Esti látogatás Anyával

Délután bementem ismét Évihez. Sokkal jobban volt már. Izgatottan várta, hogy levihessem Ádámhoz. Kaptunk egy remek verdát (tolószék), amivel erőlködés nélkül levihettem a koraszülött osztályra. Fél órát tudtuk figyelni minden kis mozdulatát, légzését, sírását (ez egyszer rövid ideig). Az osztályvezető doki egy nagyon kedves idősebb Úr. Látszik rajta, hogy ő szereti a munkáját. Elmagyarázta nagyjából a műszereket, és hogy mi miért van Ádámon. Mindenféle értéket folyamatosan figyelnek rajta, és a gépek nagyrészt csipogó hangokat adnak ki magukból, amitől mi kezdők frászt kapunk, mert rögtön azt hisszük, hogy valami nagy baj van. De én személy szerint nyugodtan jöttem el, mert tudom, hogy jó kezekben van.

Évi holnap reggel kerül vissza a terhes patológiára. Ha le tud majd jönni az aulába, akkor végre bevihetem hozzá majd a srácokat is.

Egy gyors lefektetés otthon:

Kicsit elcsúsztunk a mai nappal, mivel 7 órakor indultam el a kórházból hazafele Évi szüleihez, ahol a srácok még nagyban ettek/játszottak. Hazaévre 20 óra előtt 2 perccel még az autóban hallgattuk a Verdák rajzfilm "Route 66" című nótáját. Autóból becuccolás, levetkőzés. Még egy gyors innivaló mindkettőnek. Barnusnak tápszer készítés az ágyikóba. Kergetőzés, és fürdőbe betuszkolás. Kicsi játszás, fogmosás. Kiszállás felöltözés. Megnéztem direkt az időt megint, amikor Benire rácsuktam az ajtót. Eközben Barni már megitta a tápszerét és hang nélkül elaludt. 20:36 volt.
Nem kell félteni minket. Tudunk mi a fiúkkal, ha akarunk.