Marha boldog mit ne mondjak. Számomra boldogan indult, mert mára jobban lettem a hányós-hasmenéses -lázas nyavajámból, viszont Apa reggelre már nem érezte jól magát és ő is elkapta, egész nap rosszul volt.
Lefektetés után Barnus ordít hogy hánytam. Szegény ezt követően még 4x megismételte az ágyban, komplet ágynemű-, ruha-, alvóállat csere egymás után többször (hurrá, a "ne érjen víz hozzá" feliratú hangot adó angry birds plüss malac túlélte a mosást, működik, Barni örülni fog ha meggyógyul). Utána is köhögött párat, de akkor már csak épp hogy valami kijött. Benike is fájlalta a pocakját, már rossz előérzetünk volt. Este 11-re meg is lett az eredmény, kegyetlenül összehányta magát az ágyban. Nem tudta kinyitni a szemét, mert vastagon állt az egész fején a cucc, a fülében is, a ruháján, az ágyról ne is beszéljünk. Lefürdettük, hajat mostunk, sírdogált közben, nagyon el volt keresedve szegénykém, pedig 1 órája még ő nyugtatta Barnust hogy semmi baj Barnus, már én is hánytam régen, tudom hogy rossz, ne aggódj Barnus, ügyes vagy. A legjobb, legjószándékúbb testvér a világon. Most indult el a 2. adag mosás, és a kád is tele van a beáztatott cuccokkal és még ki tudja hol lesz ennek a vége. Csak Ádám maradjon ki belőle, most volt lázas, még ki sem jött belőle, ömlik az orra, kegyetlen rossz az étvágya, ha épp nem fogy, akkor is csak stagnál a súlya, nem kellene szegénykémnek még hánynia is. Mit nem adnék ha én lennék rosszul inkább, pedig pár napja még nagyon szenvedtem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése