Úgy alakult hogy másik bölcsibe fog járni Barnus, pontosabban egy családi napközibe, ami itt van a közelünkben.
Tegnap kezdtük, 9-re mentünk, természetesen bementem vele én is. Az elején eléggé tapadt rám, érthető, idegen hely, idegen emberek. A bölcsis nénik azonnal barátkozni próbáltak vele, egy kis idő után el-el mozdult mellőlem, elkezdett játszani a gondozónőkkel és a gyerekekkel is. Maradtunk tízóraizni, először nem akart semmit elfogadni, de aztán keksznek nem tudott ellenállni, egyből megjött a jó kedve is, az egyik kisfiúval már idétlenkedtek is. Utána amíg én töltögettem ki a papírokat, ő végig játszott, beszélgetett, válaszolt a kérdésekre. A végén kirohant a konyhába és úgy döntött mégis eszik a tízóraiból és iszik a teából. Elköszönéskor kivette a kezemből a pénzt, odament a bölcsis nénihez: "Tessék Zsuzsi néni". Kb. 1,5 órát voltunk ott, nekem is nagyon tetszik a hely, mindenki barátságos, kedvesek velünk és a lényeg hogy próbálnak nagyon sokat foglalkozni Barnussal hogy megkönnyítsék a dolgát. Szuper jelet választottunk: vonat.
Ma is örömmel ment, a bölcsi előtt elkezdett szaladgálni és jól hasra esett, ömlött a szájából meg az állából a vér, plusz tele ment homokkal a szája, de fél perc után rohant tovább. Ma is bementem vele, tízórainál leült a többiekkel, elé rakták a sajtos szendvicset és ő volt az első aki elkezdte tömni. Ivott is, szólt amikor kért még. Ennek azért örülök ennyire, mert Beni annak idején 2 hétig nem fogadott el egy falat ételt sem és azóta sem nagy evő, sőt... Még tízórai előtt a játéknál nem nagyon akart elmozdulni mellőlem és minden mozdulatomat figyelte nehogy lelépjek. Nem is mertem kimenni, csak amikor átmentek a másik terembe, ami ilyen tornaszoba féle, akkor maradtam kint. Természetesen egyből hangos sírásba kezdett, nagyon féltem hogy meddig sír, de 5 perc után már csend volt. Én kint várakoztam és hallottam mindent ami bent zajlott, nem sírt szerencsére. Ami kicsit bezavart hogy kb. fél óra után jöttek érdeklődők és bementek a kislánnyal a szülők is, ami nem tetszett Barnusnak és ismét sírni kezdett, úgyhogy kihozták, ennyi elég volt 1. napra nélkülem. Mondták hogy jobban eljátszott mint amikor én bent voltam, mert így jobban rászánta magát hogy járkáljon, játsszon a játékokkal, nem az volt hogy folyton visszajött hozzám. A bölcsis nénihez elkezdett ragaszkodni, sokat játszott vele, ami szintén pozitív, mert látszik hogy szimpatizál vele, így lesz kihez mennie ha majd nélkülem lesz.
Azt javasolták hogy mivel elég ügyesen elvolt, játszik, kommunikál velük, evett, ezért holnap próbáljam meg már reggel otthagyni, ne szokja meg nagyon hogy én is ott vagyok. Egyet is értek ezzel a módszerrel, még ha tudom hogy nagy sírással fogom majd otthagyni. Az viszont megnyugtat hogy ma már láthattam, hogy képes megnyugodni. Haza is jövök majd és ha nincs vele gond, akkor 11-re megyek értem, ha nagyon nem bírja, majd hívnak, 8 perc alatt ott vagyok.
Elsőre nagyon elégedett vagyok Barnival, rosszabbra számítottam, hiszen 3 hónapig nem mentünk sehova a nagyszülőkön kívül, nem volt gyerektársaságban, ill. idegenek között. Tudom hogy lesznek sírások, ami természetes, de örülök hogy ilyen jó helyet találtunk és tudom hogy be fog illeszkedni és jól fogja magát itt érezni.
Tegnap megvolt az első hosszabb mondata: "Itt van a kicsi hordó".
Amit még sokat énekel vigyorogva, megszeppenve, kissé halkan, de annál aranyosabban: "Hinta-palinta, hintázik a Barnus":
Itt pedig Beni nézi a hattyúkat:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése