Ádám teljesen átállt a járásra. Itthon már nem mászik, csak gyalog közlekedik. Az utcán még fél, ott kéri a kezünket, max. rövidebb távokat mer megtenni egyedül. Könnyedén felpattan és elindul, leguggol, felveszi a játékokat, feláll.
Evésben is sokat fejlődött, egyre jobban boldogul a darabos étellel. A kenyérfalatkákkal már nincs gond, nagy kedvence a kolbászos. Mindig próbálkozik a mi ételünkből enni, több-kevesebb sikerrel. Ma pl. bakonyi sertésborda volt és 3/4 órán keresztül ette a szaftos tésztát. 6 foggal elég nehezen boldogult, de szép lassan sikerült megennie. Úgy látom hogy nem válogatós, szinte minden ízlik neki, csak még gyakorolni kell a rágást.
Barnusnak egyelőre véget ért úszó pályafutása. 3. alkalommal már sírva hozták ki hogy nagyon fél, szóval őt nem visszük többet, legalábbis idén. Beni is fél és sírdogál, de ezen nem csodálkozom, elég gyorsan haladnak, 2. alkalommal már bele kellett ugrani a vízbe. Nekem ez elég keménynek tűnik elsőre, mert nem minden gyerek ilyen bátor, sokan félnek víz alá merülni, ami teljesen érthető kezdőknél. Ő alapból tériszonyos, így el sem tudom képzelni hogy bele mer ugrani, de nagyon bátor és kitartó, próbálja leküzdeni a félelmét és megcsinál minden feladatot, ha sírás a vége akkor is. Volt már hogy sírva ment be és előtte végig mondogatta hogy ő hogy fél és izgul, de hogy mindenképp be akar menni mert szeretne megtanulni úszni. Aztán fülig érő szájjal jön ki, hogy nagyon jól érezte magát. Nem keseredik el hogy sírt, inkább büszkén mondja, hogy csak egyszer sírt. Látom rajta hogy nagyon akarja ezt a dolgot, de közben meg úgy sajnálom hogy izgul szegény.
Barnus imádja az ovit, minden gond nélkül beszokott, már 2. hete ottalszik és azzal sincs probléma. Sokat vonatsínezik, ami régen nagy kedvence volt, de mióta Ádám közlekedik és rombol, azóta nem volt sok lehetősége nyugodtan vonatozni. Az udvaron megkeresik egymást Benivel és együtt játszanak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése