Barnussal régóta próbálkozunk a szobatisztasággal több-kevesebb sikerrel. Itthon elvolt pelenka nélkül is, de nem szólt hogyha pisilnie kell, mi kérdezgettük és ha épp kellett neki, akkor elmentünk wc-re. Ha pedig mentünk valahová, akkor inkább kapott pelust, de sokszor kérte is hogy adjunk rá otthon is. A kakilás egyáltalán nem ment neki, attól nagyon félt, ha érezte hogy kell neki sírva fakadt. Persze ráült a wc-re, de ott mindig azt mondta, hogy már nem kell neki és volt, hogy ezt játszottuk 10 percenként, de visszatartotta és ha épp pelenka került rá, akkor kihasználta a lehetőséget.
Nemrég viszont elkezdett szólni hogy pisilnie kell, még akkor is ha pelus volt rajta. Pár napja szintén folyton wc-re kéreckedett, hogy kakilnia kell, de sokadik kísérletre sem kiserült, csak sírdogált. Végül fürdés előtt sikerült neki a bilibe és végre nem ijedt meg ettől, hanem örült neki, persze halálra dícsértük mi is és ettől nagyon büszke volt magára. Beni is annyira aranyos, úgy bíztatja, dícséri. Másnap este ismét szólt és akkor egyből sikerült is neki a wc-be, már nem tartotta vissza.
Másnap alsógatyóba mentünk a bölcsibe, gondoltuk egy próbát megér, legrosszabb esetben baleset lesz. A bölcsis nénik mesélték hogy nagyon ügyes volt, szólt amikor wc-re kellett mennie. Régebben is próbálkoztunk már, de akkor amint kitettem a lábam kérte őket hogy adjanak rá pelust, mert nem tetszett neki az ottani gyerek wc. Most meg alvásnál pityergett hogy nem szeretne pelust, mert akkor ő nem lehet óvodás. Ma pedig már olyan ügyi volt, hogy kakilásnál is szólt és sikerült neki ott is, aztán később itthon is.
Ádámnál alvás téren van változás. Végre kiiktattuk az utazóágyat, amibe azért került, mert ott nem tudott felállni, így a hosszas ordítás-nem alvás helyett abban nyugodtan aludt. Mivel már le tud feküdni állásból és már amúgy sem olyan izgalmas folyton felállni, visszaraktuk a rácsoságyba és szerencsére nem volt gondja, ugyanúgy aludt benne mint az utazóágyban. Már nagyon untuk hogy lépni sem lehet az amúgy is kicsi szobájában, mert 2 ágy van bezsúfolva, a szekrényt se lehetett kinyitni tőle, meg amúgy is sokkal jobb matrac van a saját ágyikójában.
Amúgy imádja az állást, szinte egész nap jön-megy a bútorok mellett, ott szeret legjobban játszani. Most már nem kúszik, teljesen átállt a mászásra, már a csúszós kövön is így közlekedik. Kezdi használni a járássegítőt, feláll mellette és tolja, egyre ügyesebben lépeget.
Megvettük ma az első cipőjét. Nem volt egyszerű ilyen minilábra. Végre indul a játszóteres szezon, ahol már ő is aktív résztvevő lesz. Egyelőre még csak hintázunk, azt imádja, nevetgél, sikít közben.
Az étvágy nem a legjobb, az etetés mondjuk úgy hogy egy rémálom, de azért hízogat, súlya 7960 g.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése