Ma "csak" 2 órát vártam Ádámmal a folyosón, majd mikor pont elkezdtem etetni, behívtak a betegfelvételre, ami 1 és negyed óra volt. Közben nem etethettem tovább, mert utána megvizsgálta a főorvosnő. Cumival nagy nehezen kihúztuk kaja nélkül. Azt mondta, hogy nagyon ügyes és első ránézésre ő szemmel nem lát rajta különösebb problémát, de természetesen a műszerek többet mondanak majd. Utána elvitték, majd 3 órát vártam mire végre bemehettem hozzá.
A kórház elég gáz, Az ágyakon olyan széles a rácsok közt a rés, hogy szinte befér a gyerek feje. Büfiztetéshez adtak egy kb. 1/8-ra vágott szakadt textilpelust, azt hittem valami törlőrongy. Már első kivételnél rosszul kapcsolták be a légzésfigyelőt, így Ádám több órát anélkül volt. Amikor hazajöttem az összes nővér a folyosó végén lévő szobában ült, magukra csukva az üvegajtót, tehát felőlük aztán megszólalhat valaki légzésfigyelője, akkor sem hallják. Állítólag szeretik 2-3 hétre ott fogni a gyerekeket, mégha 1 hetet ígértek, akkor is. Szóval ez a kórház elsőre tényleg a "csak éljük túl" kategóriába tartozik, bízom benne hogy nem találnak semmi rendellenességet és megnyugodhatunk a végén. Nagyon aggódok mi lehet Ádámmal, de főleg hogy mi lesz vele éjjel ha nem kapcsolják be a légzésfigyelőt és megint elfelejt levegőt venni.
Reggel 11-re mehetek be és 6-ig lehetek ott, kivéve vizitek alatt. Apás látogatás 3-5-ig van, még véletlen sem akkor amikor a legtöbb apuka végez a munkahelyén. Ezalatt az idő alatt van valami átadás is, amikor kiküldenek mindenkit kb. 20 percre.
2. nap:
Szerintem nagyon sértik a szülők jogait azzal, hogy nem adnak felvilágosítást hogy milyen vizsgálatokra vitték már el a gyereket, de legfőképp az eredményt nem közlik. Annyit mondanak hogy még nem mondhatnak semmit, majd csütörtök délután, és akkor megtudjuk azt is hogy hazajöhet -e pénteken vagy még 1-2 hetet bent kell maradni. Totál kivagyok a gondolattól is, ezt nekem senki nem mondta, hogy ilyen is van, hogy heteket itt kell lenni.
A nővérkék nagyon durván lesz..ják a gyerekeket, hozzám 2 nap alatt egy sem jött oda egyszer sem, azt sem tudom kihez tartozunk vagy hogy van itt ez az egész rendszer. Kaptak ma ajándékcsomagot, nem tudom lesz -e hatása.
Amúgy végig a folyosó végén lévő szobában ücsörögnek, legtöbbször az ajtót magukra csukják.
Délelőtt 11-kor mikor odamentem, tisztába tettem Ádámot, alig bírtam levakarni a kakát a fenekéről úgy rá volt száradva, a másik 2 babának szintén. Szinte biztos vagyok benne hogy estétől egész délelőttig nem cserélték nekik.
A szobatársam éjjel lefejt tejet, lement éjfélkor leadni, bement az osztályra, nem talált ott senkit. A nővérkék kimentek és a folyosó másik oldalán lévő szobában ücsörögtek. Nem volt bent senki a gyerekekkel. A mi szobánkban teljesen nyitva volt az ablak, az ő gyerekének konkrétan lila volt a szája. Közben látta az anyuka hogy ki van kapcsolva a légzésfigyelő. Nagyon megijedt, mert ez egy oxigénhiányos gyerek, akit úgy engedtek ki a kórházból hogy alá kellett írniuk egy nyilatkozatot hogy van otthon légzésfigyelőjük, mert szükség lehet rá. Megkérdezte hogy miért kapcsolták ki? Erre: "Mert többször beriasztott és már idegesített minket". Szegény lány végigsírta az éjszakát.
Most komolyan mondom, örülök ha túléljük az ott tartózkodást. Amúgy meg nagyon szomorú hogy ilyen hely és hozzáállás létezik. Azzal nyugtatom magam hogy csak hallottuk volna már ha itt valaha egy gyereknek baja esett volna a nővérek felelőtlensége miatt, csak ez tartja bennem a lelket.
Bárcsak máshova vihetnénk, de sajnos nem lehet, mert csak itt van ennyire teljes körű idegrendszeri kivizsgálás. Azt elhiszem, hogy a vizsgálati módszerek és a gépek itt a legprofibbak és bízom is az eredményekben, amit majd kapunk, csakhát az osztály ahol a csecsemőket elszállásolják ilyen borzalmas. Folyamatosan haza szeretnénk hozni, csak sajnos mindezekkel együtt is ez az ő érdeke. Remélem szerencsésen túlleszünk rajta és ha nem találnak semmit, akkor 100 %-osan kizárható az agykárosodás és ezen nem kell többet stresszelni.
3. nap:
Bementem 11-re, Ádám az ágyban, légzésfigyelője kikapcsolva. Azt sem tudtam kinek szóljak, mert a nővérek egész nap oda se jönnek, azt sem tudom ki látja el Ádámot. Végül szóltam a főnővérnek, aki azonnal elment a nővérekhez beszélni velük. Hogy mit mondott nekik azt nem tudom.
Délután nem volt bent a szobatársam és a kisfiának beriasztott a légzésfigyelője. Én azonnal ugrottam, megsimogattam a gyerek hátát és láttam hogy lélegzik. Mindeközben riasztott a gép, mert nem akartam én lenyomni. Nem jött senki. Mikor megbizonyosodtam róla hogy jól van a kisfiú, odamentem szólni hogy elnézést, de beriasztott a szobatársam gyereke. Erre megkérdezték, tényleg? És nagy nehezen ránéztek.
Most is annyira ideges vagyok itthon hogy mi lehet Ádámmal, nem elég hogy nem kapcsolják be, de még ha riaszt, arra sem mozdulnak? Sajnos Ádám is becsippant délután, úgyhogy most nagyon félek.
Délután jöttek az apukák látogatni, kértek volna látogatós köpenyt, de nem volt, úgyhogy nem engedték be őket. Nagyon szemétségnek tartom ezt. Egymás közt cserélgettük a köpenyeket, hogy mindenkinek legyen lehetősége egy kicsit bemenni a gyerekéhez.
Tegnap este mikor én már nem voltam bent, valami miatt félbehagyták Ádám öltöztetését, otthagyták félmeztelenül, a szobatársaim vártak egy jó ideig hogy visszajönnek a nővérek, de nem jöttek, így ők öltöztették vissza Ádámot, miután már jéghideg volt a lába. Ha amiatt sírdogál hogy kiesik a cumija, azt is a szobatársaim adják vissza neki, mert nem jön senki.
Olyan rossz érzés kimondani, de tényleg az van bennem folyamatosan, hogy csak ezt éljük túl.
Továbbra sem tudom hogy milyen vizsgálatokon volt már, nem mondják el, holnap kiderül az eredmény, nagyon izgulok, nehogy valami rosszat mondjanak.
Más anyukákkal kapcsolatos esetek:
Kérdezett valamit az anyuka, ezt válaszolták neki:
"Sajnálom, ennél többet mi már nem tudunk tenni a maga gyerekéért, legfeljebb értelmi fogyatékos lesz"
Pszichológus elhívta beszélgetni az anyukát:
Megkérdezte hány éves? 30. Végzettsége? Egyetemi. Férje életkora? 23. Végzettsége? Szakmunkás. Erre elkezdte kérdezgetni a lányt: Biztos jól választotta ki a párját, hogy ennyivel fiatalabb és alacsonyabban kvalifikált mint ön? Átgondolta ön ezt rendesen annak idején? Biztos hogy hozzá kellett volna mennie és gyereket szülni neki? Hát szegény bőgve jött ki.
Itt van a kis csöppség, bárcsak már itthon lenne, nem elég hogy nagyon hiányzik, még rossz helyen is van:
Ez meg a szépséges cumisüveg, amiből etetnem kell, igazán modern darab:
Felháborító, amiket írsz! Hogy pont kisbabákkal viselkedjenek így! A kórház az életveszélyes, nem otthon. Hogy a fenébe nem tájékozattnak semmiről? Mint törvényes képviselőnek alá kell(ene) írni, hogy milyen vizsgálatot hajthatnak rajta végre, nem? Hétvégére nem hozhatjátok haza saját felelősségre? Tuti nem végeznek semmilyen vizsgálatot hétvégén, ha hétközben sincs ember, aki foglalkozzon a babákkal. Felháborító, még 1x. Remélem hamar túl lesztek rajta, Ádi kemény kis fickó!
VálaszTörlésSzegények! Bárcsak holnap hazamehetne Ádi. Megvannak már az eredmények?
VálaszTörlésÁdám annyira cuki a nem alvós képen.:)