Ha Apa kamerázza a gyerekeket, tuti sírás lesz a vége

A hosszú hétvégén sokfelé jártunk, sok szabadtéri programot csináltunk ebben a szép időben és jó sok videot készítettünk a gyerekekről. Ha én vettem őket, akkor nem volt gond, de ha Apa, akkor valami miatt tuti sírás lett a vége. Először Beni az Állatkertben saját kérésére lecsúszott a kötélhintán, de megijedt szegény, szóval második körre nem nevezett be. Aztán az egyik játékbolt előtti óriás trambulint próbálta ki, ahol az elején megijedt, mert más gyerekek is ugráltak és furcsa volt neki ahogy pattog, aztán meg annyira belelendült, hogy nem tudtuk kiráncigálni és mivel nagyobb gyerekek is ugráltak, ezért Beni odacsapódott a talajhoz és elharapta a száját, de 5 perc múlva már ő mondta nekünk, hogy ne izguljatok, jól vagyok, már nem fáj. Aztán Levi után rohant a játszótéren, hogy visszaszerezze a lapátot, csak a lépcsőre nem figyelt, jól elhasalt a betonon. És hogy Barnus se maradjon ki a jóból, az egyik átfordulásnál jó nagyot koppant a feje az ágy sarkán. Szóval Apa kezébe nem adunk többet kamerát.

A hétvége slágere a futóbringa volt. Eredetileg Benus névnapjára szántuk volna, de végül megörökölte Leviét. Nagyon örült neki, egyből fel is pattant rá, és már első alkalommal felemelte mindkét lábát és ügyesen egyensúlyozott vele. Pedig azt hittem az majd több hét lesz mire fel meri emelni a lábait, hogy guruljon.

Ellátogattunk az Állatkertbe is, Beninek minden állat tetszett, de amint megcsodálta őket, sóvárogva mondta, hogy mikor lesz már a krokodil, keressünk már krokodilt, meg szarvast. A krokodilt megtaláltuk, de szarvas nem volt. Hazafele az autóban sóhajtott egy nagyot: "Hát ez a szarvas, hogy nem volt..." Legközelebb a vadasparkba megyünk, bár amikor legutóbb voltunk a szarvasok egy csöppet sem érdekelték, akkor végig a nyuszik után nyafogott. 

Tegnap Mimi 1 éves szülinapi zsúrján voltunk, ahol a kezdeti megszeppenés után nagyon jól érezte magát Beni. Grétivel szinte már teljesen egymáshoz nőttek, nagyon jókat tudnak együtt játszani és huncutkodni. 

Nem nagyon szereti produkálni magát, de most sikerült rábeszélni, hogy az összes vendég előtt elénekelje a Bibliában-t, amit még karácsonykor tanultak a bölcsiben, de mostanában kezdte el itthon énekelgetni. Egy sort ugyan kihagyott, de így is aranyos volt.

A kocsiban, aztán itthon pedig a Life would be dream-et énekelgette, annyira vicces, ahogy az angol szöveget próbálja énekelni a zenével együtt.



Barnus pedig most már nem csak forog, hanem össze-vissza közlekedik a lakásban. Úgy konkrétan még nem kúszik vagy mászik, de kisebb távokra arrébb megy valahogy, hol forogva, hol tolatva, hol meg húz magán egy kicsit, szóval egyelőre lassan de biztosan közlekedik.



Megkínáltuk kiflivel és kenyérrel, de csak ideges lett tőle, pedig azt hittem majd tetszeni fog neki, hogy csócsálhat. Először eldobta, aztán meg-meg bökte, majd megnyalta, de sírógörcsöt kapott tőle. Utána már azt sem viselte el, hogy a szeme előtt legyen, addig hisztizett, amíg elvettük előle.

Általában azért jókedvű: