Nagy megkönnyebbülés

A tegnapi vizsgálaton kiderült, hogy Barnus befordult a megfelelő pozícióba 

Már sejtettem, csak nem mertem beleélni magam, mert 1-2 hete hirtelen elkezdett iszonyúan fájni alul a csont és az előző császár helye. Ekkor gondoltam, hogy ez azért lehet, mert befordult, és azért fáj ennyire, mert nem fokozatosan ereszkedett le, hanem hirtelen. A doki mondta, hogy tényleg ezért van, de ez a jó. 

Hát így már tényleg elviselhetőbb a fájdalom, hogy tudom, hogy azért van, mert minden rendben. Most már nem kell aggódni azon, hogy befektetnek a kórházba, és ha beindul a szülés, akkor sem kell SOS mentőt hívni, végre nyugodtan várhatom a végét. 

Össze is írom mindjárt miken kellett idegeskedni ez alatt a terhesség alatt, mert szinte minden vizsgálatról úgy jöttünk ki, hogy találtak valami újabb problémát. 

De előbb még annyi, hogy Barnus 2600 g, a korának pont megfelelő. 

A dokim jövő héten szabin lesz, de mondta, hogy ha esetleg akkor szülnék, akkor keressem a kórházban az "öreg szakállas varázslót", aki mellesleg az apja. 

Tehát:

Az első 12 hétben a folyamatos rosszullétek mellett minden vizsgálat előtt azon aggódtunk, hogy legyen szívhangja a babának.

Ekkor volt a H1N1-mizéria: beoltassam magam vagy sem? Végül megvártam a 12. hetet, de addig nem mertem kimozdulni sehova, nehogy elkapjam. Utána meg lehetett azon aggódni, hogy jól tettem -e, hogy beoltattam magam.

13 hetesen kiderült, hogy a kórház, ahol szülnék magánkórház lesz, úgyhogy sürgősen kórházat és orvost kellett váltanom. Mondjuk ez könnyen ment.

Az új helyen egy integrált teszttel vizsgálják a down-kórt, amiről én pont lemaradtam, mert későn kerültem oda, kicsit be is ijesztettek, hogy azért ezt jó lett volna elvégezni.

Ekkortájt elmúltak a rosszullétek, és a 20. hétig fizikailag is jól voltam, úgyhogy ez a 6-7 hét egy nyugodtabb időszak volt .

Közben voltunk 4D ultrahangon, ahol a szonográfus egy miómát látott a hasamban, ill. ez kézzel is kitapintható volt. Ez egy "izomból és rostos szövetekből álló, nem rákos jellegű daganat, ami a méh falában fordul elő". Ő azt mondta, hogy az esetek többségében ártalmatlan, de azért jól rá tud ijeszteni az emberre egy ilyen dolog, főleg ha még utána is olvasgatunk a neten, ahol általában a negatív dolgok szerepelnek mindenről.

20 hetesen kiderült, hogy megrövidült a méhnyak, így fennáll a koraszülés veszélye, az orvos fekvést javasolt.

26 hetesen kiderült, hogy túl sok a magzatvíz. Erre is azt mondák, hogy nem probléma, de én szokás szerint utána olvastam, és azért rossz dolgokat is találtam. 

Közben ismét voltunk 4D-n, ahol irreálisan nagy súlyt mértek, és jól rámijesztettek, hogy óriásbébi lesz. Így utólag, kár volt hinni az ultrahangnak, mert nem mindig mérnek pontos eredményt. Itt is sok magzatvizet láttak, és a szonográfus azt mondta, hogy nem probléma, de 10x felhívta a figyelmemet, hogy ha bármi rosszat érzek, akkor csak ugorjak be hozzá és ingyen megvizsgál. Annyira mondogatta ezt, hogy teljesen bijesztett minket.

31 hetesen derült ki, hogy még mindig harántfekvésben van Barnus, és ha ez nem változik, akkor valószínű kórházban töltöm az utolsó hónapot, ill. ha előbb indul be a szülés, akkor mindenféle komplikáció léphet fel.

Éééééés végül 36 hetesen kiderült, hogy minden rendben van, Barnus a helyén van, makk egészségesen, tökéletes méretekkel. Hurrá! Maradjon is most már minden így ez alatt a maradék 3 hét alatt.