Balatoni nyaralás

Csütörtöktől szombatig Balatonon nyaraltunk nagymamámnál. Jó volt, bár mi annyira elfáradtunk, mint még soha. Beni sajnos nem volt hajlandó aludni, nem tetszett neki a környezetváltozás. Első nap délután megpróbáltuk berakni az ágyba, de csak ordított, hogy ki akar jönni. Lefektettük magunk közé, hogy akkor aludjon ott, de ott sem aludt, csak ücsörgött az ágyon és játszott. Gondoltuk majd este alszik, mert addigra már jó fáradt lesz, de ez sem jött be. Hosszú sírás után sikerült megnyugodnia úgy, hogy Apa bent maradt mellette. Esti mese nem kell neki, mesél ő helyettünk is, aztán egyszer csak egy nagy ásítás után hirtelen elaludt. Gondoltuk na majd reggel jó sokáig alszik, de fél 7-kor már sírt is, gondolom meglátta, hogy hol van és nem tudott visszaaludni. A kevés alvása ellenére sem sikerült másnap napközben altatni, de az este már jobban ment, mert Apa alapból befeküdt mellé és így gyorsan elaludt. Viszont másnap fél 6-kor már fel is ébredt. Közben persze nekünk éjszaka többször kelni kellett Barnushoz, plussz még egy éjszakai áramszünet is volt, azt se tudtuk hirtelen hova kell menni visszakapcsolni. Na mindegy, túléltük, és megérte, mert Beni nagyon élvezte a Balatont.

Mikor kiértünk a strandra, már húzott is minket a víz felé, hogy be akar menni. Monduk neki, hogy előbb le kell vetkőzni, erre nekiállt magától vetkőzni. Egy szava sem volt arra, hogy levettük róla a pelust, pedig máskor lehetetlen leimádkozni róla. Aztán csak úgy húzta Apát, hogy menjenek már a vízbe, a szeme se rebbent a hideg víztől, fél perc alatt benne volt már nyakig. Kipróbálta a karúszót is és egy repülős úszógumit is megvetetett velünk. Legjobban szerintem az iszapozás tetszett neki, még meg is kóstolta. Büszkén meséli mindenkinek, hogy mekkora homokvárat épített. Alig lehetett kiszedni a vízből. Még szerencse, hogy volt egy hatalmas homokozó a parton, így addig is elvolt, amíg nem a vízben pancsolt. Barnus közben türelmesen aludt a parton, persze azért a hangját is megmutatta, de a strandon elfogyasztott uzsonna után megnyugodott, így még egy cukrászdába is be tudtunk ugrani.

Este Beni segített a dédinek behajtani a kacsákat és a tyúkokat, de sajnos csalódnia kellett, mert nem volt elefánt.

Képek:

http://picasaweb.google.com/gergo.csontos/Balaton2010#

Itthon visszatért minden a régi kerékvágásba, délután is aludt az ágyában és este is hajlandó volt elaludni egyedül. 

Ma reggel úgy volt, hogy Gábor papa viszi a bölcsibe, én meg maradok itthon Barnussal. Na ennek az lett a vége, hogy addig hisztizett, hogy én vigyem, hogy muszály volt engedni neki. Persze neki mindenre van magyarázata, a kocsiban kérdeztem tőle, hogy miért nem vihette el a papa. Erre: "Azééért meeert, szomorkodik a papa, szomorú szamuráj a papa."

Hát nem tudom hogy fogom én hordani Benit, mert Barnus születésétől fogva minden nap 7-fél 8 körül ébred, pont mikor Benivel kell készülődnöm. Ráadásul ilyenkor nincs is evésideje (ma is fél 6-kor evett), csak felkel a hasfájásra és nyűgös, tehát 100%-ban vele kell foglalkozni, mert ordít. Beni sem egyszerű eset, nem akar reggelizni, nem akar öltözni, nem hagyja hogy pelusozzam, nem akar elindulni, stb..., szóval neki még úgy is kevés lenne a készülődési idő, ha csak vele kéne foglalkoznom. Hiába mondtuk, hogy majd szerptemberre biztos alakul a dolog, de sajnos nem így lett. 

Mostanában észervettük, hogy a rég nem mondott mondókákat elfelejti Beni. Pl. mondtam neki, hogy gyerekek-gyerekek szeretik a.... erre néz nagy szemekkel és befejezi a mondókát: "kakaót". 

Barnusnak nem lett jó a köldöke, úgyhogy vinni kell megint szegényt. Ez a lápisz, ami elvileg leszárítaná a vadhúst, teljesen leégette a köldöke körül a bőrt, csak épp az maradt meg, aminek el kellett volna tűnnie.

Az új hasfájás elleni csodaszer úgy tűnik használt, de most egy hét után úgy tűnik, mégsem jó. Beninél is ez volt, ha kipróbáltunk valami újat, az használt, de pár nap alatt hozzászokott és utána semmit sem ért.