Itthon

Szombaton kiszedték a varrataimat, úgyhogy délelőtt el is hagytam a kórházat. Ádám nélkül, elég rossz érzés volt, de otthon várt a két nagyfiam, akik nagyon örültek nekem és én is nekik. Nagyon hosszú idő volt ez nélkülük, 2 hét 2 nap. Azóta kicsit megnyugodtam hogy bejárós anyuka lettem, kezdem megszokni a helyzetet, és szerencsére senki nem néz rám rossz szemmel a kórházban sem emiatt. Egyelőre hoznak-visznek a látogatásokra, mert még helyre kell jönnöm fizikailag. 

Ádám tejadagját jobban növelik mint ahogy az én tejem nőne, úgyhogy tegnap megkapta az első tápszerét. Igazából a nagyoknál is nagyon kevés tejem volt, úgyhogy én ezt is nagy sikernek élem meg hogy szoptatás nélkül beindult és a fejéssel fent tudom tartani egy darabig. Szerintem már nem sokáig, mert már most úgy látom hogy csökkenni kezdett a mennyiség, de nem baj, a lényeg hogy az elején tudtam neki anyatejet adni, illetve amíg van még adom is neki. Gyorsan növelik az adagot, tegnap még 15 g-ot evett, délután már 20-at, ma pedig már 22-t.

A ma esti látogatáson csupa meglepetés ért minket:

Kivették az orrából a levegőfújó csövet, így most már tényleg teljesen önállóan lélegzik. Egyelőre jól tűri, aztán majd meglátjuk mennyire bírja e nélkül. Ma láthattuk először úgy a pofiját, hogy semmilyen cső vagy branül nem volt benne, persze nem sokáig, mert aztán berakták neki a gyomorszondát az orrába:

A következő meglepetés az volt, mikor megláttuk a mai mérés eredményét. 3 naposan visszafogyott 1230 g-ra, 6 naposan 1240 lett, ma 9 naposan pedig 1340 g, tehát több mint a születési súlya.

A nővérke mesélte hogy délután cumisüvegből etette, Ádám ráérzett és megette belőle a tejcsit, igaz 2 körben, mert nagyon elfáradt, de ez is haladás.

Már nagyon kevés infuziót kap, lehet a hét közepén lekötik róla azt is, mert úgy tűnik elegendő neki a tej/tápszer. Ez nagyon jó lenne, mert szegényt 2 naponta újraszúrják, mert szétmennek a vénái. Épp elég szurkálás lenne neki a sok vérvétel is.

Láthattunk pelusozást is, így Apa is megbizonyosodott róla hogy kisfia van.

Az igazi nagy élmény ezután következett, kibukott egy kicsit és a nővér kivette Ádámot az inkubátorból hogy kitakarítsa, betekerte egy textilpelusba és a kezembe adta. Hihetetlen volt hogy megfoghattam, azt hittem ez a pillanat sokkal később következik majd be. A nővérke szép lassan törölgette az inkubátort direkt hogy legyen időm, 1-2 percig biztos tarthattam, nagyon nagy élmény volt.

Sokat nyitva tartotta ma a szemecskéit és jópár mosolyt is láthattunk.

Remélem a többi nap is ilyen pozitív dolgok történnek majd Ádámmal, azt kívánom hogy ne legyen semmi komplikáció, csak szép lassan növekedjen.