Orvosról orvosra

Barnust elvittem a gyerekorvoshoz, aki meghallgatta a tüdejét és azt mondta, hogy olyan csúnya hangja van, hogy inkább menjünk el a tüdőgondozóba, hogy ott is megvizsgálják, hátha meg is kell röntgenezni. Szerencsére erre nem került sor, mert valószínű "csak" valami hörgőgyulladásról vagy más megfázás féléről van szó. Felírtak neki pár gyógyszert és vettünk egy babyhaler nevű készüléket, amivel könnyen be tudja lélegezni a hörgőtágító gyógyszert. Elsőre elég ijesztőnek tűnt ez a készülék, mert elég nagy mérete van, le kell fogni a gyerkőcöt, rászorítani a maszkot az arcára, majd besprézni a gyógyszert és várni egy kicsit, hogy belélegezze. Végülis nem olyan vészes, olyan mint egy orrszívás, pár perc ordítás, amit ki kell bírni a gyereknek és a szülőnek is.

Beni pedig a szemészeten járt ma, ahol sajnos nem kaptunk jó híreket. Hiába szokta meg a szemüveget, a bal szemét egyszerűen nem akarja használni, így sajnos le lesz ragasztva a szeme, hogy rá legyen kényszerítve, hogy a rosszabb szemét is használja. Első körben 3 hónapra kap szemtapaszt, 2 nap a jobb, 1 nap a bal szeme lesz leragasztva. Nagyon sajnálom szegényt, biztos nehéz lesz megszoknia, hogy csak fél szemmel lát, ez még egy felnőttnek sem lehet könnyű. Már előre látom, hogy minden reggel egy hatalmas küzdelem lesz ráragasztani. Csak szombaton kezdjük el, mert akkor ketten tudunk vele küzdeni, addig is folyamatosan a kalózokról áradozunk neki, hátha még kedvet is kap hozzá  (bár ezt kötve hiszem).

A bölcsiben ügyesen bilizik és wc-zik Benus, igaz tegnap volt egy baleset, de ez szerintem természetes. Megkérdeztük, miért kakilt be, erre azt mondja, "azért kakiltam be, mert nem vettem észre, hogy kaka van a fenekemben."