Vége az 1. hétnek

Úgy tűnik nálunk kimaradt az óvodai beszoktatás, legalábbis azt a 3 percet, amit hétfőn reggel ott töltöttem Benivel, azt nem nevezném beszoktatásnak. Ment minden mint a karikacsapás, hiába, a bölcsis múlt... Szerdán már ott is ebédelt, hétfőn pedig már ott is alszik. Minden nap azt mondták, hogy minden rendben volt vele, szépen játszott bent is és az udvaron is, nem volt rossz kedvű. Tízóraira nem nagyon eszik, amit nem csodálok, mert itthon reggelizik rendesen és 1 órán belül kéne ott is enni, érthető hogy nem éhes. A gyümölcsökből viszont eszik, az ebédet is megette, kivéve amikor spenót volt, de abból is hajlandó volt egy kanállal enni, nem ízlett neki, úgyhogy kiette belőle a tojást meg a krumplit. Nagyon büszke vagyok rá, hogy ilyen ügyesen alkalmazkodott az új helyzethez, főleg hogy már ezer éve azt mondogattuk neki, hogy úgyis ott lesz Ignác, így nem lesz egyedül. Végül úgy alakult, hogy Ignác lebetegedett és kedden már nem is ment, úgyhogy gyakorlatilag Beni is úgy szokott be, hogy nem ismert senkit. Az óvónénikkel úgy beszél, mintha ezer éve ismerné őket,  a nevükön szólítja őket, barátságos és nagyon közvetlen velük.