Itthon

Rövid, mindössze 3 napos kórházi tartózkodás után hétfőn hazajöhettünk. Meg is lepődtem, mert császár után általában 5 napot kell bent maradni. Barnus nem veszített túl sokat a súlyából, de ez gondolom a tápszeres pótlásoknak köszönhető, meg annak, hogy nem is nagyon volt miből veszteni, olyan kis picurka. 2810 g-al hoztuk haza. Indulás előtt mondták, hogy kicsit beindult a besárgulási folyamat, de ez nem gond, csak mindenképp kapjon tápit ha nem elég a tejcsi. Ez amiatt is fontos, hogy nehogy visszatérjen a vércukorszint probléma.

Hétfőn bölcsi után találkoztak először a testvérek, Barnus épp hangosan kiabált, Beni csak nézte-nézte, majd közölte, hogy "félek tőle Apa". Azóta már megbarátkozott vele, sokszor nézegeti, hogy mit csinál vagy ha nem látja, akkor kérdezi, hogy hol van. Nagy érdeklődéssel figyeli a szoptatást és a fürdetést, közben végig kérdezget, hogy mi miért van. Egyedül az zavarja néha ha Barni nagyon sír, akkor azt hiszi, hogy valami baja van és megijed, de már ezt is megbeszéltük. Itthon ugyanúgy viselkedik, mintha nem lenne itt Barnus, szépen eljátszik mellette, de volt már olyan is, hogy nézte a mesét, és közben végig Barnusnak magyarázta, hogy mit lát, pl: "Látod Barnus, ott egy igazi tűzoltó!" 

Tegnap átjöttek Márti mamiék, a mami csak ránézett Barnusra, Beni egyből közölte vele: "Nem viheted el mami az én testvéremet!" 

Este kint vacsoráztunk a teraszon, Barnit is kivittük, mert engedélyt kaptunk a levegőztetés elkezdésére. Beninek mondtam valamit, hogy mit csináljon, erre megfogta a babakocsit, és mondta, hogy "Nem, most tologatom a kistertvéremet."

Ma a bölcsiben szóba se jött a kistesója, de ő már reggel megmondta az egyik kisfiúnak, hogy nem viheti el az ő tesóját.

Olyan jó érzés, hogy így védelmezi és ragaszkodik hozzá, remélem jó sokáig tart majd ez a lelkesedés. Biztos nálunk is eljön majd a féltékenység, de egyelőre nem zavarja Benit, hogy sokat kell Barnussal foglalkoznom. Biztos jóval nehezebb lenne ha napközben is itton lenne Beni, majd hétvégén kiderül milyen lesz 2 teljes nap négyesben.

Én is már kezdem kiheverni a műtét utáni fájdalmakat. Napról-napra jobban mozgok, bár azért még kell pár hét, hogy regenerálódjak. Már szeretnék Benivel is egy kicsit többet foglalkozni. Nagyon nehéz, hogy nem emelhetem, és még egy ölelésnél is vigyázni kell a hasamra, ráadásul Beni meg is van fázva, úgyhogy még arra is vigyázni kell, hogy nehogy elkapjam tőle. Egyrészt nem szeretnék semmit átadni a picurnak, másrészt császár után egy tüsszentés vagy köhögés maga a pokol. Még egy jót röhögni se lehet, mert az is fáj.

Pénteken lesz a varratszedés, ami tudom hogy nem fáj, de valahogy mégis rosszul vagyok a gondolattól is.

Az első éjszakánk nem volt valami jó, mert a melleim annyira bekeményedtek, hogy Barnus egyszerűen nem tudta bekapni, így nem tudott szopizni. Tápszert kapott Apától, amíg én a béna kézi mellszívóval próbáltam valamit enyhíteni a keményedésen. Sikerült annyira megpuhítani, hogy legalább már szopizni tudott a következő etetéseknél, nekem viszont annyira fájt, hogy szó szerint kiabáltam a fájdalomtól. Persze ez természetes az elején, emlékszem Benivel is így volt. Másnap jött a védőnő, aki pont úgy érkezett, hogy látta a szopizást. Megmutatott egy-két trükköt, hogy hogy tartsam, hogy tegyem mellre, stb..., és egyből sokkal könnyebb lett minden és kevésbé fájdalmas. 

A második éjszaka már jobban sikerült, kétszer kelt Barnus, szopizott, visszafektettem, aztán kb. negyed óra múlva ismét sírdogált, végül csak a tápszer segített. Így mindkét etetés 1,5 órásra nyúlt, de legalább valamennyit tudtunk aludni.

A harmadik éjszakára már egy szavam sincs. 7-kor megfürdettük Barnit, majd elkezdett szopizni. Közben Beni megfürdött Apával. Barnusnak most nem kellett tápi, mert a fürdés úgy kiütötte, hogy belealudt a szopiba. 8-ra mindkét gyerkőc ágyban volt. Beni mostanában nem akar aludni, így 5-10 percet szokott sírdogálni az ágyban, de aztán magától megnyugszik és csend van reggelig, a gyereksírásra sem kel fel szerencsére. 3/4 11-kor kelt először Barni, elkezdtem etetni, közben Apa megcsinálta a tápszert, így ő vissza is tudott feküdni. Mikor Barnus befejezte a szopit, még lecsusszant neki 50 g tápszer, ez pont elég volt neki, hogy egyből visszaaludjon. Így csak 3/4 órát voltunk ébren. Legközelebb 3/4 4-kor ébredt, majd ismét 3/4 óra után visszaaludt. Reggel Apa keltette Benit fél 8-kor, ő meg engem egy hangos ébresztő felkiáltással. Pár percre rá az apróság is ébredt, úgyhogy a fiúk együtt reggeliztek.

Megpróbáltuk, hogy nem adunk neki tápszert szopi után, de nem sikerült, fél órán belül éhes lett. Már mértem párszor, hogy mennyit szopik, de nagyon keveset. Ismét kibéreltük az atomerős kórházi mellszívót, hátha az jobban beindítja a tejemet. Emelett persze mindenféle csodaszert is szedek, mert nagyon szeretném ha elég lenne neki csak az anyatej. Sokkal kényelmesebb és olcsóbb, mint a tápszerezés. Megpróbálok mindent, hogy beinduljon rendesen, de ha nem sikerül, akkor bele kell törődnöm, hogy ilyen alkat vagyok, megfogadtam, hogy nem fogok úgy kiborulni, mint Beninél. Egyelőre ezt sikerül is betartanom.

Barnus egész éjjel nem kakilt be, viszont reggel pótolta a dolgot. Egy pelusozás alatt 4 tiszta pelust kakilt össze.

Benire tegnap délután nem adtunk pelust csak alsógatyát, és reménykedtünk hogy nem pisili össze a kanapét vagy a szőnyeget. Elméletben tudta, hogy ha majd pisilnie kell, rá kell ülni a bilire. Végül erre nem került sor, mert egészen estig nem is pisilt sehova.

Egyelőre nagyjából ennyi történt velünk, mióta itthon vagyunk. Fáradtak vagyunk meg még minden új, de én nem panaszkodom, így másodszorra sokkal jobban viselek mindent. Nem beszélve arról, hogy mekkora öröm, hogy itt van velünk ez a kis pöttömke.