Nyár

Végre sikerült úgy nyaralnunk, hogy nem volt rossz idő. Ábrahámhegyen voltunk hármasban a baráti társasággal, Barnus itthon maradt Éva mamáékkal, ahol nagyon jól érezte magát. Folyamatosan a kutyával szeretett volna játszani. Nagyon szép idő volt végig, a Balaton ugyan csak 21 fokos volt, de ez Benit cseppet sem zavarta, ő úgy rontott be nyakig, mintha valami termálvíz lenne. Végre sarazhatott a parton, ezt emlegeti már tavaly nyár óta. Egy szobában aludtunk, este lefektettük és ugyanúgy kijöttünk a szobából mint itthon, nem marasztalt minket szépen elaludt. Délután is simán hajlandó volt aludni, úgy kellett ébreszteni, hogy még le tudjunk menni a strandra. Este pedig bográcsoztunk, fél 10-kor vittük fürdetni, addig eljátszottak Julcsival a tűz körül. 

Most vasárnap Agárdon voltunk, Julie 3. szülinapját ünnepeltük. Benivel nagyon összebarátkoztak, jókat röhögcséltek együtt. Barnus egész nap fél órát aludt a babakocsiban és egy hangja nem volt, pedig szinte végig csak egy pokrócon ücsörgött. Hihetetlen hogy mennyivel jobban szeret szabad levegőn lenni mint bent a házban. Délután lementünk a strandra ha már erre jártunk. Barnus most fürdött először tóban. Nagyon tetszett neki a pancsolás is meg az iszapozás is. 

Beni kifigyelte a dodgemet és kikönyörögte hogy hagy próbálja ki. Nagyon élvezte, olyan büszke volt magára hogy ő vezetett. Csak akkor volt gond mikor nem ülhetett fel még egyszer. Ekkor már este 7 óra volt, augusztus 20. utáni vasárnap, kicsit féltünk hogy dugó lesz hazafele, de végül 8-ra itthon voltunk.

Barnus sokat fejlődött mostanában. Egyre több mindent tud és mond. Mutatja, hogy hol a feje, a füle, az orra,  a nyelve, a kezét a szájához rakva berreg, csettint a nyelvével, pápázik, berreg az autóra. Mondja, hogy anya, gyere, labda (dadda), vava (ezt valami hihetetlen mély hangon), dédi, mama, cica, mai legújabb szava a kaka. Hiába, ezt is meg kell tanulni.
Most már bárhol feláll, ha le akar ülni leül, lépeget a bútorok mellett. Már nem kúszik, csak mászva közlekedik és azt egyre gyorsabban.

Nagyon bújós, ha a földön ülünk, folyamatosan jön oda hozzánk és vigyorogva bújik be az ölünkbe vagy mászik fel ránk.

Imádja a labdát, nagyon ügyesen dob vele, szeret hintázni, kézenfogva csúszdázni, homokban ücsörögni, szereti a kockákat pakolászni és földhöz vágni, sokat játszik autókkal, néha nyom egyet-kettőt a zenélős játékain, de ezek egyre kevésbé érdeklik. Amivel Beni játszik, az mindig érdekli, akármi is legyen az.

Az alvása nem a legjobb, sokszor sírva alszik el, gyakran felsír éjszaka és 6-nál tovább nem nagyon alszik. Ami kicsit könnyít a dolgunkon, hogy a tápszert már nem ölben issza meg, csak a kezébe adjuk és megissza. Jó esetben egyszer sem ejti ki a kezéből, ha elég neki, elhajítja és visszaalszik 8-fél 9-ig, de előfordult már hogy fél 10-kor ébresztettük.

Beninek lassan véget ér a bölcsis pályafutása, csütörtökön lesz a ballagása, augusztus 31-én megy utoljára. Sajnálom, nagyon megszerettük ezt a helyet, de majd csak megszokjuk az ovit is.