Kórház

Hétfőtől szerdáig kórházban voltam. Hétfőn dél körül már éreztem, hogy fáj a gyomrom, aztán nem sokkal később elkezdtem hányni. Ez még jópárszor megismétlődött, úgyhogy végül felívtam az orvosomat. Ő még szabin volt aznap, de az apjával beszéltem, aki szintén ugyanott szülész. Ő azt javasolta, hogy mindenképp menjek be hozzá hogy megnézzen, mert 37 hetesen ez már veszélyes is lehet (utólag elmondta, hogy Help.szindroma-ra gyanakodott, de azt a vizsgálatok során végül kizárták). Mondta, hogy vigyem a kórházi pakkomat, mert lehet, hogy befektetnek.

Nagy nehezen összekapartam magam és elindultunk a rendelőjébe. Megvizsgált, csinált CTG-t, majd mondta, hogy feküdjek be a kórházba, hogy megfigyelés alatt tarthassanak 24-36 órát, meg hogy kapjak infuziót, mivel nagyon nagy volt a folyadékveszteség. Inni persze egy kortyot sem tudtam, mert abban a pillanatban jött is vissza.

Bementünk, felvettek, aztán több óra elteltével végre megkaptam az infuziót és közölték, hogy nyugodtan aludjak. Aludni nem tudtam egész éjjel, de legalább már nem hánytam.

Éjfél körül megvizsgált egy ügyeletes orvos és csinált UH-t is, Barnussal minden rendben volt.

Kb. 4 körül aludhattam el, 5-kor meg bejött egy nővér, hogy "jó reggelt, vérvétel".

Másnapra egész jól lettem, ettem-ittam és bennem is maradt. Sajna mégsem engedtek haza, mondták, hogy másnap reggel már jön a saját orvosom, ő is látni akar és majd ő hazaenged. Halálra untam magam, de legalább már jól voltam. Éjszaka jobban aludtam mint itthon, gondolom az előző napi fáradtság miatt.

Szerda reggelre volt CTG időpontom, legalább nem kellett ezért külön bemenni, csak lesétálni egy emeletet. Utána a zárójelentésre vártunk órákat, majd ha már úgyis ott voltam, megbeszéltük a császár részleteit az aneszteziológussal és az orvosommal.

Most már nem kell szerencsére semmilyen vizsgálatra mennem, jövő hét csütörtökön befekszem, aznap még lesz egy vérvétel és másnap érkezik Barnus. Persze ha addig nem dönt úgy, hogy előbb ki akar bújni.

Ja, és nem tudom pontosan, hogy mi okozhatta ezt az egészet, a zárójelentésre gyomorhurutot írtak, de az se 100 %. Vagy vírus vagy valami kaja.

Szóval ezt is hozzáírhatom a "terhesség alatti problémáim" c. listához, amiből még múltkor kifelejtettem, hogy egyszer már volt hányós-hasmenéses betegségem a terhesség elején, kétszer voltam lázas, egyszer leestem a lépcsőn, nemrém meg az utcán estem el. Már csak 1 hét, vajon mi jöhet még?

Apa nagyon jól vizsgázott "Beni ellátása anya nélkül" c. tantárgyból, így teljesen nyugodt leszek, amíg én a kórházban leszek Barnival. Persze eddig sem voltak kétségeim, de azért megnyugtató, hogy ilyen jól elvoltak a fiúk. Benus a bölcsiben sírt egy kicsit, amikor Apa otthagyta, de ezt is szoknia kell, hogy nem csak én vihetem. 

Kedden pancsiztak a gyerekek egy gumimedencében és a bölcsis nénik mesélték, hogy Benike csak zokniban volt hajlandó megfürdeni. Néha olyan dolgai vannak...

Meglátogattak a kórházban is, ott eléggé meg volt szeppenve, furcsa volt neki a hely, és hogy én miért vagyok ott. De nagyon érdekelte pl., hogy mi az az infuzió és hogy működik és miért, stb... Mindig mondogatta, hogy menjünk vissza a folyadékhoz. 

Szerdán reggel a szemészeten voltak, mert már hordja egy ideje a szemüveget, de nem néz bele a lencsébe, csak alatta vagy felette kukucskál ki és így semmit nem ér azt egész, sőt, még ront is a fejtartásán. A szemészfőorvos megvizsgálta és mondta, hogy 23 év alatt még nem látott ilyet, Beninek kettős látást okoz a prizmás lencse. Most le kell szednünk a prizmát és 2-3 hétig anélkül hordatni vele, hogy kipróbáljuk így hogy néz majd bele, aztán újra visszarakják és meglátjuk mi lesz.

Beni szövegek:

"Oda bazsalj,...!" (Oda nézz!)

"Ott van a tűzoltó ember fia"

"Anya, hol találtál ilyen helikoptert?" (Mintha azt mondta volna, hogy ő már mindenhol nézte, de sehol nem látott ilyet)

"Apa ki építette ezt a házat?" (a kerti szerszámos tárolót) Mi építettük Beni. "Nagyon jó, szeretem ezt a házat"

"Mama rajzolj nekem!" Most rajzolj te Benike. "De én nem tudok rajzolni" (mindezt teljesen elszomorodva)