Nagyon hosszú út áll mögöttünk és úgy néz ki hogy a vége felé közeledünk. Hihetetlen. Nagy lépéseket tett meg Ádám az elmúlt héten. Leszokott az oxigénről, amit már olyan rég óta vártunk. Sokat ügyesedett evés terén, a 40 ml-es adagját 60 ml-re növelték, amit szépen meg tud enni cumisüvegből. A gyógytornász is dicsérte, hogy ügyes, masszív gyerek lett és a gyerekorvos is azt mondta hogy megtáltosodott. Ma délután egy nagyon nagy előrelépést tettek az orvosok, Ádámot levették a monitorról, így nincs már támpont hogy mennyi a pulzusa és az oxigén szaturációja, most már csak a baba színéből és viselkedéséből következtethetünk hogy épp milyen állapotban van. Nem mondom hogy délután nem hiányoltam a monitort, az valahogy annyira biztonságos volt, most meg aggódok, nehogy legyen ismét egy nagyobb visszaesése, amit nem veszek észre, hiszen még ma délelőtt is többször jelzett a gép, igaz, akkor épp tekergett és sírt, de amint elkezdett szopizni, már rendeződtek is az értékek. Nagyon jó érzés volt úgy kivenni az ágyból, hogy semmilyen dróthoz nincs kötve.
Ádám hétfőn betöltötte a 37. terhességi hetet, innentől már nem lett volna koraszülött, elég furcsa belegondolni hogy még csak itt tartunk és már 8,5 hetes. A súlyhatár 2500 g, ezt is átlépte már. Ma volt 2670 g, 51 cm hosszú, fejkörfogata 33 cm, mellkörfogata 31 cm.
Most lázas készülődésben vagyunk, az utolsó simításokat végezzük az előkészületekben, mert ha minden jól megy, akkor még ezen a héten hazajöhet. Sosem vártam ennyire még semmit.
Éljen, éljen!!!:)
VálaszTörlés