Mostanság

Ma bújt ki Barnus bal alsó 2-es foga és a 4-es is határeset, nagyon duzzadt az ínye, de nem nagyon mutatja meg, szóval abban nem vagyok biztos. 

Még mindig nem igazán tud darabos ételeket enni, sajnos sokszor öklendezés a vége és néha nem is marad benne, de azért lassacskán haladunk. Elég nehézkes a dolog, mert a mi kajánk nagyon érdekli, azt enné szegény, látom rajta hogy szinte minden ízlik neki, de nagyon kevés étel van amit fizikailag képes elfogyasztani. A bébikaják meg már nem ízlenek neki, a főzeléket még úgy ahogy megeszi, de a gyümölcspürét teljesen elutasítja. A banán az egyetlen amit kockára vágva el tud fogyasztani, de gyakran csak tartogatja a szájában a darabkát és a világért nem rágná meg és nyelné le, addig szopogatja, amíg végül ki nem veszem a szájából. Összenyomkodva meg már nem kell neki, mert az nem olyan mint a felnőtt étel. Így nem nagyon jut gyümölcshöz sajnos, egyedül a joghurtból, amennyi abban van.

A múlt héten nagyon jót evett a hagymalevesből pirított zsemlekockával, majd a krumplistésztából is jóízűen eszegette a krumplidarabkákat. ilyenkor nagy sikerélményben van részem, hogy végre emberi ételt evett és viszonylag normál mennyiséget.

Úgy érzem, ha egyszer megtanul rendesen rágni és nyelni, akkor nem lesz vele probléma, mert nem válogatós.

Ja, és azt még hozzá kell tennem, hogy az édességet természetesen nem nyeli félre, múltkor kb. 3 perc alatt pusztított el 1,5 Kinder tejszeletet, a krémtúrót sem kell belé tömni, és sütiből is jöhetne neki bármi, kicsit édesszájú.

Válogatós gyereknek ott van nekünk Beni, sok rá a panasz hogy nagyon rossz evő az oviban. Itthon nem mondanám annyira rossz evőnek, mert itt azt kapja amit szeret. Ez nem túl sok minden, viszont ezekből sokat tud enni. Még mindig semmi újdonságot nem hajlandó megkóstolni, pl. lassan 4 évesen még nem evett tejbegrízt, amit szerintem minden gyerek szeret. Sok ételre csak fintorog, látom rajta hogy rosszul van a látványtól és az illatától is. Pedig ha megkóstolná, rájönne hogy nem is olyan rossz, de a világért bele nem kóstolna. Pl. a pizzán ha látszik a gomba, akkor nem eszik bele, de ha el van rejtve a sajt alatt, akkor jóízűen megeszi. Ha azt mondom hogy ez sertéshús, akkor kiakad hogy ő azt nem szereti, de ha csak annyit mondok hogy sima husi, akkor már nincs vele gondja. Múlt héten egyik nap tökfőzelék volt az oviban, hazajött szomorúan mondta: "Anya, nem ettem ebédet, de mit tudtam volna csinálni, ha egyszer tökfőzelék volt?"

Nem lehet egy szavam sem, mert én voltam a világ legrosszabb evő gyereke kiskoromban, 1 évesen épp hogy 8 kg-t mutatott a mérleg. Apa sem volt a legjobb evő, szóval volt kiktől örökölnie.

Nagyon megszerette a focit Beni, minden nap kérdezi hogy mehet -e, és ha épp nincs aznap, akkor elkeseredik.

Nagyon érdeklik a betűk, már tudja a B-t (ezt le is rajzolja), a T-t, I-t, O-t, M-et. 

Sokat kell neki mesélni mostanában, főleg az igaz történetek érdeklik, ami velünk, ill. a többi rokonnal történt kiskorunkban.

Sokat szerepjátékozunk, főleg a kádban. Legújabb találmánya, hogy egy kiürült habfürdős flakonnal eljátssza, hogy az a Londoni Tower Bridge, én vagyok a kezemmel az ember, ő meg felnyitja-lecsukja a hidat, mondja, hogy mikor mehetek át rajta, ill. ha felnyitja, akkor hajóként kell átmennem alatta.

Sok érdekes dolog érdekli, néha nehéz neki válaszolni, pl. hogy Ádám hogy került a pocakomba... Itt egy kicsit lefagytam hogy mit válaszoljad, de szerencsére beérte egy viszonylag egyszerű magyarázattal.

Ádiról most nem tudok újat mondani, türelmetlenül várom hogy újra láthassuk ultrahangon, de sajnos csak március 9-re van időpontunk. Lehet hogy valamikor beiktatunk egy 4D ultrahangot. Szívesebben mennék 27 hetesen, amikor a fiúkkal voltunk, de pont akkor megyek a rendelőbe is, így nem lenne értelme 1 héten 2x menni.

Ezt az állandó fekvést nagyon unom már, amellett hogy unalmas és borzasztó ez a semmit tevés, folyton fáj a fejem és a hátam, és teljesen elgyengülök (de legalább nem híztam sokat, ez is valami). Nagyon rossz érzés, hogy Barnusnak nem tudom megadni azt amit Beninek, hogy nap mint nap eljártunk sétálni, motorozni, játszóházba, stb... Szerencsére nagyon szeret a dédiékkel is lenni, minden nap sétálnak kint is, szóval szerintem ő nem érzi úgy hogy valami hátrány érné, csak én sajnálom nagyon hogy elveszik ez az időszak, amit együtt tölthetnénk. 

Benikét is sajnálom, mert állandóan menne ide-oda, unalmas neki csak itthon. Szerencsére a nagyszülők elviszik a Mekibe, vásárolni, játszóházba, sétálni, stb... de tudom hogy sokkal több helyre is mehetnénk ha lenne rá lehetőség. Nagyon-nagyon bízom benne hogy nem tart ez az állapot júniusig, de sajnos amilyen ütemben halad a javulás, nem sok esélyt látok erre. A lényeg hogy Ádámmal minden rendben legyen, aztán majd igyekszünk bepótolni mindent.

Barnus egyre többet beszél, alakulnak a rövidebb mondatok is: Bebi (Beni) tessék. Mi ez? Mi az? Itt vagyok. Apa gyere! Elkezdett 3 szótagú szavakat is használni, amikor bekap egy falatot, mondja, hogy hambóci, ill. az apucit is mondogatja. Mindeközben nevetgél, tetszik neki ahogy örülünk a sikerének. 

Mozgásban is nagyon bátor, semmi félelemérzete nincs, figyelni kell rá nagyon. A lépcsőn felmegy már egyedül ha fogja a falat, de vigyázni kell rá, mert csúszik a kő, ő meg röhögcsélve rohan felfele, még véletlen sem menne lassan, óvatosan.

Tartozom még pocakfotóval, végre készítettünk egyet. Az első képen Benivel vagyok 19 hetes, a másodikon Barnussal 19 hetes, a harmadikon Ádival 20 hetes: