...

Nem terveztem, hogy lesz egy ilyen bejegyzés a blogunkban, de mégis úgy érzem hogy le kell írnom ezeket a dolgokat, mert a környezetünkben többen nem igazán értik meg hogy milyen helyzetben vagyunk most.

Az alapvető probléma, ami miatt folyton magyarázkodnunk kell másoknak, hogy miért íratjuk Barnust bölcsibe. Akik eddig nem értették volna meg az okát, azok remélem ebből a bejegyzésből megértik majd és nem fogják többször felhozni a témát, mert szeretnénk már végre lezárni ezt a dolgot, sem én sem Apa nem akarunk magyarázkodni senkinek.

Több mint 3 hónap telt már el azóta hogy kórházba kerültem, mert majdnem elvesztettük a 3. babánkat, de szerencsére családi segítséggel és Apa munkahelyének jóindulatával sikerült nagyjából betartanom az orvos által előírt szigorú fekvést, aminek meg is lett az eredménye, Ádám győzedelmeskedett a vérömleny felett, ő szépen növekedett a hematóma meg ha nagyon lassan is, de úgy néz ki felszívódott. Nagyon-nagyon örülünk hogy végre jó hírekkel jöhettünk ki az ultrahangról.

Barnussal múlt héten kezdtük a bölcsis beszoktatást még mielőtt megtudtuk volna ezt a jó hírt és most páran rossz szemmel néznek ránk, illetve kérdezgetnek, kritizálnak, hogy most hogy megoldódott a problémánk miért kell beadni. 

Nekik szeretném leírni hogy ezzel azért nem múlt el pikk-pakk minden probléma, ez sajnos nem jelenti azt hogy innentől újra aktívan élhetem az életemet úgy mint a terhesség elején, pedig elhihetik hogy én szeretném a legjobban. Jó lett volna az állandó aggódás miatt a "boldog babavárásra" koncentrálni, de ez sajnos nekem kimaradt a terhességből.

Attól hogy felszívódott a hematoma én még nem lettem jobban fizikailag. A 3 hónap fekvés sajnos nagyon legyengített, a fizikai állapotom saját magam számára is ijesztő, kb. 5 perc gyaloglás után már nagyon elfáradok, rosszul leszek, úgyhogy muszáj leülnöm, mert már jópárszor majdnem el is ájultam. Deréktól lefele nagyon fáj az összes csontom, az izmok, amik elszoktak attól hogy ráterhelődik a súly, hiszen jó ideje vízszintesben voltam. Pár perc ácsorgás vagy séta elég ahhoz hogy utána 1 napig alig tudok járni, mozogni, fáj minden egyes lépés vagy alvásnál az átfordulás egyik oldalamról a másikra, a fekvésből való felülés, stb...

A másik probléma, ami már az előző terhességeknél is ugyanígy volt, az a haskeményedés. Nekem nem az van hogy néha bekeményedik, hanem amint felállok és járkálok egy kicsit vagy ha kis ideig ücsörgök vagy állok bekeményedik az egész hasam és mindaddig úgy is marad amíg le nem fekszem. Magnéziumból a maximális adagot szedem de ez sem segít. Mivel a többi terhességnél is ez volt, ezért az orvosom azt mondta, hogy lehet akár alkat kérdése is, de jelenthet többféle problémát is. A hematoma felszívódása után végre meg tudott vizsgálni, amire eddig nem kerülhetett sor, így megállapította hogy a méhszáj zárt, így szerencsére nem ez okozza a hasfeszülést. Mivel egyelőre nem lehet tudni hogy mi okozza ezt, ezért azt mondta hogy a legtöbb amit tehetek hogy pihenek, fekszek minél többet hogy nehogy valami problémát okozzon. Nem kell már annyira szigorúan mint eddig, de azért ne vigyem túlzásba a mozgást, nehogy be kelljen fektetnie a kórházba vagy koraszülés legyen.

Ezek miatt az okok miatt fog Barnus bölcsődébe járni, mert sajnos a jelenlegi fizikai állapotomban továbbra sem tudom őt úgy ellátni ahogy kellene. Egy 20 hónapos gyereknek már nem arra van szüksége hogy itthon legyen az anyjával, aki sehova nem tudja őt elvinni, se egy játszóházba, se játszótérre, se sétálni, aki nem tud mellé hosszabb időre leülni játszani, stb... Nekünk ez fogja jelenteni a biztonságot hogy innentől lesz egy hely, ahova minden körülmények között vihetjük ha esetleg tényleg kórházba kerülnék vagy bármi más probléma merülne fel. 

Mellesleg nem tudom miért gondolják többen azt hogy rossz dolga lesz, nem börtönbe visszük, hanem gyerektársaságba, ahol nap mint nap változatos programja lesz, kiviszik a kertbe játszani, illetve bent is sokkal változatosabb lesz az élete mint itthon. Volt már egy bölcsis gyerekünk, aki azóta is emlegeti az ottani élményeit és már most mondogatja a kisöccsének hogy milyen jó lesz neki ott.

Kérünk szépen mindenkit, aki nem ért egyet velünk, ne hozzák fel állandóan ezt a témát, mert ezzel nem könnyítik meg a családunk életét, sőt csak felesleges idegeskedést okoznak nekünk. Azoktól esetleg elfogadunk kritikát, akik 3 gyereket neveltek fel, nehéz és veszélyes terhességben volt részük, és sosem jártak bölcsődébe a gyerekeik, de igazából még nekik sem lenne joguk beleszólni, hogy hogyan alakítjuk az életünket, hogyan neveljük a gyerekeinket, ez mindenkinek a magánügye. Szerintem eddig nem végeztünk olyan rossz munkát, meg lehet nézni milyen a két nagyobb gyerekünk, büszkék vagyunk rájuk!!!