnem leragadt neki, de mégsem tudott elaludni, biztos jól esett neki a pihenés és meg volt lepődve, hogy ott "alszunk" mellette. Mikor úgy döntött, hogy felébred, egyből vitte a takaróját a szobájába az ágyába, tudta, hogy igazából az az ő helye.

Este egy másik dologgal is meglepett minket. Mondta, hogy rá szeretne ülni a bilire, amihez egyébként egy hónapja hozzá se nyúlt, de előtte is csak kérésre ült rá. Végül nem termelt bele semmit, de a szándék és a próbálkozás megvolt.

A hétvége legnagyobb változása, hogy elkezdtünk leszokni a cumiról. 

Beni 2 napos korától cumizott, de már nagyon rég óta csak alváshoz kellett neki, de akkor tényleg nagyon ragaszkodott hozzá. El sem tudtuk képzelni hogy hogy fogjuk tőle majd elvenni. Már sokszor beszéltünk róla, hogy milyen nehéz lesz, mennyit fog sírni miatta. 

Vasárnap este, már épp raktuk be az ágyba, kérte a hálózsákját, a takaróját, majd hajolt az ágy felé. Megkérdeztük, hogy nem hiányzik -e valamije. Mondta, hogy nem. Kérdeztük, hogy biztos nem? Biztos nem. Egymásra néztünk és leraktuk cumi nélkül. Utána fent vártunk, hogy mikor szól, hogy dudó, de mivel pár percig nem szólt, lementünk. Gond nélkül elaludt és meg se szólalt reggelig. 

Reggel az első kérdése az volt hogy hol van a dudó? Ekkor elmeséltük neki, hogy Hógolyó a kisnyuszi nagyon sírt, hogy ő még kicsi és nincs cumija, bezzeg Beninek a nagyfiúnak van, úgyhogy végül odaadtuk neki. Ez nem nagyon tetszett neki és mondogatta, hogy az Benié. 

Következett a délutáni alvás, ahol szokás szerint kérte a cumit. Ismét mondtuk neki, hogy elvitte a nyuszi. 1-2 percet pityergett, de amint beraktuk az ágyba abbahagyta, és elaludt. 

Este már nem is kérte, és ma reggel se jutott eszébe. Remélem már nem is fog neki hiányozni és hogy tényleg ennyi volt a cumizós időszak.

Barnusról már rég írtam, bár igazán nem tudunk róla semmit, csak hogy jól van, nagyokat rúgdos és már most hasonlít valamiben a bátyjára. Ő is szinte minden nap csuklik a pocakomban.

Húsvéti fotóalbum:

http://picasaweb.google.com/gergo.csontos/HUSVET2010#

Húsvét 1. rész

Igaz, hogy még csak szombat van, de nálunk már több helyen is járt a Nyuszi.

Először Éva mamáéknál, ahol Beni egy szuper csúszdát kapott. Mikor meglátta felkiáltott: „Csúszda, kaptam nyuszitól”. Ezt azért tudja, mert múltkor csak úgy tudtuk kicsalogatni a bababoltból, hogy megígértük neki, hogy ha nagyon jó kisfiú lesz, akkor kaphat egy saját csúszdát.

Csúszda from Csontos Benedek on Vimeo.

Ma mire hazaértünk a vásárlásból, a Nyuszi telerakta a kertet tojásokkal. Beni lelkesen összegyűjtötte egy kosárkába, és miután mindet megtalálta, egy kis betonkeverő is ott termett a teraszon. Egyből tudta, hogy ebbe majd homokot fogunk rakni, de egyelőre csak a tojásokat pakolta ki-be.

Tojásgyűjtés from Csontos Benedek on Vimeo.


Betonkeverő from Csontos Benedek on Vimeo.

A homokra se kell már sokat várni, mert már megkapta a homokozót is, csak a Nyuszi elfelejtette lecsiszolni és lelakkozni, így ez a feladat még Apára vár.

Amikor a barkácsáruház kertjében voltunk, volt ott két kis felborult cserepes tuja. Beni odament, felállította és a helyére rakta őket. Nagyon rendszerető kisfiú, és precíz is. Egész magas tornyot tud már építeni a fa építőkockából. Van, hogy a toronyhoz létrát (Ikea-s hosszú cipőkanál) is támaszt, én már várom, hogy mikor dől össze, de Beni annyira óvatosan támasztja neki, hogy mindig egyben marad.

Beni már azt is tudja, hogy a nyuszi répát eszik, így most már ő is hajlandó elfogadni, sőt kifejezetten kéri ha mi azt esszük. Most már a többi étel is egyre jobban érdekli, és elkezdett egyedül kanállal enni. Múltkor fél óráig könyörgött hogy hagy egyen erőspaprikát. Hiába mondtuk neki, hogy az nem finom, addig erősködött, amíg megkínáltuk vele. Na ekkor már nem kellett neki, csak addig volt érdekes, amíg tiltottuk tőle. A kávéval nem jött be ez a trükkünk, arra vigyorogva mondta, hogy finom.

Tegnap Zozó volt nálunk. Beni nagyon szereti, végig rajta csüng, mindent neki mutat meg, mintha én itthon se lennék. Csak akkor szólt hozzám, mikor megéhezett, akkor bezzeg jól jött, hogy valaki lapátolta a szájába a szilvásgombócot. Ma reggel az volt az első mondata, hogy „Hova tűnt a Zozi?”. Utána mondtuk neki, hogy menjünk le, de nem ölben, hanem nagyfiúsan gyalog. A reakció: „Neeem, Beni fáradt egyedül lemenni lépcsőn”. Azt már tudja, hogy Anyával nem cipeltetheti magát, mondogatja is mikor fáradtan megyünk fel, hogy „Nem szabad anyával mászni lépcsőn, apával”. 

Ebéd után már tudja, hogy alvás jön és nagyon szívesen fekszik az ágyába. Mindig elmondja, hogy „Beni fáradt, megy fel, alszik vonatos dudóval, takaróval”. Hetek óta csak a vonatos cumi kell neki. Múltkor éjjel sírt, közben elhagyta a cumiját, így kapott egy másikat. Reggel mikor felkelt és bementem hozzá, vidáman magyarázott cumival a szájában. Mikor megmutattam neki, hogy nálam van a vonatos, teljesen lefagyott és azonnal kivette a szájából a másikat. Felháborodva kiabálta, hogy „Nem jó a macis dudó”. Látni kellett volna azt az arcot, mikor leesett neki, hogy ha az nálam van, akkor mi van az ő szájában.

Végezetül itt van pár video, ahogy a Tücsök klubban jár-kel a gyerekek között, illetve ahogy Julcsival játszanak.

Tücsök klub 1. from Csontos Benedek on Vimeo.


Tücsök klub 2. from Csontos Benedek on Vimeo.


Julcsival játszunk from Csontos Benedek on Vimeo.