Elmaradás

Nagyon el vagyok maradva a blog írással.

Véget ért a tanév, most itthon vannak egész nyáron a fiúk. Eddig nagyon jól telik, jövünk-megyünk hét közben is, de hétvégén is mindig van valami programunk.

Nyaraltunk egy pár napot Sárváron és Beni volt egy hetet úszótáborban, 1 hét múlva pedig teljesül Beni nagy álma, hogy lássa a tengert, megyünk Horvátországba.

Nagyon büszke vagyok a kis okoskámra, teljesen magától megtanult olvasni. Hogy tud így ráérezni egy ilyen nehéz dologra? Minden nagy és kisbetűt ismer már, a könyvben szépen olvassa már a mondatokat és ami még fontos, hogy mindent ért is amit elolvas. Le is tudja betűzni a szavakat és amit mondunk neki, azt le is írja.

Most nagyon boldog, mert végre mozog a foga. Már szinte az egész ovis csoport fogatlan és hamarosan ő is az lesz.

Barnuska pedig pár nap múlva lesz 4 éves, holnap lesz a nagy ünneplés itthon. Mivel ő pont a nyár közepén született, szomorkodott hogy neki sosem lesz ovis szülinapja, úgyhogy június közepén, a névnapján vittünk neki tortát és úgy örült. Az ovis évzárón ő is és Beni is nagyon szépen szerepeltek, öröm volt nézni őket.

Ma mértük meg Barnit:

16 kg és 105 cm.

Ádi baba egy dumagép lett. Folyamatosan beszél, nem mindig érteni amit mond, de már mondatokban beszél és ragoz.

Néhány példa, amit a napokban mondott:

Itt van a mackóm, megtaláltam.

Kérem vissza a sapkámat.

Megyünk a dédiékhez.

Kérek szépen teát.

Ez az Ádám bringája.

Fújjj, ez büdös.

Ez szép, gyönyörű.

Akkor jól van már.

Kérek csigabiga reggelit.

Pakolás, vacsora van.

És aminek nagyon örülök hogy Ava után most már Anya vagyok, végre megtanulta ezt is kimondani.