Szüléstörténet

Július 16-ra voltam kiírva császárra, ezért 1 nappal előtte befeküdtem a kórházba, ahol pont teltház volt, így fél napot kellett várnunk az előtérben, ahol kb. 40 fok volt és semmi levegő. Az orvosom egy idő után mondta, hogy inkább menjek le ultrahangra, mert ott legalább van légkondi. Az ultrahangon 3200 g-ra becsülték a babát +- 10%. Aztán kora délután kaptam szobát egy szintén programcsászáros anyukával egy szobában, úgyhogy jól ki tudtam kérdezni, hogy mi hogy zajlik majd. Éjszaka semmit nem tudtam sajnos aludni, mert annyira meleg volt, hogy én ilyet még komolyan sosem éreztem. Pedig addigra már egy ventillátort is behozattam otthonról, mert délután tényleg az ájulás szintjén voltam már.

Reggel az előkészületek után fél 8 körül besétáltam a szülőszobába, ahova pár perc múlva Apa is megérkezett. Itt megkaptam a műtéthez szükséges gyógyszereket, majd mehettem is a műtőbe. Na itt már azért kezdtem izgulni, főleg a gerincbe érzéstelenítés miatt meg, hogy minden rendben lesz -e Barnussal. Végre túlestem a szurin, aztán egyszer csak mondták, hogy elkezdődött a műtét. Nagy kő esett le a szívemről, hogy nem érzem, ahogy vágnak. Tudom hülyeség, de mégis féltem ettől egy kicsit. 

Egyszer csak megláttam Apát az üvegajtó mögött, és nagyon büszke voltam rá, hogy oda mert nézni, mert ő egy sima vérvételtől is képes elájulni, most meg végignézte az eseményeket, és felvette videora, ahogy megszületik Barnus. A műtősök végig mondták, hogy mi történik, így tudtam, amikor már látják a babát. Barnus valami nagyon furcsa pozíciót vett fel (egyből mondák, hogy látszik rajta, hogy majdnem végig harántban feküdt), így elég nehezen tudták kivenni, több orvos izomból nyomta a hasamat, hogy könnyebben kijöjjön (ez meg is látszik, mert most tiszta kék-zöld-lila foltos és fáj). Ez még az érzéstelenítő mellett is elég kellemetlen volt.

Aztán egyszer csak kibújt végre és láttam ahogy elviszik rendbe tenni, és hallottam azt a gyönyörű hangos sírást. Na ekkor azért én sem bírtam ki sírás nélkül. Folyamatosan közvetítettek nekem, hogy épp mit csinálnak vele kint, majd pár perc után behozták, így meg tudtam puszilgatni és simogatni. Sírva hozták be, de amint szóltam hozzá, abbahagyta, ez nagyon jó érzés volt. 

Apa végig kamerázott, így itthon én is meg tudtam nézni, hogy mi zajlott az üvegajtó másik oldalán, amíg engem varrtak.

Mikor kész lettem, visszavittek a kórterembe, ahol még Apa is elég sokáig ott volt velem, és Barnuskát is behozták szopizni. Nagyon ügyes volt, egyből sikerült neki.

Első éjszaka nem volt velem, mert császár után ilyenkor még nem nagyon tud az ember mozogni, sőt... Barnusnak ráadásul infuzió kellett egész éjjel, mert nagyon alacsony vércukorszinttel született és helyre kellett rakni neki. Hajnalban felébredtem, erőt vettem magaom és elmentem érte az újszülött osztályra, mert már nagyon hiányzott. Onnantól végig velem volt.