Ádámon már egy ideje azt láttam, hogy ha nincsenek itthon a nagyok, akkor unatkozik. Ha megyünk valahova, akkor nincs gond, de egy egész délelőttöt itthon nagyon nehezen bírt ki, egy idő után már semmivel nem játszott, csak nyűglődött. Ez újdonság számomra, mert a nagyok ennyi idős korukban már bölcsibe jártak, amit nagyon szerettek. Egy ideje azt csinálta Ádi az oviban, hogy mikor bevittem Barnust, akkor ő is bement, leült az asztalhoz, kért tányért és reggelit, eszegetett, aztán elment játszani, közben én felvittem Benit és amikor el kellett jönnie, nagyon sírt, szeretett volna még maradni. Ádi nem fog bölcsibe járni, majd csak jövőre oviba, de az még majdnem másfél év, ezért gondoltam legyen valami átmeneti megoldás, így kerestem neki egy családi napközit, ahova heti 2 délelőttöt fog járni. Eredetileg Barnus régi bölcsijébe ment volna, de az sajnos már megszűnt, így másikat kellett találni, ez is Törökbálinton van, nekem nagyon tetszik.
Már 1. alkalommal nagyot jól érezte magát, második nap pedig én már csak ott ültem 2 órát, de nem nagyon foglalkozott velem, jött-ment, eljátszott, kért inni a bölcsis néniktől.
Ma reggelire mentünk, le is ült a többiekkel és falatozott, persze ő volt az 1. aki feláll, de majd megtanulja hogy meg kell várni a többieket is. Aztán mondták hogy menjek el és 1 és 1/4 óra múlva jöjjek vissza. 1 óra elteltével hívtak, hogy ha gondolom maradjak még 1 órát, mert Ádám nagyon jól el van, remekül játszik a többiekkel. Udvaron is voltak, az is nagyon tetszett neki. Megtanították szívószállal inni.
A beszoktatás kb. 1 hét, jövő héten már próbálkozunk az ott ebédeléssel is, aztán tavaszi szünet lesz az oviban, szóval ő sem megy, de az azt követő héttől már rendszeresen fog járni. Majd ki kell találnom hogy melyik legyen az a 2 délelőtt, amikor ott lesz. Olyan büszke vagyok rá, kis ügyes.
Itt meg a két ovis nagyfiú:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése