Barnus is elkezdett bukni, mint annak idején Beni. Gondoltam, akkor feliratok neki antireflux tápszert. 1 hete el is kezdtük, jobban is ízlett neki, mint az előző és nem is bukott tőle. Viszont kaki problémák adódtak, nagyon-nagyon nehezen nyomta ki szegény, volt, hogy még sírt is közben úgy szenvedett. Mindezt egy nap eljátszotta kb. 10-szer. Nem volt olyan éjszaka, hogy ne arra keltünk volna, hogy iszonyúan erőlködik. Ilyenkor persze már magához tért annyira, hogy éhes is legyen, így végigordította a pelusozást, majd követelte a kaját. Nappal sem tudott rendesen aludni, egyszóval nagyon nem vált be. Visszatértünk a régire, amitől megint elkezdett bukni, úgyhogy felírattam egy másik antirefluxot, most ezt eszi már 3 napja (ez egyébként már az 5. fajta tápszer amivel próbálkozunk). Egyelőre nincs kakiprobléma és a fiatalember csak úgy habzsolja. Ez egy banános tápszer, amit nagyon szeretnek a babák. Hát vettem észre. Ha egyszer rákap, akkor szisszenésig issza az üveget. Büfiztetni sem lehet közben, mert kiveri a balhét. Az éjszakák is kezdenek visszatérni a régi kerékvágásba, ma végre majdnem 5-ig aludt, nem csak negyed 2-ig, mint pár napja.
Egy nap 5-6 alkalommal eszik, az adagja 165 g, de ez sokszor kevésnek bizonyul és követeli a repetát, így max. 30 ml-t még engedélyezek neki. Tegnapi mérés szerint 6100 g.
Benike lassan de biztosan halad a szobatisztasághoz vezető úton. Már eljutottunk addig, hogy sírás nélkül ráül a bilire vagy a WC-szűkítőre. A WC-t hamar megunja és le szeretne szállni, a bilin tovább rajta tudjuk tartani, mert berakjuk a mese elé. Ennek eredményeként már 2x sikerült belepisilnie és ma szólt is, hogy belekakilt. Igaz, hogy nem kaki volt, csak pisi, de legalább már érzi, hogy valami történt.
Legújabb dumája, hogy mindenkihez odamegy és megkérdezi: "Leszünk barátok?"
A bölcsiben már nincs rá panasz, elmúlt a szófogadatlanság. Minden nap dicsérik, hogy jól viselkedett és hogy milyen jól elvolt. Reggel úgy rohan be, hogy alig lehet egy puszit kikönyörögni tőle. Van, hogy Apa megy érte, de annyira játszik valamivel, hogy csak odadob egy Szia Apát, aztán játszik is tovább, úgy kell kirobbantani. Szinte minden nap jól eszik, kivéve ha főzelék van. Azokba is belekóstol, de nem ízlenek neki, mondjuk a borsót a krumplit és a babot megeszi.
Hirtelen ő lett a nagyfiú, most, hogy elballagtak az ovisok. Vannak nála idősebbek, de méretre szerintem ő a legnagyobb. Olyan furcsa, nemrég még ő volt a picike, ő volt aki sírdogált, most meg csak néz, hogy miért sírnak a kicsik. Múltkor ebéd közben kérdezte az egyik kislányt: "Most meg miért kell sírni Luca, azért mert meg kell enni a levest?" Mondja ő, aki egy 2 hetes éhségsztrájkkal kezdte bölcsis pályafutását.
A hét bosszantó dolga, hogy eltört a babakocsinkon egy alkatrész, pont az , amivel a vázat össze lehet csukni. A garancia már lejárt, mivel akiktől vettük, ők 2009 augusztusában vették. Szerencsére a gyártó honlapján megtaláltuk, hogy ők 2 év garanciát vállalnak a termékeikre, így ezt kihasználva mentünk reklamálni a Brendonba. Nemrég hívtak, hogy vállalják garanciálisan a javítást, aminek nagyon örülök, annak viszont kevésbé, hogy így 2 hétre ott kell hagyni a babakocsit. Adnak majd valami cserekocsit, de annak nem lesz autóba beköthető mózese, így kicsit macerás lesz majd az autózás Barnussal. Egy nap 2-3 alkalommal biztos autózunk, belegondolok, hogy minden alkalommal ki-be kell pakolni majd az ülésből a babakocsiba, nagyon macerás lesz, mivel szegény mindig alszik az autóban és semmi kedvem felkelteni azzal, hogy pakolászom. Mindegy, majd csak kibírjuk valahogy.
Még Beni legújabb aranyköpéseiről szerettem volna írni, de persze, hogy ilyenkor nem jut eszembe egy se, most meg már lassan ébred a picur, úgyhogy be is fejezem ezt a bejegyzést.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése